“A kellemesen otthonos kis szobában lobogott a tűz, az ablakba kitettünk egy betlehemi jászolt. Elmentünk a johnstowni templomba a karácsonyi gyermekmisére. A templom tele volt, alig jutott nekünk szék. Nagyon szeretem a karácsonyi gyermekmiséket! Rendkívüli örömet jelent, ha láthatom és hallgathatom a gyerekeket, ahogy megünneplik Jézus születését, és természetesen ott van körülöttük a sok angyal is. Mikor a gyerekek felmentek az oltárhoz, hogy áldozzanak, láthattam néhányuk lelkét. A lelkek táncoltak ki és be a gyerekek testéből, mintegy tíz centit kimozdultak, aztán ismét visszamentek a testbe. A lelkek erős fényt sugároztak.
Karácsonykor mindig sok gyermek lelkét látom. Az év más részében is látom gyermekek lelkét, de nem olyan nagy számban, mint karácsonykor. Az angyalok azt mondják nekem, azért van ez, mert a gyermekek mindenestül belekerülnek a karácsony hangulatába, és ezenkívül még csak nemrég jöttek le a mennyből. Minden alkalommal megköszönöm Istennek, ha láthatom valakinek a lelkét. A lélek sokkal jelentősebb és gyönyörűségesebb, mint bármilyen angyal! Kivételes megtiszteltetést jelent, ha egy lélek megmutatkozik nekem!
Kint a templom előtt mindenki boldog karácsonyt kívánt a másiknak. Mikor visszaértünk az öreg tanyaépülethez, a házat beragyogták az angyalok fényei. Meleg és otthonos volt a hangulat. Éreztem és láttam is, mennyire örül és izgul mindenki a karácsonyreggelre való készülődés miatt. Ami az angyalokat illeti, le se tudom írni, mekkora izgalomban voltak! Nincsenek szavak arra, milyen öröm látszik az angyalokon karácsony idején. Gügyögnek az izgatottságtól, akár a gyerekek! Látszik a felfokozott állapot az arcukon és minden mozdulatukon. Ők is készülődnek megünnepelni Jézus születését.
Családom minden tagja segített másnap elkészíteni a karácsonyi vacsorához a pulykát és a zöldséget. Megterítettünk a pajtában, fantasztikusan nézett ki a hely! Megan már alig várta, hogy jöjjön a Jézuska, így aztán már este nyolckor felvittem az ágyába aludni. Elmondta a szokásos imáit, adtam egy puszit a homlokára és jó éjszakát kívántam. A hálószobájának ajtajához érve visszafordultam felé. A karácsonyi zoknija ott lógott az ágya végében. Egy angyal megérintette a szemöldökét, amitől azonnal álomba szenderült.
Bementem a hálószobámba, és amint kinyitottam az ajtót, láttam, hogy az ágyamon ott ül Mihály angyal, Hosus és Éliás, és velük még sok-sok más angyal is. Mihály odajött hozzám, megfogta a kezem: “Lorna, nem szeretnénk, ha éreznéd Joe hiányát! Isten elküldte Joe lelkét, hogy meglátogasson téged pár percre!”
Ránéztem Mihályra, és sírásban törtem ki. “Remélem, ezek a boldogság könnyei!” – mosolygott Mihály. Az összes angyal eltűnt, magamra maradtam a szobában. A következő pillanatban egy fény tűnt fel a szobámban az ablaknál. Joe állt ott, majd lassan felém indult. Úgy nézett ki, mint fiatalkorában, egészségesen. Élénk fénnyel ragyogott. Túláradó öröm fogott el. Joe felém nyújtotta a karját, megfogta a kezem, megölelt. Mély békességet éreztem. Azt kívántam, bárcsak örökké így a karjaiban lehetnék!
“Lorna – szólalt meg Joe, a szemembe nézve –, azt szeretném, ha erős lennél, és élnéd az életet, amit Isten elvár tőled! Ha szükséged van rám, az őrangyalod meg fogja engedni, hogy itt legyek melletted, de soha többé nem lesz rá mód, hogy így a karjaimban tartsalak – addig nem, amíg nem találkozunk a mennyországban! Mondd meg a gyerekeknek, hogy szeretem őket, lélekben mindig velük leszek!”
Azzal Joe elvette rólam a karját, a két kezemet fogta, és úgy mondta: “Engedd, hogy egy másik férfi belépjen az életedbe, és szeressen téged!” Joe eltűnt, és közben még hallottam a szavait: “Boldog karácsonyt, Lorna!”
“Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit csak kaphattam!” – jelentettem ki hangosan immár a levegőnek. Nagyon boldog voltam. Ott maradtam állva még pár pillanatig, felidéztem magamban az előbbi ajándékot, Joe ölelését. Lassan elindultam a szobák közti folyosón. Ruth-ba botlottam, aki azzal jött, azt hitte, biztos elaludtam. Már mindenki csomagolta odalent a karácsonyi ajándékokat, csatlakoztam hozzájuk. Úgy egy óra múlva mindenki aludni tért, és amikor később magam is követtem őket, megköszöntem Istennek ezt a csodálatos napot.”
 A történet Lorna Byrne Lépcső a mennyországba című könyvéből valóLorna folyamatosan, kicsi kora óta látja az angyalokat és beszélget velük. Oly tisztán látja őket, ahogy mi látjuk a köveket vagy a fákat! A Lépcső a mennyországba című könyvében Lorna valós történeteket mesél el arról, miként segítenek minket az angyalok. Leírja, milyen nagy támogatást jelentettek számára, hogy összeszedje magát férje halálát követően, és elmesél megdöbbentő, olykor különösen megrázó eseteket, amikor látta az angyalokat, amint más embereken segítettek – különösen ha valaki boldogtalan, súlyos beteg vagy épp veszélybe került. Olvasd el ezt is:Angyali üzenet: “Engedd meg magadnak az érzelmeket!”Angyali üzenet: “Engedd ki magadból a szeretetet!”Angyali üzenet: “Szeress másokat, és szeretet költözik az életedbe!” |
