Gyermekkoromban hamar ráuntam a játékokra. Hiába minden, valahogy csak ideig-óráig kötött le a babák és a színes ceruzák világa. Kivéve egyet… Természetes, hogy az ember ezeket felnőttkorára el is hagyja. De nekem maradt valami: a mandala. Anyukám rajzolgatta mindig a füzetek szélére, receptek mellé, mintegy kikapcsolódásként. Megmutatta nekünk is. Hogy ő honnan vette, azt nem tudom, de mi is elkezdtük csinálgatni. Órákon, tanulás mellett, vagy csak úgy, gyártottuk a különbözőbbnél különbözőbb mandalákat. Bár nem annak hívtuk, hanem türelemjátéknak. Ez nem az a türelemjáték volt, amitől az ember a végére maximum még idegesebb lesz, hanem a teljes kikapcsolás játéka. Akkor nem volt tele minden ilyen és olyan mandalával, nem voltak névvel, sem jelentéssel vagy energiával megkülönböztetve, nem lehetett készen kapni a boltokban, egyáltalán nem is volt ismert az, hogy mandala. Mi pedig készítettük őket, úgy és olyan céllal, ahogyan ma a buddhista szerzetesek. Na persze nem színes homokkal, hanem tollal, ceruzával. Jó időtöltés volt. Ma is megmaradt az a szokásom, hogy egy-egy előadás, oktatás alatt rajzolgatok ilyesmit. Csak úgy. Mert megnyugtat, kikapcsol, ellazít, energiával tölt fel. Ráadásul a tejes kikapcsolást érem el vele. Közben megoldok egy-egy problémát, vagy csak pihenek.
A mandalák akkor a leghatásosabbak, ha mi magunk készítjük őket, ezáltal a saját lelkünk pozitív kívánságait szőjük bele.
Ma már lehet készen kapni, színes és tudatosan készített, jelentésekkel, erővel, energiával bíró mandalákat. De ha mi mégis inkább önismeretre, meditálásra szeretnénk használni, akkor készítsünk úgy mandalát, ahogyan tortát díszítünk, vagy olvasnivalót választunk: ami tetszik! Ahogy tetszik. Csak úgy, jöjjön a belsőnkből, ne is figyeljünk oda arra, mit is csinálunk, csak egyszerűen csináljuk, gondolkodás nélkül, kikapcsolva. Ezt otthon, egy papírfecnin, egy óriási lapon, tollal, színes ceruzával, körzővel, vonalzóval, szabad kézzel, bármivel és bárhogyan megteheted, de van erre ma már természetesen interneten is lehetőség:
Felépítése: Három részből áll: A középpont az eredet, az origó, a kezdet, a központ, a születés. A külső kör a lezárás, a végtelen szimbólumaként, mint egy határvonal, mely körülöleli és megvédi a középpont és a körülötte lévő információk halmazát. A köztes tér a kisugárzása a középpontnak. Akár az életünk. A kezdőpont a születés, a határvonal a halál, és közötte az élet.
A phoenix33b blogról megismerheted a mandalák színeinek és alakjának jelentését is!
