A csakráknak gyakran vannak belőlük kiinduló “éteri kötelékeik”. Ezek a kötelékek, melyek úgy néznek ki, mint a sebészeti szívócsövek, elérnek azoknak az embereknek a csakráihoz, akikkel kapcsolatban állunk.
Az éteri kötelékek legáltalánosabb kiterjednek a testvérekig, az apánkig, az édesanyánkig, a volt hitvesünkig, a volt kedveseinkig, a jelenlegi hitvesünkig vagy szerelmünkig, a házunkig, a gyermekünkig és a közeli barátokig.
Ezeket a kötelékeket a félelem hozza létre. Ezt a félelmet lehet függőségi viszonyként, ragaszkodásként, elhagyatástól és nehezteléstől való félelemként azonosítani. Az éteri kötelékek úgy viselkednek, mint az öntözőcsövek, az energia előre-hátra áramlik bennük a két ember között. És itt van a probléma.
Ha az a személy, akivel összeköt ez a kötelék, éppen valamilyen problémával küzd, energiát fog felszívni tőled, az éteri köteléken keresztül. Te pedig úgy érzed majd magad, mint akinek az energiáját lecsapolták, csak nem fogod tudni, hogy miért.
Nagyon gyakran azok az emberek, akikkel szexuális kapcsolatod volt, rákapcsolódnak a szakrális csakrádra, akikkel valamilyen konfliktusod volt, a napfonat csakrádra, akiket pedig sajnálsz, a szívcsakrádra.
Akikkel fájdalmas volt a kapcsolatod, vagy olyan, amelyben te cipelted a súlyokat, a vállaidra kapcsolódnak rá. Ez tapasztalatom szerint a fő oka a hát- és nyakfájásnak.
A kötelék elvágása nem azt jelenti, hogy “Nem szeretlek, vagy nem törődöm veled többé”. A kötelék elvágása nem feltétlenül vezet el a kapcsolat megbomlásához. Ez csak csupán annyit jelent, hogy a kapcsolat nem jól működő részét elengeded. Emlékezz: a félelem a szeretet ellentéte, és az éteri kötelékeket (ahogy minden más ragaszkodást) a félelem hívja életre…
Folytatás a Lélekmozaikok blogon!
