Nem éppen életem legpozitívabb időszakát élem, de az igazság az, hogy számomra ez már pontosan olyan természetes, mint a levegővétel. Bizonyos, előre nem meghatározható időközönként beáll ez az állapot. Már nem lepődöm meg és kétségbe sem esek. Viszont most először megpróbálok valami előnyt is kovácsolni ebből az egészből, és összeszedtem mindazt, ami talán segítség lehet mindenkinek, aki hasonló időszakon megy keresztül (vagy fog). A depresszió szót tudatosan nem használom, azt hiszem, már annyira elcsépelt kifejezés lett, hogy legkevésbé sem hasonlít önmagára.
1. Fogadd el. Vagy tőlem harcolhatsz is ezzel az egésszel, de azzal csak az időtartamát hosszabbítod meg. Fogadd el és kezeld a megfelelő helyén. Hogy hol? Az “Átmeneti” dobozban. Mert egyet biztosan tudok mondani: ahogy semmi, ez sem tart örökké.
2. A zabálás nem segít. Egy pillanatnyi kielégültségérzést ad, de ahogy a töméntelen cukor és szénhidrát kezd kiürülni a véráramlatból, a kielégültség is azonnal távozik velük együtt. Utána pedig csak a bűntudat marad, ami még tovább lök a szakadék felé.
3. A nem evés sem segít. Hiába vagy képtelen megmozdulni, és hiába nem kívánsz semmit, ez is csak a nem jó irányba visz tovább. Gyenge és erőtlen leszel (tudom, egyébként is annak érzed magad), valamint egy idő után az éhségérzet is egyértelmű jeleket ad rosszullét formájában, ami meggátol a szinte egyetlen kikapcsolódásodban, az alvásban.
4. Igen, az alvás segít. Egy óriási közhely, de biztosan nem véletlenül az.
5. Sport. Tudom, tudom… de pontosan ezért tudom, tudom. A legkevésbé sem kívánod, nem bírsz elindulni, sem megmozdulni, kínszenvedés. De a sportban van egy mondás, ami ilyenkor mindig eszembe jut: amikor a legkevésbé kívánod, akkor van a legnagyobb szükséged rá. Igaz. Az embernek valahogy erőt kell vennie magán. Én a jógabérletemet sem jártam le, mert képtelen voltam rá… Pedig tudom, hogy akár néhány guggolás és felülés is képes javítani az ember kedélyállapotán.
A többi tippet a LélekTenger blogon találod!
