A megszokások és elvárások helyett…
Talán sokan azért félünk elismerni saját magunkat, mert attól tartunk, hogy nagyképűnek tartanak minket. Az elismerés azonban nem a külvilágnak, hanem saját magunknak szól. Megadom magamnak azt, amit korábban a külvilágtól vártam.
Lehetnek életünknek hullámvölgyei, és bizony vannak olyan időszakok, amikor nem tudjuk, miért, de nem érezzük jól magunkat, frusztráltak és dühösek vagyunk. Mindez természetes része az életnek, azonban ha ez hosszú távon állandósul, az könnyen megrekeszthet minket. Akár hiszed, akár nem, a világ csak azt tükrözi vissza, ami benned van – mit is jelent ez a gyakorlatban?
Korábban írtam a tudat törvényszerűségeiről, amelyek mindnyájunkra hatással vannak. Mindazok számára, akiknek valamiért instabil az önbecsülésük, a külvilág visszaigazolásai sokkal többet számítanak.
Mennyiben változna azonban meg mától az életed, ha megszűnne a külvilág felé közvetített elvárásod, és nem kívülről várnád a dicséreteket, hanem elismernéd saját magadat? Észreveszed-e a negatív dolgok mellett az értékeidet, és tudod-e, milyen ajándék vagy a világnak? Mi az a képesség, rejtett tudás benned, ami alig várja, hogy a felszínre törjön?
Ha életedben csak a negatív dolgokat érzékeled, kérdezed meg magadtól: hajlandó vagy-e megengedni önmagad számára a teremtés örömét? Mi az a változás, ami már most is vagy a világ számára, és megengeded-e, hogy mások is meglássanak, hogy kitűnj az átlagból, és hogy különleges legyél? Miért csak másban veszed észre mindezt, magadban pedig nem?
…fedezd fel az elismerésben rejlő ajándékot! Hogy hogyan? Tudd meg a Lélekmozaikok blogról!
