A régi emberek, akik közelebb éltek a természethez – a növények, az állatok élete saját életük részének számított -, ha nem is tudtak a belső elválasztású mirigyek és a napfény közvetlen kapcsolatáról, de ismerték a következményeit. Épp ezért számon tartották az időjárás, így az esztendő fontos fordulóit. Meg is emlékeztek róluk.
Szerte a világon különféle maskarákkal űzték ki a telet, és üdvözölték a tavaszt, a fényt. ”Márciusi harmatban mosdózz meg!”, mondta nagyanyám. Vannak vidékek, ahol még most is lepedővel fogják föl a húsvét hajnali harmatot, abba törülköznek a lányok, hogy egészségesek, szépek legyenek. Fejér megye sok falujában maskarások kergették meg a tyúkokat, hogy a tojásaikat, a terménység hordozóját megszerezzék maguknak. Mint a maskarásoknak, nekünk is tennünk kell a tavaszért! A jóért, a fényért megküzdünk a rosszal, a sötétséggel. Vidám jelkép ez, szabadon szárnyaló, ma is érvényes, boldog üzenet.
