Az egyik jó vezetőt nyugdíjba küldték, a másikat visszaminősítették helyettessé, és a leggyengébb lett mindhárom óvoda vezetője (az óvodákat összevonták, két csoportot megszüntettek). Én úgy látom, az új vezető minden utasítást végrehajt, amit az önkormányzat hozzá nem értő képviselői illetve ügyintézői kiadnak. Azóta rengeteg vitánk van nekünk szülőknek (és a velünk tartó óvónőknek is) vele és az önkormányzattal, hogy mi törvényes és mi nem, és mi szolgálja a gyerekek érdekét. Annyit még fontos tudni, hogy az önkormányzatunk nem szegény, de szerintünk külsődleges dolgokat részesít előnyben, ha a költségvetés tárgyalásáról van szó (például: emlékművek), és a gyerek-intézmények mindig lemaradnak. Így aztán hiába esett vissza a gyerekek száma, a csoportmegszüntetés következtében mégis zsúfoltak a csoportok.
Az önkormányzat most azt fontolgatja, hogy csak ötéves kortól biztosítja az óvodát, egyébként csak az adhatja be a gyerekét, aki a teljes “bekerülési összeget” kifizeti. Tavaly csak a mi óvodánkban, a vezetőnő négy gyerek felvételét utasította vissza azzal, hogy az anya a kisebbik testvérrel otthon van. Évközben pedig azt közölték, hogy aki május 31-e előtt hatodik életévét betölti, nem maradhat az óvodában, akkor sem, ha a szülő kéri, és az óvónő ezzel egyetért, csak ha a megyeszékhelyen levő nevelési tanácsadóból szakvéleményt hoz. Az én kislányomat ugyanez a vezetőnő azért szerette volna kitenni, mert szerinte “túl korán” hozom el a gyereket, ezzel veszélyeztetem a normatív és kiegészítő támogatás megkapását… – ha jól értettem. Mi az ön véleménye mindezekről, kinek van igaza, milyen megoldás szolgálná a gyerekek érdekét?
Válasz:
Hadd kezdjem azzal – ezt, úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani –, hogy 1991-ben Magyarország is csatlakozott a gyermekek jogairól kötött nemzetközi Egyezményhez, és ezt azóta jogrendjébe is emelte. Ez az Egyezmény kimondja, hogy minden hatóság, hivatal a gyermekeket illető minden intézkedésében a gyermekek mindenek fölött álló érdekéből köteles kiindulni. Az ön által emlegetett intézkedések így aztán nem csak ezzel az általános alapelvvel állnak ellentétben, hanem mindazokkal a jogszabályokkal, amelyek erre a helyes alapelvre épülnek, így a Közoktatási Törvény betűjével és szellemével is.
Hogy az önkormányzat zsúfolt csoportokat hoz létre, ezt sajnos nem lehet megakadályozni, amíg túl nem lépi az óvodai csoport létszám 25 fős maximumát. De az, hogy csak ötéves kortól akarja biztosítani az óvodát, már egyértelműen törvénytelen. A törvény ugyanis kimondja, hogy az önkormányzatok kötelessége az óvodai nevelésről való gondoskodás, háromtól hétéves korig. Minden harmadik évét betöltött kisgyerek jogosult az óvodára, és az önkormányzatnak az erre vonatkozó lakossági igényeket ki kell elégítenie. Senkit nem lehet visszautasítani azzal, hogy az anya a kisebbik testvérrel még otthon van – ehhez az óvodának (és az önkormányzatnak) nincs köze.
Sajnos, mindezek a panaszok, amiket leírt, sokfelől hallatszanak az országban. Ha a szülők nem boldogulnak az óvodavezetővel, illetve az önkormányzattal, javasolom, hogy forduljanak az Oktatási Minisztérium illetékeséhez panaszukkal.
Azt is sokfelől hallottam már, hogy mivel az iskolákban is fogynak a gyerekek, az iskolák – mint erősebb érdekérvényesítők az önkormányzati csatározásokban – elérik, hogy az önkormányzat – illetve az önkormányzati felfogást képviselő vezető óvónő – “nem engedi”, hogy a hatodik életévét május 31-ig betöltő kisgyerek az óvodában maradjon, akkor sem, ha a szülő ezt kéri, és az óvónő javasolja.
Ez is törvénytelen.
A Közoktatási Törvény 6. paragrafusa kimondja, hogy a kisgyereket az óvoda véleményezi és a 11/1994-es végrehajtási rendelet ehhez csatlakozva kifejti, hogy a 6. életévét betöltő kisgyerek az óvoda véleménye alapján, a szülővel egyeztetve vizsgálat nélkül az óvodában maradhat. Vizsgálatra csak vita esetén van szükség, vagy hetedik életévét betöltő gyerek esetében.
Már tavaly óta nem kell nyilvántartani, hogy a gyerek naponta mennyi ideig van benn az óvodában, a szülők maguk határoznak, hogy mennyi időre veszik igénybe az óvodát (a nyitvatartási időn belül), és ez évközben is változhat (a család életkörülményeitől függően).
Mint látja, a felvetett kérdésekben önnek, önöknek, a szülőknek és az óvónőknek van igazuk az önkormányzattal (illetve, ez esetben az önkormányzatot képviselő, vezető óvónővel) szemben. A gyerekek “mindenek felett álló érdekét” az önök álláspontja képviseli, s a törvények szava és szelleme szerint is ennek kell érvényt szerezni.
(Mindenképpen hozzá kell még tennünk a fentiekhez, hogy nagyon sok kitűnő vezető óvónőt ismerünk, akik folyamatosan harcban állnak a gyerekek és az óvodák védelmében, de azt is tudjuk, hogy egyes önkormányzatok jobban kedvelik a “könnyen kezelhető” – ami ez esetben azt jelenti: a gyerekek érdekeiért s a törvényesség betartásáért nem olyan hevesen küzdő – vezetőket.)
