Csak azt nem értem, hogy bírsz ezzel a hatalmas motorral és mit eszel rajta?
– Enni semmit nem tudok rajta, mert mindkét kezem foglalt, és való igaz, hogy a motor sem könnyű: 380 kilós. Egyenes úton, városban elvezetem, de tologatni, manőverezni vele tényleg nehéz. Azért választottam mégis ezt a típust, mert tetszik a formája, mindaz, ami hagyományosan körüllengi. Egy Harley Davidson nem lehet koszos, sáros. Ezt az ember mindig tisztogatja, ápolgatja, és nem ülök fel rá akármiben. Miközben felhúzom a bőrnadrágot, a bőrtopot, a bőrkesztyűt és egy kicsit vadabbul sminkelek, mint máskor – szinte átszellemülök. Egészen másnak, vadócabb lánynak érzem magam, aki szereti a dübörgést, a jó levegőt, a szép tájakat és a haverokat, akikkel együtt lehet motorozni.
Lányok is vannak közöttük?
– Egyelőre kevesen vagyunk, de egyre többen kapnak kedvet hozzá. Nálam ez a szerelem már a gyerekkoromban kezdődött. Nagyapám is nagy motoros volt, együtt száguldoztak a nagymamával. Apukámnak már csak Simson jutott, vagy amit éppen összebütykölt magának, de ő is szerette a kétkerekűeket. Eleinte az anyukámmal, majd amikor egy kicsit nagyobb lettem, velem utazott. Beleszülettem egy motoros dinasztiába és számomra természetes volt, hogy nemcsak síelünk, kerékpározunk, vitorlázunk, evezünk, hanem motorozunk is.
Nálad ez hobbi, vagy több annál?
– Az életemnek olyan része, amely hozzátartozik az egyéniségemhez és a stílusomhoz. Jóllehet tudom, hogy tőlem a kosztümöt szokták meg a tévénézők, ami szintén hozzám tartozik. Az is én vagyok. Hétköznapokon is kedvelem a nőies, vagy sportos eleganciát, mely természetesen a motorral nem összeegyeztethető. Ott bőrszerelés dukál.
Mit szól ehhez a párod? Szó nélkül mögéd ül?
– Ehhez túl nagydarab, ezért lebeszéltem róla. Egyébként olyannyira barátkozik a motorozással, hogy épp most vett magának egy robogót. Ha ezen megtanul vezetni, utána átülhet nagyobbra. Addig is segít nekem kihozni a garázsból, és forgalomirányítóként is szerepel, amikor a meredek emelkedőről lendületből hajtok az autóútra.
Biztosan hallottad, hogy divat cikizni a szőke nőket.
– Jókat derülök ezeken a vicceken. Szerintem az ész a fontos, nem a haj. Sem a színe, sem a hossza nem határozza meg az eszünk mennyiségét. Szőkeségem amúgy átmeneti, nem természetes, de nagyon szeretem. Voltam már vörös, barna, szőkésbarna és azt hiszem, hogy ennél szőkébb már nem leszek. Ez most pont jó. Illik hozzám. Nálam szempont az is, hogy a kedvesem imádja a szőkeségemet. Egyszer kicsit sötétebbre sikeredett a festés, és emiatt olyan szomorú lett, hogy visszamentem a fodrászhoz újrafestetni, világosabbra. Ha a kedvesemnek ez az óhaja és nekem sincs ellenemre, miért ne? Végül is neki akarok tetszeni.
A nézők is így fogadtak el: szőke ciklonnak.
– Ami nem éppen hízelgő rám nézve, mert a ciklonok általában nagy vihart kavarnak. Természetesen én is tudok vihart kavarni, mint minden nő. Szeszélyes vagyok és változékony, akár az időjárás.
Nem idegesít, ha társaságban is azt kérdezik tőled: milyen idő várható?
– Szívesen megmondom, ha tudom. Bár az előrejelzések egyre pontosabbak, egy hétnél távolabbi “jóslatra” nem mernék vállalkozni. Viszont mióta ezzel foglakozom, az időjárás ismeretében szervezem meg az életemet. Ha tudom, hogy hétvégére elromlik az idő, nem motorozni megyünk, hanem moziba. Szeles, napos időben vitorlázást tervezünk, és ez jó dolog. Így, mivel elég sokrétű a hobbink, mindig azt csináljuk, amit éppen lehet.
Szoktál félni vihartól, villámlástól, mennydörgéstől?
– Nem. Sőt, kifejezetten szeretem az eső illatát, magát a vihart is. Jó a lelkemnek. Ilyenkor szeretek otthon kucorogni, komolyzenét hallgatni, elgondolkodni az élet dolgain, a természet titkain. Sokkal inkább lenyűgöz a természet ereje, mintsem félelemmel töltene el.
Azon még nem gondolkodtál el, mi lenne, ha a következő életedben levelibéka lennél, és csücsülnél egy helyes dunsztosüvegben?
– Dehogy csücsülnék, az első adandó alkalommal kiugranék belőle! Kellemes hűs vízben nagyokat úszkálnék, süttetném a hasam a napon, és az eső elől elbújnék a hatalmas lapulevelek alá. Rettenetesen élvezném az életet, és fütyülnék mindenre. Szeretem a levelibékákat.
Ezek szerint állatbarát vagy?
– Az. Van egy cicám, úgy hívják, hogy Kirizomi Kocuke Budur. Távol-keleti név, ez kijár egy törzskönyvezett perzsa macskának. A színe is ritka: teknőcbarna, és egészen különleges egyéniség. Nélküle semmi sem működik. Lessük minden gondolatát, minden mozdulatát, és persze, ő is a miénket. Teljes értékű családtag nálunk.
Lehet, hogy a következő életedben mégis macska leszel?
– Vagy ő lesz majd ember. Ki tudja?!
Mondj még valamit a nyárról! Miben reménykedhetünk?
– Azt én sem tudom, hogy milyen lesz a nyár. Csak azt javasolhatom mindenkinek, hogy figyeljék a tv-2 időjárás-jelentéseit, és használják ki azokat a napokat, amikor szép idő várható! Akkor se szomorkodjanak, ha rossz időt ígérünk! Annyi mindenre jó a rossz idő is: olvasásra, családi beszélgetésekre, baráti vacsorákra, pihenésre.
