Aktuális

Szeptemberben lesz az esküvõ

<?kep(1,left)?>Kevés közvetlenebb embert ismerek. Amikor elõször találkoztunk, mindjárt úgy beszélgettünk, mintha ezer éve barátnõk lennénk. A Fõtér címû tévémûsor forgatásával az országot járja, s a helybéliek mindenütt azzal búcsúznak tõle, hogy jó volt érezni a belõle áradó szeretetet. Gondoltam, egy kávé mellett most is jól kibeszélgetjük magunkat. De nem minden a tervek szerint alakult...

Kávét vagy kapucsínót?

– Ha nem haragszol, a reggeli búzafűlé után nem innék semmit sem.

Ennyire tartod a magad szabta korlátokat?

– Most nem hiányzik, akkor meg minek igyak. Ezt kell elfogadtatni magaddal, hogy amikor nem vagy éhes, akkor ne egyél csak azért, mert ott az étel, és ne igyál, ha nem vagy szomjas.

Mikor kezdtél foglalkozni azzal, hogy mit és mikor egyél?

– Amikor elkezdtem hízni. Huszonöt éves koromban. Addig akármennyit ettem, nem maradt rajtam egy deka fölösleg. Jó kis feszes, izmos voltam, pedig feleennyit nem tornáztam, miközben tízszer annyit ettem, mint most. Ám egyszer csak észrevettem, hogy ott marad egy-két deka, utána egy-két kiló…

Annyian szeretnének fogyni, de nem tudják, mit csináljanak. Te hogyan kezdtél hozzá?

– Én is mindent végigjártam, minden hülyeséget kipróbáltam, aztán egy idő múlva azt mondtam, nem követek semmilyen tudományos fogyókúrát, azt teszem, amit magam jónak látok. Állandóan olvastam, ami rokonszenves volt és bevált, azt megtartottam. Például a frissen facsart leveket. A Marcibányi téri ökopiacon vásárolok vegyszermentes zöldséget. Hiszen az sem jó, hogy facsarom az uborkaleveimet, és tele vannak nitráttal, ez rosszabb, mintha csak vizet innék.

Mi az, amit mindig betartasz?

– A reggeli búzafűlevet.

Az jó?

– Nem, nagyon rossz, de megiszom. Öt kiló búzafűben van ugyanis annyi vitamin, ásványi anyag és antioxidáns, mint százhatvan kiló egyéb zöldségben, na és rengeteg klorofill, amelynek a molekulái oxigént szállítanak. Ezek nagyon jó dolgok.

Hol szerezhető be a búzafű?

– Az ökopiacon zacskóban kapni, frissen aratva. De hát semmiből sem áll otthon megtermelni, mindössze hét nap. Mint a lucabúzát, kicsíráztatjuk, és mindig csak annyit vágunk le belőle, amennyit ledarálunk. Van külön darálója, nem drága. Ez három perc reggelente. Egy arcpakolás ennél sokkal nagyobb macera. Én különben sem kívülről, hanem belülről próbálom a bőrömet meg a szervezetemet ápolni.

És mi következik a búzafű után?

– Egy órával később megvan a napi bűnözésem: zsírmentes tejből megiszom egy tejeskávét, mert azt mondtam, ha Isten lejön az égből, ezt akkor sem hagyom el, ennyi élvezet jár. Volt idő, amikor mindennap reggeliztem, de nem esett jól. Most inkább naponta megiszom egy liter, cukor- és tartósítószer-mentes ananászlét. Egy-két óra körül eszem egy salátát. Már nem is nagyon kívánom a húst, pedig valamikor nagy húsevő voltam.

Édesanyád bajban lehet, amikor hazamész…

– Mindig kérdezi, mit főzzek. És várja, hogy azt mondjam, pulyka- vagy kacsasültet, vagy bármit, ami ünnepi. Mert neki ünnep, hogy megyek. Én viszont spenótot kérek, meg hasonlókat.

Madarason esemény, ha megjön a Borbás Marcsi?

– Nem nagyon mozdulok ki otthonról, de sokan keresnek már előre telefonon, hogy mikor érkezem, mert hoznak egy nagy doboz házitésztát vagy egy zacskó frissen őrölt paprikát, elhalmoznak mindennel.

Mikor kerültél el onnan?

– Tizennégy évesen mentem Bajára gimnáziumba, de akkor még hetente hazajártam. Nagyon kevés időt töltöttem otthon.

Nem hiányzik?

– De. Ezért két-három hetente haza is járok. Olyan érdekes, ott a levegőnek is más az illata. Most már biztos vagyok benne, hogy ezt nem én képzelem be magamnak, mert amióta a kiskutyámmal, Bercivel megyek, képzeld el, ugyanott, ahol én mindig megéreztem, hogy más az illat, felugrik, nem tud aludni, egyfolytában énekel, érzi, hogy mindjárt hazaérünk.

Azt mondod, hogy a szépséget belülről ápolod. De gondolom, nemcsak evéssel, hanem a lelked karbantartásával is.

– Olyan szerencsém van, hogy nem vagyok haragos, utálkozós. Mindig áldom az eget, hogy nekem ezt nem adta meg. Biztos, hogy ez nem veszi el az energiáimat, és nem tölt fel rosszakkal.

Érdekelnek a misztikus dolgok?

– Nagyon.

Foglalkozol is velük?

– Rengeteget. Van az auraszomából, azaz az illatterápiából a rózsaszín illatom, a szeretet illata. Calabriában csináltak nekem illatelemzést, kiválasztásos módszerrel. Ott tudtam meg, hogy a rózsaszín olaj szeretetenergiához segít a kozmoszból. Azóta Angliából rendelem az olajat. Minden reggel rövid szertartás: a csuklómra csöpögtetem, összegyűjtöm az energiákat, és a saját aurámat feltöltöm ezzel. Másfél-két perc az egész. Annyira érdekes. Ahogy a tarkómhoz érek, elkezd zsibongani az egész fejem. Újra és újra meglepődök rajta, és mindennap várom, hogy zsibogjon.

Itthon is kapható ilyen?

– Biztosan, mert hallottam, hogy van, aki foglalkozik auraszómával, de nem találtam meg.

Foglalkoztat, hogy volt-e előző életed?

– Igen, azonban semmit sem tudok róla. Valószínűleg még nem szabad megtudnom. Hiszek az eleve elrendelt dolgokban. Rengeteg emberrel találkoztam és beszéltem, de valahogy az előző életeimhez még nem értem oda. Pedig nagyon szeretném, ha tudnám, mi volt az, de valami még visszatart.

És azt akarod-e tudni, hogy mi vár rád?

– Inkább azt szeretném tudni, hogy mi az a jó út, amelyen mennem kellene, vagy hogy ebben az életemben mi a feladatom. Így nem tennék meg fölösleges köröket, mire erre rájövök. Az, hogy mi vár rám, nem nagyon érdekel. Volt idő, amikor jártam jósnőhöz, de amióta a szellemvilággal kapcsolatban vagyok, nem izgat. Inkább a saját szellempártfogóimat hívom, és főleg mások megsegítésére kérem őket, nem a magaméra.

Az utóbbi időben sokat beszélsz arról, hogy gyereket szeretnél…

– Egy ideje már nem. Majdnem egy évig kínlódtam az egész üggyel, mert úgy gondoltam, nagyon szeretnék gyereket, de ez csak az egyik problémát hozta a másik után. Egyre inkább azt éreztem, ha eddig kibírtam, akkor még várhatok kicsit. Belül biztos vagyok abban, hogy lesz gyerekem. Biztosan érzem azt is, hogy két éven belül, harmincöt éves koromig valami megváltozik az életemben. Álmomban, ébren, mindig ez a két év szerepel.

Bátorság volt tőled alig huszonévesen egy kapcsolatért három gyereket felvállalni.

– Nem tudtam, hogy bátorság, nem tudtam, hogy mit jelent három gyerek. Szerelmes voltam. Akivel összekapcsolod az életed, azt mindenestől elfogadod. Számomra sem volt kérdéses, hogy Gábor három lányát elfogadom-e. Ezen soha nem gondolkodtam, pedig mindenki azt mondta: Úristen, de nagy dolgot vállalsz fel. És hogy a szüleim mit szóltak? Nagyon-nagyon jó emberek, soha nem próbálták befolyásolni az életemet.

Azért nem jött el a pillanat, amikor azt érezted, mégsem kellett volna ez a kapcsolat?

– Dehogynem, többször is. Ám ezt átélik azok is, akik a közös gyermekeiket nevelik együtt. Voltak nagyobb, embert próbálóbb konfliktusok is, de mindig visszaterelt az élet. Amikor úgy éreztem, hogy na, most én ezt abbahagyom, kaptam egy lehetőséget – egyetlen ilyen eset volt a kilenc év alatt –, megpróbálhattam a saját életemet magam építeni. De a Sors megmutatta, hol a helyem… És akkor, másfél évvel ezelőtt, rájöttem arra is, hogy ha összeköltözöl azzal, akit szeretsz, teljesen fölösleges fölváltani egy másikra, csak azért, mert az más és új. Mert azzal ugyanúgy gondjaid és nehézségeid lesznek a párkapcsolatban, semmivel nem lesz jobb, sőt, ott a kockázat, hogy rosszabb.

Azért is szeretek veled beszélgetni, mert te nem térsz ki egyetlen téma elől sem. Ebben nem változtál a Csisztu Zsuzsa körül kialakult botrány óta sem?

– Nem. Nagyon sajnálom Zsuzsát, hogy ez megtörténhetett. De jól jellemzi a mai magyar médiát és a társadalmat is, ugyanúgy, ahogy a Frei-Juszt-ügy. Érthetetlen, hogy az emberek mennyire kiéhezettek a negatív dolgokra. Valószínűleg élesen kétfelé oszlik majd a társadalom: lesznek igazán jók és igazán rosszak.

Ha veled történne meg ilyesmi, megfordulna a fejedben, hogy feladd a karriered?

– Velem ilyen dolog nem történhet meg, mert rólam nincsenek ilyen felvételek. Nem tudok az életemben más olyan pontot sem, amely miatt kikezdhető lennék. Ha mégis odamontíroznák az arcomat valahova, meg kellene tanulnom, hogy ne törődjek vele. Különben nem osztom azt a véleményt, hogy csak írjanak rólam, mindegy, hogy jót vagy rosszat. Mert akik személyesen nem ismernek, elhiszik a rosszat is.

Mennyire alakul ki benned képernyőfüggőség, az, hogy ott legyél, hogy lássanak, megismerjenek?

– Nem vagyok képernyőfüggő, akadt egy év, amikor szinte alig dolgoztam, mégsem volt elvonási tünetem. Minden percben nagyon jól elfoglalom magam, és most is csak arra gondolok, hogy ha egy-két évig nem kellene bemennem, mennyi mindent meg tudnék csinálni.

Például mit?

– Szeretnék megtanulni az üveggel dolgozni. Jól ellennék a kenyérsütéssel, a kertgondozással, végre állandóan tisztaság lenne a lakásunkban.

Ezek a vágyak nem feltétlenül kötődnek a fővároshoz. Lehet, hogy az utad visszavezet vidékre?

– Azon vagyunk Gáborral, hogy végre vezessen ki innen az utunk! Mindketten vidékről jöttünk, ő tihanyi, nem is hajlandó máshol építkezni, mint Balatonfüreden vagy Tihanyban, ami igencsak pénztárcafüggő. Ezen dolgozunk, hogy ott lehessen egy házunk, jó nagy kerttel, sok fával, és csinálok egy kis konyhakertet is, hogy ne legyenek vegyszeresek a zöldségeim meg a gyümölcseim. Remélem, hogy néhány éven belül meglesz.

Említetted, hogy most sok a munkád. Mit csinálsz?

– Van a Főtér vasárnap délelőttönként, nagyon szeretik a nézők is. Azzal az országot járom. Annyira örülök ennek a műsornak, mert én magam is megismerem az országot. Hihetetlen, hogy milyen csoda ez a Magyarország! És nagyon jók az emberek. Van aztán a Naprakész, a hétköznap délelőtti magazin, és bemondó vagyok még mindig.

Nem hiányzik a látványos showműsorod, a Zeneszombat?

– Egyáltalán nem, nem vagyok ilyen csillogó típus. Ami hiányzik, az a Játék határok nélkül. Ott nem merev, előre begyakorolt szövegek voltak, hanem a váratlan helyzetekre kellett reagálni. Kár, hogy megszűnt.

Mi éreznél kihívásnak?

– A televíziós világon belül nem merek álmodozni, mert nem valósul meg semmi. Tudod viszont, hogy könyvet írok? A Főtér ételeiből receptes könyvet, néprajzi elemzésekkel. Ez kihívás. Az, hogy szeressék az emberek.

Üdvözöllek, kolléganő!

– Majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Mit tervezel a nyárra?

– Amióta televíziós vagyok, most először kivettem egy hónap szabadságot. Elterveztük, hogy kettesben elmegyünk két hétre nyaralni, amire nem volt példa a kilenc év alatt. Aztán … férjhez megyek.

Ezt csak így mondod?!

– A másfél év előtti kis konfliktus, meg az azóta megélt életünk és a sok elmélkedés nyomán arra jutottam, hogy kilenc esztendő után már elfogadható valaki feltétel nélkül.

Milyen esküvőt tervezel?

– Nagyot! Fogyókúrázom, hogy szép legyek, és növesztem a hajam is. Az én dolgom mindent megszervezni, mert három évvel ezelőtt, amikor a harmincadik születésnapomra Gábor megkérte a kezemet, azt mondta, most már én döntöm el, mikor mondok igent.

És mikor?

– Szeptemberben. De ezt ő még nem tudja…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése