Ahol megjelenek, ott jókedv van

Azért vett házat ebben a Balaton-felvidéki kis faluban, mert jó barátjának, Koós Jánosnak is itt van?

– Ha náluk nem vendégeskedem, valószínűleg sosem tudom meg, hogy ez a hely létezik. Mint általában minden az életemben, ez a ház is a véletlenek sorozatának köszönhető. Amikor én nagyon akarok valamit, az általában nem szokott bejönni, aztán rövid idő múlva teljes egészében megvalósul. Itt is jó pár házat megnéztem, hogy egy kicsit le tudjak jönni a nyugalomba. A dunakeszi “vállalkozás” szintén erre való lenne. Abban az utcában, ahol én lakom, korábban egyetlen autó sem járt. Amióta viszont tudják, hogy ott vagyok, egyre többen megállnak, hátha kijövök egy pillanatra. Én ezt teljesen megértem, de a békém és a nyugalmam szempontjából nem mindegy. De nemcsak azért kerestem itt házat, hogy jól érezzem magam, hanem mert ez jó befektetés is. Van két gyerekem, az övék lesz, jó helyre kerül majd. Szóval, megnéztem egy csomó házat, de egyik sem tetszett. Végül Koóssal bementünk a kocsmába, megkérdeztük, nem tudnak-e eladó házról. Ezt ajánlották. Megláttam, beleszerettem, azonnal megállapodtunk. Hallatlan örömöm van benne. Azt nem szeretem, ha valami készen van már. A tervezés és a szervezés viszont felvillanyoz. Igaz, saját kezűleg semmit sem csinálok. Na és a Balatonhoz is rettentően kötődöm, gyerekkoromban a nyarakat Almádiban töltöttem, és rengeteg vitorlás barátom van Füreden, oda járok le, ha megunom a nyugalmat és emberek közé vágyom.

Vitorlázni is tud, vagy csak viteti magát?

– Vitetem magam. Ez olyan, mint az autóvezetés. Mindig megkérdezik, miért nem vezetek. Azt szoktam válaszolni: vezetni mindenki megtanulhat, de sofőrje csak az úriembernek van. Kényelmesebb is így nekem, meg az állandó fellépések olyan stresszt jelentenek, hogy a vezetésre már nem jutna energiám.

Útközben a fellépésre találja ki, mi lesz majd az első mondata?

– Inkább azon jár az eszem, milyen lesz a közönség, hiszen azt a nézőt is a magam oldalára kell állítani, aki esetleg nem kedvel.

Azonnal észreveszi az ilyet?

– Még ki sem megyek, és már látom. Mivel ahány közönség, annyiféle, soha nem megyek úgy fellépni, hogy ne tudjam, kik lesznek a hallgatóim. És mindig van bennem egészséges feszültség, hogy jó legyen az előadás. A közönségért élek, semmi más nem érdekel. Ha a nézőm úgy gondolja, még soha nem érezte ilyen jól magát, akkor ezt a csatát megnyertem. Ez egyben versenyhelyzet is: ha bizonyos dolgokban nem én volnék a legjobb, akkor nem engem hívnának.

Szereti a versenyt?

– Csak azt szeretem, fogadok mindenre. De nem bírok kikapni, ilyenkor iszonyatos állapotba kerülök. Amióta megvannak a gyerekek, kezdem jobban viselni a vereséget, de korábban belehaltam.

Sportol is, vagy csak mások eredményeiért szurkol?

– Régebben sok mindent csináltam, állítólag nem voltam ügyetlen focista. Aztán jött a színészet, és megmaradt a Balaton, a víz meg a szaunázás, merthogy Halak jegyű vagyok.

A gyerekek is tudnak úszni?

– Az volt az első, amit megtanultak.

Jól érzik itt magukat?

– Jaj, nagyon. Amikor esik, ki akarnak menni, amikor süt a nap, bent vannak… Két nagyon eleven gyerek, tele vannak energiával, nekik túl rövid a nap, pedig már nincs délutáni alvás sem. Reggeltől estig a szomszédokat boldogítják.

Amióta különvált Hámori Esztertől, Lili és Marci édesanyjától, több időt tölt a gyerekekkel, mint korábban.

– Soha életemben nem voltam ennyit együtt velük. Reggel egy puszira jutott idő, este pedig már aludtak, amikor hazamentem. De most, amikor elhozom őket napokra, hetekre, egymást faljuk, együtt fürdünk, együtt alszunk, minden belefér. Látszik is, hogy mennyire szeretik az apjukat.

Legendásan elkényeztették a szülei. Ugyanezt teszi a saját gyerekeivel is?

– Igen. Most voltunk búcsúban, amit lehetett, megvettem nekik, mert az láttam, nagyon szomorúak, ha bizonyos dolgokat nem kapnak meg. Persze, ez jacht- és házvásárlásra nem vonatkozik, de műanyag puskákra és babákra igen, mert tudom, hogy milyen öröm a számukra. Nem tudok más lenni. Ami erőmből telik, azt megadom nekik. Hogy ez jó-e vagy sem, az majd elválik. A lányom nagyon tehetséges, biztos, hogy színésznő lesz. Az ember tátott szájjal hallgatja és nézi, mert gyönyörű is.

A teljes beszélgetés az e heti Nők Lapjában olvasható.>