Arról, hogy az apák az állandó lapozgatás mellett alapvetően meghatározzák lányaik életét, nem csak a nyelvkönyvekben esik kevés szó. Erről a különleges viszonyról faggatunk szakembereket és sztárokat – az utóbbiak ezúttal mint gyakorló apák, illetve lányok vallanak.
Gyerek vagy csak lány? – kérdezték nem is olyan rég a szülőszobából előbújó bábaasszonyt a várakozástól és idegességtől kimerült apák, és ebben a kérdésben gyakorlatilag minden benne volt, ami az apa-lány viszonyt egy életre meghatározta. A fiúban utódot látott a nemzőapa, a lányban legföljebb lassan cseperedő háztartási segéderőt, akire ráadásul állandóan vigyázni kell, hogy időben férjhez mehessen.
A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a hagyományos apa-lány viszony már rég a múlté, ám ahogy alaposabban megnézzük a körülöttünk lévő kapcsolatokat, még mindig megtaláljuk az apákban az álruhás patriarchát. Nincs az a férfi-nő viszony, ahol annyira egyértelmű és ráadásul a nő számára is tökéletesen elfogadható lenne a férfi alapvetően fölérendelt helyzete, mint az apa és lánya esetében.
Az apát lehet szeretni, isteníteni, vagy gyűlölni és föllázadni ellene, de személye, jelenléte, vagy hiánya egy életre meghatározza a nők személyiségét. Az apa hibáit általában sokkal jobban tolerálják a lányok, mint a többi férfiét.
Klári harmincas értelmiségi nő, aki kedvese maradéktalan hűségét alapfeltételnek tekinti, elismerő mosollyal nyugtázza édesapja csapodárságát, sőt, büszke az “öreg” hódításaira. Zsuzsa pedig a húszas évei végére jött rá, hogy számára nincs tökéletesebb pajtás, cinkos és barát, mint életvidám, fehér hajú édesapja. Ő az, akivel mindenkinél többet tudnak egymásról, és mégsem kell attól félni, hogy bármelyikük visszaélne ezzel a tudással.
Mások életük végéig viselik az apjuktól kapott sebeket, évtizedekig küszködnek az uralkodó szülő elvárásai okozta gátlásokkal, ami a karriertől a párkapcsolatokig mindenre rányomja a bélyegét.
A túl jó apa is lehet veszélyes, hiszen a nő sokáig az ő tökéletlen kópiáit látja minden fiúban. Azok a nők pedig, akiknek gyermekkorukban valami miatt nélkülözniük kellett édesapjukat, gyakran az a sokat hiányolt személyt keresik az összes férfiban – állítják a pszichológusok.
Mint minden más, az ideális apa képe is változik. Ma, amikor a férfiak jelentős része már nem fél a fakanáltól, és gyakran a feleség keresetén múlik a család anyagi biztonsága, az apa-lány viszony is egyenrangúbbá vált.
Az apák megtanultak pelenkázni, fürdetni és vacsorát főzni, ám amikor a lányuk először megy buliba egy fiúval, a mai férfiak ugyanolyan idegesen futkosnak hajnalig a nappaliban, mint konzervatív eleik.
A két Balázsovits: “Nagyon hasonlítunk”
Balázsovits Edit a fiatal színészgeneráció egyik legtehetségesebb tagja, akinek gyakorlatilag esélyt sem adott a sors arra, hogy elkerülje a színpadot. Édesanyja, Almási Éva, szépségével és tehetségével is kitűnik a magyar színésznők közül. Édesapja, Balázsovits Lajos, aki évek óta a Játékszínt igazgatja, filmjeinek köszönhetően a magyar lányok álma volt a hetvenes és a nyolcvanas években, és jó ideig az ország legfoglalkoztatottabb művészei közé tartozott.
Edit felnőttként gyakran azon kapja magát, hogy egy-egy mozdulata, ahogy reagál valamire, az édesapját idézi. Tény, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két egyforma ember óhatatlanul ütközik, így velük is előfordul, hogy összekapnak néha. Abban viszont biztos, hogy ha bármi baj érné, apja a tűzön is átjönne, hogy segítsen.
– Anyu folyamatosan értesül arról, épp mi történik velem, apu nem követi ennyire szorosan a mindennapjaimat, de az igazán fontos dolgokat egyszerűen tudja. Nem kell semmit se mondanom.
Editet édesapja tanította meg korcsolyázni, biciklizni, síelni.
– Emlékszem, egy partvisnyelet dugott a bringa nyerge alá, és futott mögöttem. Tekertem, ahogy csak tudtam, ő meg loholt. Aztán úgy gondolta, hogy már mehetek egyedül, és elengedett. Hatalmasat estem. Korcsolyázni is ő tanított, rettenetesen fel tudtam bosszantani, ha piszmogtam a cipőfűzéssel. A jégen már nem volt gond. Rengeteget szánkóztunk a Normafánál. Síelni is elvitt.
A színésznő szerint édesapjának hihetetlenül jó humorérzéke van. Dőltek a nevetéstől, amikor a síelésből hazaérve Balázsovits Lajos előadta feleségének, ahogy csúszik lánya után irányíthatatlanná vált sílécein, nem hagyva ki a csúfos megérkezést sem.
Ő a gavallér
Edit, ha teheti, inkább kényelmes, mint feltűnő ruhákat visel. Apja viszont nagyon szereti, ha csinosan öltözik, ezért időnként elviszi vásárolni. Ilyenkor nincs megállás. Először rábeszéli lányát egy magas sarkú cipőre, aztán már mutatja is a hozzá illő táskát, övet.
Édesapjával próbálta ki először azt is, hogyan mulatnak a nagyok. Amikor az apa úgy gondolta, hogy gimnazista lánya előbb-utóbb úgyis elmegy kocsmázni, egyik este rászólt, hogy öltözzön. Mindenhová elvitt a városba, ahová ő is járni szokott. Hajnalig mulattak. Valamiért egy hétköznap vágtak neki, és Edit másnap délelőtt azt érezte az iskolában, hogy nem biztos, hogy megéri az estét. De a másnaposság okozta kellemetlen tüneteknél sokkal erősebb volt a büszkeség. Boldog volt, mert neki ilyen apja van.
Egy herceg se lett volna elég jó
Edit ötéves korában – már akkor is megnézte a fiúkat – biztos volt benne, hogy sose talál olyan szépet, mint “az apu”. Egyértelmű volt, hogy kizárólag hozzá fog feleségül menni. Az apró lánykának különösen tetszett, hogy édesapja olyan magas, és ez valahogy kritériummá vált. Még nagylány korában is lenyűgözték a hórihorgas fiúk.
A gimnáziumban egy barátja volt, akit az apja nagyon szeretett. Utána hosszú ideig egyetlen srác sem tetszett a papának. Egyikük sem felelt meg annak az elvárásnak, amelyet egy szem lánya udvarlói felé támasztott. Edit szerint akkoriban egy herceg sem lett volna elég jó. Aztán javult a helyzet, a zord apa enyhébben ítélte meg a fiúkat: “Igaz nem ilyenre számítottam, de szereti a lányt, és ez a lényeg.” Elfogadta azt, akit a lánya választott. Edit és párja, Kaszás Attila nemrég új lakásba költöztek, természetesen a szülők is segítettek a rendezkedésnél.
– Tologattuk a bútorokat, én egy kicsit felpörögtem, ilyenkor nem egyszerű körülöttem lenni. Apu, miközben szerelte a lámpákat, csendesen megjegyezte, hogy ő rémesen szeret engem, de annak kifejezetten örül, hogy a lánya vagyok és nem a felesége.
Oszter Sándor és Alexandra kolléga lett
Oszter Sándor dédelgetett álma látszott teljesülni, amikor lányáról, Alexandráról kiderült, hogy kitűnően rajzol. A Rózsa Sándorként országos hírűvé lett színész maga is festőnek készült valaha, ám inkább a színpadot választotta. Nagy volt tehát az öröme, amikor Alexandra felvételt nyert a képzőművészeti főiskolára. A színész apa és zongoraművész anya mellett fölcseperedő lánynak viszont nem volt könnyű a döntés.
– Kicsi korom óta vonzódtam a színészmesterségez – meséli Alexandra. – Bármennyire furcsa is, édesapámat sem a rajongó kislány szemével néztem, csodáltam szakmai tudását, éreztem kisugárzását. Amint eszméltem, már tudtam, hogy ő nemcsak az ügyeletes szépfiú a színpadon és a filmvásznon, hanem jó színész, és szerettem volna én is az lenni.
– Bevallom, én viszont nem akartam, hogy a lányom kövessen a pályán – mondja őszintén Sándor. – Nagyon örültem, hogy a festészet mellett döntött. Így mellbevágóan váratlanul ért a bejelentése, hogy otthagyja a képzőművészeti főiskolát, és megpróbálkozik a színészettel. Akkor már nem tiltakoztam, belenyugodtam, hogy ez nálunk ragályos. Nem vagyok babonás, de ennek, úgy látszik, be kellett következnie.
Alexandra a GNM Színitanoda növendéke lett, és már az első évben rámosolygott a szerencse: az elmúlt színházi évadban meghívták a Vidám Színpadra a Charlie nénje című zenés darabba. A dolog pikantériája az volt, hogy édesapja is játszott a komédiában. A két Oszter életében először, a Révay utcában lépett együtt a világot jelentő deszkákra.
Mindkettőjüket megkérdeztük: apa és lánya állt a színpadon vagy “csak” két kolléga? Jobban dobogott-e a rutinos Oszter Sándor szíve, mint más premiereken?
– Elképzelhetetlen, hogy amikor fölgördül a függöny, a színész, még ha apa is, elkezdjen izgulni a lányáért – vallja Sándor. – Privát dologra nincs idő, a játék, az illúzió megteremtése a fontos. Lehet, hogy egy színésznő anya mást mondana erről, de nem vagyok benne igazán biztos.
A cikk folytatása a Nők Lapjában található.
