Traccs Vadas Zsuzsával

Hallom, hogy megint kutyálkodik?
– Megint? Kutyálkodtam eleget, de ilyen szerepet még nem játszottam. Másmilyent is keveset.

Pedig már a kutyák is azt ugatják, hogy a Verebes kutya lesz. Nem kap néha kedvet az ugatáshoz?
– Ugatok én már harminc éve, csak minek? Viszont mióta tudom, hogy mit fogok játszani, figyelem a kutyák viselkedését. Arra is csak most jöttem rá, hogy a kutya mindenre figyel. Nem egyfelé, hanem egyszerre többfelé. Mozgó autóra, emberi hangra, ha meglát egy legyet, akkor arra. A kutya állandóan készenlétben van. Mindenre kiterjed a figyelme, és ehhez jó szem kell. Szemüveget nem viselhet, én viszont nem látok szemüveg nélkül. Ezért életemben először kontaktlencsét kell csináltatnom, hogy pontosan lássam a partnereim reakcióit.

Kitalálta már, hogy miket fog kutyaként művelni a színpadon? Egy kutyától például elvárható a pitizés, vagy mondjuk a farkcsóválás.
– Tudtam, hogy erre akar kilyukadni! A nőügyekre. Mindenki ezzel nyaggat.

De hát azt nyilatkozta valahol, ha interjút készítene valamelyik hírességgel, kizárólag arra lenne kíváncsi, hogy lefeküdt-e mondjuk Marilyn Monroe-val?
– Mert tőle ezt még nem kérdezte senki. Tőlem viszont mindenki ezt kérdezi. Egyszer még elmondom, de sokadszorra? Az már nekem sem érdekes.

Rendben. Akkor mielőtt más is lerágná ezt a kutyacsontot, árulja el, hogy mit lehet kihozni egy kutyából. A darab arról szól, hogy a gonosz emberből kivert kutya lesz, és akkor válik újra emberré, ha egyszer valaki megcsókolja. Vagyis Bozzi úr félig-meddig ember, illetve kutya?
– Nagyon nehéz beszélni valamiről, amit még nem próbálunk. Attól kezdve, hogy felmegy az ember a színpadra és négykézlábra áll, minden más, mint ahogy azt én akárhogyan is eltervezem. Ebben a kutyában tényleg egy ügyvéd lelke van, méghozzá egy kutyának sem való, rendkívül ellenszenves emberé. Amit persze, nem kell túl komolyan venni, inkább jópofa játék. Nem fogok én sem “mélyre hatni”, elsősorban hatnia kell a figurának. Annyira helyes a történet, hogy csak technikailag kell nagyon jól megoldani a feladatot. Mindenesetre magam is érdeklődéssel várom a saját alakításomat.

Nem tart attól, hogy minduntalan összehasonlítják majd Latinovits Zoltánnal, akit egyébként lelkileg nagyon megviselt ez a szerep?
– Latinovits akkor már mentálisan igen beteg volt, és az állapota mintegy előrevetítette a későbbi tragédiát. Bennem ilyen tudatzavar nincs. Bár magam is nagyra becsültem a tehetségét, ezt a szerepet most nekem kell eljátszanom. Örömmel vettem volna, ha ketten, felváltva alakítjuk Hollai Kálmánnal, aki fiatal színészként nagy sikerrel játszotta tovább Latinovits szerepét. Magam sem értem, miért éppen rám esett a választás, de ha már így van, természetesen kihasználom. Számomra izgalmas kaland, ami befejez, vagy talán elkezd valamit. Mindenképpen olyan vállalkozás, amelyikből kiderül, hogy mégiscsak színész vagyok. Akkor is, ha rendezek, akkor is, ha tévéműsort vezetek, vagy mondom a magamét a Heti hetesben.

Mi változhat meg attól, hogy sikert arat, vagy kudarcot vall a szereppel?
– Semmi. Tegyük fel, hogy nem leszek jó kutyának. Mi történhet? Derékba törik a nemlétező színészi karrierem. Ezért egyrészt felelőtlenül mehetek neki, másrészt mégsem egészen közömbös, hogy mi sül ki belőle. Már csak azért sem, mert sokan várják – kajánul vagy kíváncsian –, hogy mit kezdek majd magammal egy zenés-táncos, magyar musicalben. Úgy vagyok vele, mint a fiatal színész, aki kapott egy óriási lehetőséget, csak éppen nem várom a továbbiakat. Valamit azért megmutat. Vagy sikerem lesz, vagy nem. Meglátjuk.

Úgy hírlik, közben ismét rendez. Újabb drámát?
– Nem. G. B. Shaw-vígjátékot a Madách Színházban. A címe: Sosem lehet tudni. Remélem, szórakoztató lesz.

Még mindig nem akar visszaköltözni Pestre?
– Pesten vendég vagyok. Nem Pesten rendezek, vagy játszom, hanem vidéken. Eljöttem vidékre otthonról. Valahová, ahol nem lakom. Ez Budapest. Nem szeretem ezt a várost. Nincs közöm hozzá. Nincs közegem benne. Nem értem a szabályait, és nem is akarom megérteni. Szerencsére úgy rendeztem be az életemet, hogy olyan dombtetőn lakom, ahová nem érnek el a külvilág zavaró vagy zavaros, valójában jelentéktelen eseményei.

Kutyája is van?
– Volt. Elkóborolt tavaly ősszel, azóta nincs. Azért nem vettem másikat, mert mostanában keveset vagyok otthon, és nem tudnék foglalkozni vele. Általában szokott lenni kutyám.

Majd meglepik vele premier után a kollégák!
– Én már tudom! Pontosan tudom, hogy miket fogok kapni. Pórázt, Pedigré-tálat, gumicsontot. Remélem, hogy kutyát nem. Elég nekem a szerep. Minden reggel Béres Alexandrára kezdek, ma is egy órát mozogtam, mert a feladat nagyon megvisel fizikailag is. Öt kilót már fogytam, remélem sikerül leadnom még tíz-tizenöt kilót. A legrosszabb, hogy ennem is keveset lehet. Ettől aztán tényleg kutyául érzem magam.