Szeretni kell! Ennyi az egész?

Ám a valóság kicsit más, hiszen a legtöbb embernek a nagy találkozás csak a nyitó kocka élete filmjében. Vajon a kapcsolat hosszú távon is táplálkozhat a szerelemből és a szeretetből, vagy az évtizedeken át tartó boldogsághoz valami más is szükséges? A társkeresésben ösztöneink vezetnek bennünket, és ha olyan szerencsések vagyunk, hogy rátalálunk az igazira, arra gondolunk: most már semmi sem szakíthat szét bennünket, hiszen a szeretet “mindent legyőz”. Erich Fromm, az ismert pszichoterapeuta a szeretetet művészetnek tartotta, és úgy látta, hogy igazán jól azok szeretnek, akik képesek arra, hogy a párkapcsolatban folyamatosan tanuljanak, változzanak.

Dr. Huszár László pszichiáter úgy véli, hogy sikeres, tartós kapcsolatot csak lelkileg és szexuálisan érett emberek tudnak létrehozni és fenntartani: – A tartós kapcsolat, a házasság nem csupán érzelmi köteléket jelent, hanem gazdasági, jogi és vallási szabályok is hatnak rá, így általában azokból lesznek sikeres kapcsolatok, amelyekben a pár mindkét tagjának hasonló az értékszemlélete, tehát hasonló értékeket tart fontosnak az életben.


Elfogadás – Rózsaszín szemüveg nélkül

A kapcsolat elején rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot és egymást. S talán még az sem zavar, ha kedvesünknek furcsa szokásai vannak, ha másként látja a világot, mint mi, ha a szerelmes film helyett inkább a focimeccsre kapcsol a tévében, hiszen már a jelenléte is örömmel tölt el bennünket – és pislákol bennünk a remény: párunk levetkőzi majd apró-cseprő “hibáit”. Dr. Huszár László szerint viszont a tartós házasság egyik alappillére a megfelelő önismeret: akkor választhatunk jól, ha tisztában vagyunk saját igényeinkkel és elvárásainkkal, valamint azzal, hogy a felnőtt emberek jelleme, szokásai alapvetően már nem változnak.

– Jövő nyárra tervezzük az esküvőt a párommal – meséli a huszonöt éves Nyiri Kriszti. – Szerintem a sikeres házasság titka, hogy mindketten tudjuk, hogy mit várunk, illetve mit várhatunk a másiktól. Nekem fontos, hogy a kedvesem ugyanolyan keményen dolgozik, mint én, hogy neki is vannak ambíciói, hosszú távú tervei. A szerelmen túl ez is összekovácsol minket. Ugyanabban a világban érezzük jól magunkat, ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak az életben. Meglehet, izgalmasabb lenne egy olyan kapcsolat, amelyben több a rejtély és a titok, de az véget érne, talán még mielőtt “megfejtettük” volna egymást…


Bizalom – Elengedni, de nehéz!







Néha nem értjük, életünk párja miért rohan munka után a barátaihoz, miért dobják fel őt a közös focimeccsek, a kártyapartik vagy az, ha társaival a vízparton ücsörögve figyeli a pecabot kapásjelzőjét… Mégis, ahhoz, hogy jól szeressünk, meg kell tanulnunk elengedni, szabadságot biztosítani a partnerünknek. Madarász Mariann tizenegy éve él házasságban, és talán a legnehezebb az volt számára, hogy “elengedje” a férjét:

– A szeretet korántsem elég a sikeres párkapcsolathoz. A nő anyagi és érzelmi biztonságot, szeretetet és “vezetést” igényel, a férfi pedig meleg otthont, kedvességet, “forró éjszakákat”, bizalmat és szabadságot vár. Ezt mindkét félnek tudnia kell, és folyamatosan törekednie arra, hogy megadja azt, ami boldoggá teszi a másikat. Szerintem a legkeményebb próbatétel a gyerekek születése: a pár fáradt, a nő sokszor észre sem veszi, hogy férje is van, a férfi pedig eleinte nem éli át nagy intenzitással a szülői szerepet. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy bevezettük az “ügyeleti rendszert”: hol egyikünk fürdeti és fekteti a gyerekeket, hol a másikunk. Aki nem “ügyeletes”, nyugodtan elmehet edzésre, találkozhat a barátaival.

– Akár tetszik, akár nem: egy idő után minden kapcsolatban fellép a szabadság iránti igény – állítja Marianna –, néha csak a férfi, máskor a nő részéről is. Ezt a másik fél sértésként, a szerelem elvesztéseként éli meg. Bizalmatlanul figyeli a párját, akiből ez dühöt és titkolózást válthat ki, és ez már veszélybe sodorja a kapcsolatot. Nekem az volt a legnehezebb, hogy “elengedjem” a társam, és közben megmaradjon a bizalom. Ez nem ment zökkenőmentesen, eleinte nem értettem, miért akar egyedül elvonulni, esetleg elutazni. Aztán lassan rájöttem, hogy így tud feltöltődni, s ma már én is igénylem a “szabad” pillanatokat: edzésre járok, nyáron táborban voltam, és teljesen természetesen éltem meg, hogy a férjem is edzőtáborba utazott. De hangsúlyozom, hogy mindez kölcsönösséget feltételez, és igazi otthont, ahová jó hazajönni. Ha ez a két feltétel megvan, és a két ember szereti egymást, akkor azt kell mondjam, hogy a házasság a legjobb dolog a világon…


Humor – A derű kihúz a bajból







Micsoda szerencse, ha a társunk a reménytelen helyzetekben is képes mosolyt fakasztani az ajkunkra, ha a együtt nevethetünk egészen jelentéktelen dolgokon! Amikor tizenöt évvel ezelőtt Herz Zsuzsa először találkozott Németh Miklóssal, megállapította magában: egyáltalán nincsenek közös vonásaik. Különbözött az ízlésük, az érdeklődési körük, a családi hátterük, és mégis, olyan sokat lehetett nevetni egymással! Mondhatni, nevetve költöztek össze, és ma is sok a vidámság a házuk táján, annak ellenére, hogy Zsuzsi könnyen elkeseredik. De a bajokon Miklós humora eddig mindig átsegítette.
– Nem egyszerű velem az élet – vallja be Zsuzsa. – Csüggedős típus vagyok, de ha Miki elkezd nevettetni, öt perccel később azt veszem észre, hogy nem is olyan nagy a baj. Sok a különbség köztünk, ám a humor és a szeretet mindenen átsegít.

– Olyan gyorsan elmúlik minden, nem engedhetem, hogy rosszkedvűek legyünk – teszi hozzá Miklós. – A humor adottság, apukámtól örököltem. Szeretem, ha jókedvű emberek vesznek körül. Zsuzsi kedves, figyelmes, gondoskodó, csak könnyen nekikeseredik. Én a derűvel kihúzom a bajból. Tizenöt éve mindennap nevetünk, ha néha veszekszünk, akkor is a nevetésben oldódunk fel. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Egymásból táplálkozunk. Amikor Zsuzsi nincs velem, a humorom is kesernyésebb egy kicsit.


Önfeláldozás – Ki adj fel a karrierjét?







Manapság a legtöbb nőnek a munkahelyen ugyanolyan elvárásoknak kell megfelelnie, mint a férfiaknak. A karrierjét építő nőtől is elvárja a férj, a társ, hogy legyen jó anya, jó háziasszony, és teremtse meg az otthon melegét. A pszichiáter szerint nagyon nehéz mindegyik szerepnek megfelelni, s ebből belső konfliktusok alakulhatnak ki, majd a partnerkapcsolatban is konfliktusok keletkezhetnek. Ilyenkor általában valamelyik fél “lejjebb ad” az igényeiből. Állítólag Jane Fonda és Ted Turner szépen induló házassága is hasonló szerepkonfliktus miatt bomlott fel: a színésznő a tévémogul kedvéért feladta szakmai karrierjét, és megpróbált ura mellett “háziasszonnyá” válni. Ez azonban nem volt szerencsés döntés, mert Turner a sikeres színésznőbe szeretett bele, és hamar megunta, hogy feleségének nincsenek nagy tervei – Fonda pedig hirtelen üresnek érezte az életét. Házasságukat terapeuta segítségével sem tudták helyrehozni, és a válás után a színésznő visszatért a kamera közelébe.

Ám nem mindig vezet az önfeláldozás a kapcsolat kudarcához, sőt, bizonyos esetekben a karrier feladása az egyedüli út ahhoz, hogy a két ember hosszú távon együtt maradhasson. Gyapay Yvette ünnepelt szubrett volt, amikor megismerkedett Avar Istvánnal. Mindketten a pécsi színház társulatához tartoztak, és ismeretségükből szerelem, majd házasság lett.

– Amikor Istvánt Pestre hívták, én is feljöttem vele – meséli Yvette. – Aztán megszületett a fiunk, és mivel nekem a fővárosban nem ajánlottak állást, csak Pécsre mehettem volna vissza színésznőnek. Tudtuk, hogy ráment volna a házasságunk, ha vidékre költözöm. Mérlegre tettem mindent, s végül feladtam a karrieremet. A házasságom fontosabb volt. Szerencsére nem bántam meg a döntésemet. Néha persze, még azt álmodom, hogy a színpadon állok, de már nem fáj…

– Mindkettőnk számára nehéz volt – ismeri el Avar István. – A döntésünket ésszel hoztuk: mérlegeltük, melyikünk jövője biztat több reménnyel? Előbb-utóbb jöttek volna a húszéves szubrettek, és Yvette-nek be kellett volna állnia a második sorba. Ezt egyikünk sem akarta. A távházasság sem működött volna, a szeretet, a szerelem nem lett volna elég ahhoz, hogy hosszú távon együtt maradjunk. Józanul kellett döntenünk, és úgy érzem, mindenképpen ez volt a helyes döntés. Nekem sem volt könnyű akkoriban, hiszen láttam Yvette fájdalmát, és később, ha néha összeszólalkoztunk, éreztem, ott van a száján: miattam hagyta félbe a pályáját…, de sosem mondta ki. Nem tudtam mit kezdeni a fájdalmával, tehetetlennek éreztem magam, közhelyeket mondtam. Később Yvette civil munkahelyet talált magának, és talán – legalábbis remélem! –, a seb is begyógyult a lelkén, amelyet a karrierje feladása okozott számára.


Szeretni kell! Ennyi az egész!







Szakkönyvek láttak napvilágot a szeretetről, amelyek részletezik, hogyan tudjuk jól szeretni a párunkat – ám a sok hasznos tanács mellett némelyik megemlíti, hogy az igazán jó párkapcsolathoz bizony a csillagok együttállása is szükséges… Akad közöttünk, aki nem hisz a praktikus tanácsoknak, “csupán” a szerelem és a szeretet földöntúli erejében bízik.
– Amikor megnősültem, a biztonság érzetét kerestem, és ma már tudom: nem voltam szerelmes – meséli Weisz György, aki huszonhat évig élt házasságban. A csendes elszakadás után néhány hónappal találkozott valakivel, aki teljesen megváltoztatta az életét. – Ötvenegy éves koromban, a véletlen szerencsének köszönhetően ízlelhettem meg először a szerelem ízét. Nagyon vigyázok rá, és remélem, most már mindig ezt érezhetem… A házasságomból hiányzott a tűz, szinte alig engedtem néhány dologban, mert nem az volt a legfőbb cél, hogy bármi áron megőrizzük a kapcsolatunkat. Most viszont két felnőtt, sebzett ember szeretett egymásba, és rengeteget tanultam már e rövid időszak alatt is arról, hogyan lehet hosszú távon megőrizni a boldogságot. Ebben a korban már kialakultak a szokásaink, és bizony, össze kell csiszolódnunk. Azonban képes vagyok arra, hogy felmérjem: tud-e a kedvesem változtatni azon, ami engem zavar? Ha nem, akkor inkább én hidalom át a problémát, én változtatok. És azt is megtanultam, hogy amikor szükségét érezzük, szerelmet kell vallanunk. Ma már olyan fejlett a technika, hogy a világ bármely pontjáról eljuttathatunk a kedvesünknek egyetlen szót, amiről ő is tudja, hogy igaz… Ha néhány évvel ezelőtt kérdez, másképp láttam volna, de ma már biztosan tudom, hogy semmi más nem fontos, csak a szeretet. Mert ha az kölcsönös, akkor az minden bajon átvezeti a két embert.