 |
– Az új album zenéjét Athénban mutatta be nyáron. Több mint harmincezren voltak kíváncsiak az előadásra.
– Akinek nem jutott hely, kivetítőn nézte az eseményt. Nagy feladat volt számomra ez a koncert, és a szervezés időszaka is. Az előadás után iszonyú fáradtság és mámoros feldobottság keveredett bennem.
– Megnézte a koncert videofelvételét?
– Nem szeretem visszanézni magam. Ezek a felvételek nem nekem, hanem a közönségnek készülnek. Az a legfontosabb, hogy a hallgatóság élvezze a zenét, hogy jó érzést keltsenek az emberekben a szerzemények.
– Ön is jól érezte magát komponálás közben?
– Ez egészen lényegtelen. Amikor zenét szerzek, próbálok teljesen érzelemmentes maradni, mert ha objektív vagyok, és nem ragadnak el az érzelmeim, jobb lesz az eredmény. Tudom, ezt nehéz megérteni, de én így dolgozom. A komponáláshoz nincs szükségem ihletett hangulatra. Akár repülőgépen vagy hotelszobában is tudok zenét szerezni.
– Műveit űrzenének is nevezik. A Mythodeát a NASA nem véletlenül választotta a Mars-misszió himnuszául. Gondolja, hogy a távoli, az elérhetetlen megfogalmazható zenében?
– Próbálkozom vele, amennyire ez a dallamokon keresztül lehetséges. Szavakban kevésbé vagyok jó. A tudomány, a távoli bolygók és a Mars már gyermekkorom óta nagyon érdekel, figyelemmel kísérem az űrkutatások eredményeit. A mitológia is kicsi korom óta izgat, és még ma is gyakran olvasok görög mitológiai témájú könyveket. Gyerekkoromban ezekkel a történetekkel teljesen el lehetett varázsolni, mert új, ismeretlen világba repítettek. Érdekes, hogy a görögök mentalitása ma is nagyon hasonlít a mitológiai szereplőkéhez. Ahogyan egyre gyakrabban újra elolvasom a mondákat, mindig felfedezek bennük valami újat. Megunhatatlanok.
– Görögországban él?
– Nem, valójában sehol sem lakom, vagy azt is mondhatnám, hogy mindenhol: utazgatok a világban.
– Hol érzi magát otthon?
– Természetesen Görögországban. Ám évtizedekkel ezelőtt elhagytam a szülőhazámat, és azóta már Angliában, Franciaországban, Olaszországban és más országokban is otthonosan érzem magam. Görögországba azért nagyon gyakran visszatérek. De nincs kedvenc helyem, ott szeretek lenni, ahol kedves emberek élnek. Bocsánat, talán mégis van kedvencem: a képzeletem. Ott bármi megtörténhet…
– Vágyik valahová, ahol még sosem járt?
– Ó, az egész bolygót szeretném bejárni, de erre sajnos, nincs lehetőségem. Ám ha becsukom a szemem, bárhol ott lehetek a másodperc töredéke alatt.
– Mostanában mivel tölti az idejét?
– Az utóbbi hónapokban nagyon elfáradtam, ezért pihenek, feltöltődöm. Ezekben a napokban nincs semmi fontos dolgom, így üldögélek és zenét hallgatok: klasszikusokat, dzsesszt, népzenét, mindent, ami nem “műanyag”, ami személyes, ami különleges és szép. Ezek feltöltenek jókedvvel, jó hangulattal.
– És mitől lesz rosszkedvű?
– Például attól a szörnyűségtől, ami nemrég Amerikában történt. Ez az egész emberiség tragédiája: egyetlen másodperc alatt mindennek vége lehet, emberek ezrei gyászolnak hozzátartozókat, és mindezt miért… Remélem, mindenki lelassít, és elgondolkozik egy kicsit azon, hogy melyek a legfontosabb dolgok az életben. A megoldást nem a visszavágás jelenti, hanem az, hogy emberekként, felelősségteljesen gondolkozzunk. A fájdalomra nem gyógyír, ha fájdalmat okozunk másoknak is.
– Gondolja, hogy a zene békét tud teremteni az emberek lelkében?
– A zene jót és rosszat egyaránt tehet, attól függ, hogyan használjuk. Remélem, az emberek többsége előbb-utóbb minden zenéből a pozitív üzenetet hallja meg.
– Négy évvel ezelőtt az athéni atlétikai világbajnokság nyitó ceremóniáját tervezte és rendezte. Tartogat valami különlegeset a 2004-es athéni olimpia megnyitójára is?
– Sajnos, erre a kérdésre még nem válaszolhatok, mert még semmi sem dőlt el hivatalosan.
– Meddig pihen, melyek a legközelebbi tervei?
– Ismét készen állok a zeneszerzésre. Jelenleg még nincsenek konkrét terveim, csak vágyaim: arra vágyom, hogy mindig kész legyek újabb zenék megírására, és hogy a zeném mindig jó érzést keltsen a hallgatóságban.
– Felkeresi egyszer Magyarországot?
– Nem fogja elhinni, de már régóta nagyon szeretnék ellátogatni önökhöz. Valamiért biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom a hazájukat. Nem tudom, miért érzem így, de ez már jó ideje komoly meggyőződésem. Sokszor hallgatok magyar népzenét, és nagyon kedvelem.
– Látogatóba jönne, vagy fel is lépne?
– Mindent megnéznék, és talán fel is lépnék. Nagyon meleg érzéseket táplálok Magyarország iránt. Anélkül, hogy ellátogattam volna az országukba, ha lehunyom a szemem, szinte magam előtt látom a tájat. Úgy érzem, mintha már jártam volna ott. Vagy talán ott is laktam az előző életemben.
