A kajszi-, az őszibarack- és a mandulafák zavartalan áttelelését segíti, ha a törzsüket és vastag ágaikat bepermetezzük mésztejjel vagy vékonyan bemeszeljük. Ezt a régebben alkalmazott módszert szinte elfeledtük, pedig a fehér törzsek jobban kiegyenlítik a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbséget, ezért ritkábban jelennek meg rajtuk a fagysebek és fagyrepedések.
A fügebokrokat náddal, napraforgószárral, évelő növények levágott szárával kell sátorszerűen megvédeni, nem is annyira a fagytól, mint inkább az ólmos eső hatásától. A fiatal rozmaring és gránátalmabokrok hasonló védelemre szorulnak. A pampafű hatalmas, látványos bugáit le kell vágni, de a leveleket csak össze kell kötözni, és fenyőágakkal, náddal, gyékénnyel kell védeni a zord, téli időjárástól.
Mihelyt az első fagyok közelednek, a muskátlitöveket is fagymentes helyre kell menekíteni. A kerti muskátlit szedjük ki az ablakládából, és sűrűn vermeljük be őket egy ládába, gondosan ügyelve arra, hogy a gyökérzetet a föld teljesen körülvegye! A ládát fagymentes, nem egészen sötét helyen kell tartani, és egy-két hetenként kell megöntözni. A futó muskátlit szobahőmérsékletű, világos helyiségben lehet átteleltetni, rendszeres öntözés mellett.
A többi, edényes növény teleltetéséről a következő levelemben részletesen beszámolok.
Ahogy közeledik a tél, a szervezetünknek egyre nagyobb szüksége lesz vitaminpótlásra. Ennek egyik jól bevált és egyszerű módja a kerti zsázsa fogyasztása. A termesztése nagyon egyszerű! Töltsünk meg egy cserepet homok és virágföld keverékével vagy terítsünk lapos edénybe fűrészport, szűrőpapírt, illetve kőgyapotot; ezeket nedvesítsük meg, szórjuk rá a barna magokat, és fedjük le őket vékony homokréteggel! Tartsuk a tenyészedényt húsz-huszonöt fokos hőmérsékletű, világos helyen, és gondoskodjunk róla, hogy a talaj sohase száradjon ki! Öt-hat nap múlva a magok kikelnek, és további három-négy nap múlva el lehet kezdeni a zsázsa „betakarítását”, azaz a két lomblevéllel rendelkező növények ollóval levágását. Ne húzgáljuk ki a talajból a növényeket, mert a gyökérre tapadó föld elszennyezi a fogyasztásra való növényi részt!
A zsázsát többnyire nyersen fogyasztjuk, vajas kenyéren vagy körözöttbe, túróba keverve, de ízesíthetünk vele levest, mártásokat vagy a dresszinget is. Íze kellemesen tormazamatú.
A Nők Lapja hűséges olvasója, a hetvennyolc éves Győry M.-né, a kanadai Albanból írott levelében arról számol be, hogy a fia itthonról vitt neki egy akácfacsemetét. “Minden nap odakocogtam hozzá megnézni, hogy megmarad-e az én gyönyörűségem” – írja és kérdezi, hogy a zord klíma alatt felnő-e az akácfa? Azt javaslom, hogy télre takarja be az akáccsemete földjét tizenöt-húsz cm vastag tőzegréteggel, a föld fölötti részt pedig csavargassa be újságpapírral! Tavasszal egy kis tápoldatos öntözés gyorsabb növekedésre fogja serkenteni védencét.
Hát ennyi fért mai levelembe, kedves Húgom! Eredményes őszi munkákat és töretlen egészséget kívánok Neked és Szeretteidnek!
Kelt Kertvárosban, a 2001. esztendő októberének végén
