 |
– Mennyire kéket? -kérdezett rá a telefonban.
– Hát…égszínkéket! – válaszoltam némi töprengés után.
– Akkor nem tintahalból lesz! – vágta rá, azzal letette a kagylót, otthagyva engem a teljes bizonytalanságban, hogy akkor miből? Az Alabástrom Étterem felé baktatva mindvégig ezt találgattam: én biztos, hogy ételszínezéket használnék (vagy kék madzagot). Esetleg mákot. Vagy áfonyát?
Beletrafáltam. Az előkészítő pulton némi feldarabolt aszaltszilva, egy maroknyi áfonya és vörösbor várta, hogy Lázár összeturmixolja őket. De még mielőtt feleszméltem, rummal meglocsolta, és meggyújtotta a szilvát. A lángok magasba csaptak, és ő egy zsonglőr ügyességével tekergette a serpenyőt a gázrózsa fölött. Egyik ijedtségből a másikba estem, nehogy felgyújtsa az egész konyhát, közben azon morfondíroztam, ki lesz az az őrült, aki ezt utána csinálja? Ahogy rám nézett, kaján mosoly ömlött el az arcán:
– Ez semmi! A nagymamámat láttad volna! Ő volt az igazi mágus. A mazsolás kalácsának és a húsvéti sonkájának olyan íze volt, hogy máig itt érzem a számban. Főzés közben csak felidézem a kunszentmártoni ebédek illatát, és rögtön rájövök, mi kell még az ételbe.
Mit főztél életedben először?
-Szilvásgombócot. Lehettem vagy tíz éves…elgyurmázgattam a nagyanyám mellett, aztán olyan finom lett, hogy meglepődött a család. De a húsleves főzésénél is szívesen segítettem, imádtam hajkurászni a csirkéket az udvaron.
Azóta biztos van saját konyhád?
– Még nincs egészen kész. Szeretném, ha mindennel fel lenne szerelve.
Mi a specialitásod?
– Ó, az van bőven! Szeretek improvizálni. Múltkor bejött egy vendég, és megkérdezte mit ajánlok. Ki szoktunk ugyanis menni az étterembe, hogy érdeklődjünk az egyéni kívánságokról. Rábeszéltem egy bélszín steakre Sir Arnold módra. Amikor befejezte az étkezést, elégedetten megkérdezte, kiről neveztem el a steaket? Nem mertem elárulni neki, hogy a főnök úr kilencven kilós kutyájáról, akinek a születésnapjára ezt sütöttem. De ez kivétel, általában női neveket adok a receptjeimnek. Az a paradicsomos zöldtészta például, amiért a barátnőm rajong, Melinda névre hallgat.
Egy szakácsnak is van kedvenc étele?
– Persze. Mindig más. Mot éppen az őzért vagyok oda. Múlt héten kaptunk egy egész állatot, és most egy régi szakácskönyv alapján megpróbáljuk minden részét finoman elkészíteni. Időben kikísérletezzük a karácsonyi menüt.
Napközben is eszel, vagy csak este az étteremben?
 |
A “kék leves”-en nem is csodálkoztál. Ennél extrémebb kívánságok is előfordulnak?
– Hajaj! A leghajmeresztőbb az volt, amikor az egyik vendég rántott húst kért hasábburgonyával. Hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek. Ilyesmit itt nem szokás enni…
A kuktasapka lecsúszik a fejéről, ahogy igyekszik egy szűrőn átpréselni a péppé főtt gyümölcsöket. Nem törődik vele, boszorkányos gyorsasággal csinál mindent. Csipetnyi fahéjat, pár szem szegfűszeget dob a levesbe, meglocsolja vörösborral, aztán jöhet a tejszín. Meghabarja, tányérba önti, végül apró szívekkel díszíti a szélét, és jöhet a …fotózás!
A kék leves receptje
Hozzávalók:
 |
• 2-3 citromkarika
• 1 db egész fahéj
• 6-7 szegfűszeg
• fél vaníliarúd
• 1 kg szilva
• fél kg szeder vagy áfonya
• fél liter vörösbor
• fél liter almalé
• 15 dkg cukor
• csipetnyi só
• fél liter tejszín
Készítünk egy fűszerzacskót: gézlapokban kifőzzük a citromkarikát, fahéjat, vaníliarudat, szegfűszeget. A szilvát kimagozzuk, és a szederrel a vörösborban és az almalében negyedóráig pároljuk. A fűszerzacskót csak akkor vesszük ki, ha teljesen kihűlt a levesünk. A következő művelet a turmixolás, ekkor hozzátesszük a cukrot és a sót. Végül a tejszínnel engedjük fel, és már csak a fakanál segítségével keverjük össze. Hidegen tálaljuk, aszalt gyümölcsökkel. Jó tanács: az aszalt gyümölcsöket pár órára áztassuk be tokali aszúba, így ízben és állagban fantasztikussá varázsolhatjuk.
