Nagy Gabriella és Szabolcsné Marti Krisztina |
– Kivettem az asszonyt a munkából, szükség volt rá – mondta egy férfi egy családi vállalkozóknak tartott tréningen, és láthatóan büszke volt a “cég” fejlődésére. Aztán, amikor ő már elment, a felesége, aki addig hallgatott, megszólalt.
– Eddig minden másodikán megkaptam a fizetésem, és minden hét elején a feladatomat a főnöknőmtől – mesélte. Nyilvánvaló volt, hogy szerinte ez a világ rendje. Elmondta, vagy inkább kibukott belőle, hogy hiába megy jól a bolt, ő állandó bizonytalanságban él. Mert nem kezdeményező, inkább végrehajtó típus, biztonságra vágyik, átlátható, délután négykor az asztalnál hagyható munkára. Amikor a többiek megkérdezték, miért vállalta mégis, az asszony azt felelte beletörődőn: a férjem akarta…
Kényes játszmák
Ha egy férfi vállalkozik, a feleség és az egész család magától értetődőnek tekinti, hogy azt a család érdekében teszi, és igyekeznek megkönnyíteni a dolgát. A nők esetében azonban a siker és a sikertelenség egyformán párkapcsolati zavarokat eredményezhet.
Nemrég egy üzletasszonnyal beszélgettem, aki a férjével együtt vezeti a családi vállalkozást, mégis az ő szakértelmére, tudására, tehetségére épül az egész. A férj ezt nehezen viseli, a feleség pedig heroikus erőfeszítéseket tesz, hogy sikerélményhez juttassa a férjét. Teniszezni járunk – mondja. Abban ugyanis, magyarázza, a férj a jobb, ott legalább győzhet. Ő a maga részéről utálja a teniszt, szívesebben feküdne otthon a kanapén, vagy úszna egy jót, de nem teszi.
Sikerre éhesen
Nagy Gabriella és Szabolcsné Marti Krisztina utazási tanácsadók, mindketten képviseletvezetők. Gabi alig múlt húsz-, Kriszta alig múlt harmincéves. Amit ők csinálnak, rendhagyó a szakmában, hiszen nem ülnek egy irodában, arra várva, hogy a leendő utasok bejöjjenek az utcáról, maguk keresik meg az ügyfeleket.
– Dolgoztam én kötött munkaidőben, de most már el sem tudom képzelni – mondja Kriszta. – A munka rovására ment, hogy tudtam: ha törik, ha szakad, ott kell ülnöm. Akkor senki sem fizette meg, ha túlóráztam, most meg annyit dolgozom, amennyit én akarok. Ez semmivel sem bizonytalanabb, mint egy fix munkahely, hiszen ma már nincsenek fix munkahelyek, ezt mindenki láthatja.
Gabinak és Krisztának alapvető érdeke, hogy az utas meg legyen elégedve, hogy máskor is őket keresse, ha utazni akar, hiszen a jutalékból élnek. Ugyanakkor a szemük sem rebbenhet, ha valaki az utolsó percben meggondolja magát, és mégsem megy el. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy megsértődjenek.
– Tizenkilenc éves voltam, amikor beültettek egy szinte üres utazási irodába egy üres íróasztal mellé, hogy akkor most indítsam be az egészet – meséli Gabi. – Egy év alatt megcsináltam, és akkor ott is hagytam. Akkor is, azóta is, mindig többet akartam. tanulni, fejlődni, egyre előrébb jutni, és, igen, ez is fontos, többet keresni. Itt egy hálózat részei vagyunk ugyan, de azon belül önállóak. És csak rajtunk múlik, hogy jobbak legyünk a többieknél.
Kriszta azt mondja, ha majd szülni fog, biztosan visszavesz a tempóból. Erika, akit egy könyvkiadó amolyan “rejtett vállalkozóként” foglalkoztat, több félelemmel néz a szülés elé:
– Most örülök, hogy van munkahelyem egyáltalán, de nem tudom, otthon tudok-e maradni a gyerekeimmel, ha arra kerül a sor. Félek, de ki vagyok szolgáltatva a cégnek. Vagy így vagy sehogy sem, megmondták.
Több mint üzlet
Van, akinek a vállalkozás jóval több, mint üzlet. Misszió, ügy, életmű.
Látom magam előtt. A látszatra magabiztos fiatal nőt, aki éppen felmond a Várban lévő patinás könyvesbolt vezetőjének. Február közepe volt, már eldöntötték, hogy az üzlet március elsejével bezár. Csakhogy az asszony, ahelyett, hogy megtörten átvette volna a felmondólevelet mélyen a másik szemébe nézett, és…
– Édesem, te még nem is éltél, amikor én már a könyvespult mellett álltam, úgy hogy nem is várom, hogy megérts! De egy biztos: én semmilyen körülmények között nem zárok be március elsején, mert nekem két hét nem elég arra, hogy huszonöt évet az életemből méltó módon zárjak le. Éppen ezért hajlandó vagyok egy-két hónapot ingyen dolgozni, és még az sem kizárt, hogy ez idő alatt végiggondolom, hogyan tudnám megmenteni az üzletet!
Így kezdődött a Litea Könyvesbolt (és Teázó!) története 1993-ban. Tulajdonosában, vagy inkább megteremtőjében, Bakó Annamáriában ugyanaz az ösztön és akarat munkál, amely orvos édesapját és gyógypedagógus édesanyját egy kis zalai faluban arra vezette, hogy könyvet, művészetet kedvelő kört szervezzen maguk köré. Amit az ember tesz, nem szabad átlagosan tennie, tanították a lányuknak. Leginkább régi idők szalonteremtő nagyasszonyaihoz hasonlítanám, akinek kék cserépkályhás, marasztaló hangulatú üzletébe írók, költők, művészemberek járnak.
– A vállalkozónők sokkal inkább készek felvállalni valamit tágabb környezetük problémáiból – mondja Laczkó Zsuzsa. – Amint átélik a sikert, azt, hogy nekik valami sikerült, nyitottabbak lesznek, keresik, hol lehetne segíteni. Politizálnak, vagy összefognak, és fát ültetnek, ruhát gyűjtenek, kistelepülések hátrányos helyzetű gyerekeit támogatják. Nekik már van, és adni akarnak.
Hol kaphatunk segítséget?
Vállakozónők vagy válalkozásra készülők információért, segítségért fordulhatnak a SEED Kisvállalkozásfejlesztési Alapítványhoz (1024 Budapest, Rómer Flóris u. 22-24.), a 212-2179 és a 315-0195-ös telefonszámon. E-mail cím: seed@hungary.com
A Magyar Üzletasszonyok Egyesületének összejöveteleire is várják az érdeklődőket minden hónap első keddjén a Pallas Páholyban (Bp. V. Alkotmány u. 15.).