A számla másik oldala

	Nagy Gabriella és Szabolcsné Marti Krisztina

Az angoltanárnő még habozik. Annyi helyre hívták már. Nyelviskolákba, cégekhez, egy galériatulajdonos egyenesen azt ajánlotta fel, hogy kizárólag vele meg az ő két fiával foglalkozzon egy évig. Csillagászati összeget ígért. A tanárnő még nem döntött, maradjon-e az iskolában, vagy álljon egy számlakönyvvel a szabad farkasok közé?
– Kivettem az asszonyt a munkából, szükség volt rá – mondta egy férfi egy családi vállalkozóknak tartott tréningen, és láthatóan büszke volt a “cég” fejlődésére. Aztán, amikor ő már elment, a felesége, aki addig hallgatott, megszólalt.
– Eddig minden másodikán megkaptam a fizetésem, és minden hét elején a feladatomat a főnöknőmtől – mesélte. Nyilvánvaló volt, hogy szerinte ez a világ rendje. Elmondta, vagy inkább kibukott belőle, hogy hiába megy jól a bolt, ő állandó bizonytalanságban él. Mert nem kezdeményező, inkább végrehajtó típus, biztonságra vágyik, átlátható, délután négykor az asztalnál hagyható munkára. Amikor a többiek megkérdezték, miért vállalta mégis, az asszony azt felelte beletörődőn: a férjem akarta…

Kényes játszmák
Ha egy férfi vállalkozik, a feleség és az egész család magától értetődőnek tekinti, hogy azt a család érdekében teszi, és igyekeznek megkönnyíteni a dolgát. A nők esetében azonban a siker és a sikertelenség egyformán párkapcsolati zavarokat eredményezhet.
Nemrég egy üzletasszonnyal beszélgettem, aki a férjével együtt vezeti a családi vállalkozást, mégis az ő szakértelmére, tudására, tehetségére épül az egész. A férj ezt nehezen viseli, a feleség pedig heroikus erőfeszítéseket tesz, hogy sikerélményhez juttassa a férjét. Teniszezni járunk – mondja. Abban ugyanis, magyarázza, a férj a jobb, ott legalább győzhet. Ő a maga részéről utálja a teniszt, szívesebben feküdne otthon a kanapén, vagy úszna egy jót, de nem teszi.






– Nagyon gyakran látjuk, hogy a nők a férjek problémáját is meg akarják oldani a vállalkozásukban – mondja Laczkó Zsuzsa, a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány munkatársa. – Az egyikük azért alakította át a bt.-t kft.-vé, mert abban lehet ügyvezető igazgatói poszt, és az a férjé lett. Másikuk azért vett számítógépet a kicsike műhelyébe, mert a férj ahhoz értett, pedig nem lett volna szüksége rá. Nagyon jellemző a nőkre az is, hogy minden területen helyt akarnak állni. Olyat én még nem hallottam, hogy bár sikeres vállalkozó vagyok, a háztartásom viszont „szalad”, de nem baj. Ilyen nincs. Anyaként is leggyakrabban a lelkiismeret-furdalásról beszélnek.

Sikerre éhesen
Nagy Gabriella és Szabolcsné Marti Krisztina utazási tanácsadók, mindketten képviseletvezetők. Gabi alig múlt húsz-, Kriszta alig múlt harmincéves. Amit ők csinálnak, rendhagyó a szakmában, hiszen nem ülnek egy irodában, arra várva, hogy a leendő utasok bejöjjenek az utcáról, maguk keresik meg az ügyfeleket.
– Dolgoztam én kötött munkaidőben, de most már el sem tudom képzelni – mondja Kriszta. – A munka rovására ment, hogy tudtam: ha törik, ha szakad, ott kell ülnöm. Akkor senki sem fizette meg, ha túlóráztam, most meg annyit dolgozom, amennyit én akarok. Ez semmivel sem bizonytalanabb, mint egy fix munkahely, hiszen ma már nincsenek fix munkahelyek, ezt mindenki láthatja.
Gabinak és Krisztának alapvető érdeke, hogy az utas meg legyen elégedve, hogy máskor is őket keresse, ha utazni akar, hiszen a jutalékból élnek. Ugyanakkor a szemük sem rebbenhet, ha valaki az utolsó percben meggondolja magát, és mégsem megy el. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy megsértődjenek.
– Tizenkilenc éves voltam, amikor beültettek egy szinte üres utazási irodába egy üres íróasztal mellé, hogy akkor most indítsam be az egészet – meséli Gabi. – Egy év alatt megcsináltam, és akkor ott is hagytam. Akkor is, azóta is, mindig többet akartam. tanulni, fejlődni, egyre előrébb jutni, és, igen, ez is fontos, többet keresni. Itt egy hálózat részei vagyunk ugyan, de azon belül önállóak. És csak rajtunk múlik, hogy jobbak legyünk a többieknél.
Kriszta azt mondja, ha majd szülni fog, biztosan visszavesz a tempóból. Erika, akit egy könyvkiadó amolyan “rejtett vállalkozóként” foglalkoztat, több félelemmel néz a szülés elé:
– Most örülök, hogy van munkahelyem egyáltalán, de nem tudom, otthon tudok-e maradni a gyerekeimmel, ha arra kerül a sor. Félek, de ki vagyok szolgáltatva a cégnek. Vagy így vagy sehogy sem, megmondták.

Több mint üzlet
Van, akinek a vállalkozás jóval több, mint üzlet. Misszió, ügy, életmű.
Látom magam előtt. A látszatra magabiztos fiatal nőt, aki éppen felmond a Várban lévő patinás könyvesbolt vezetőjének. Február közepe volt, már eldöntötték, hogy az üzlet március elsejével bezár. Csakhogy az asszony, ahelyett, hogy megtörten átvette volna a felmondólevelet mélyen a másik szemébe nézett, és…
– Édesem, te még nem is éltél, amikor én már a könyvespult mellett álltam, úgy hogy nem is várom, hogy megérts! De egy biztos: én semmilyen körülmények között nem zárok be március elsején, mert nekem két hét nem elég arra, hogy huszonöt évet az életemből méltó módon zárjak le. Éppen ezért hajlandó vagyok egy-két hónapot ingyen dolgozni, és még az sem kizárt, hogy ez idő alatt végiggondolom, hogyan tudnám megmenteni az üzletet!
Így kezdődött a Litea Könyvesbolt (és Teázó!) története 1993-ban. Tulajdonosában, vagy inkább megteremtőjében, Bakó Annamáriában ugyanaz az ösztön és akarat munkál, amely orvos édesapját és gyógypedagógus édesanyját egy kis zalai faluban arra vezette, hogy könyvet, művészetet kedvelő kört szervezzen maguk köré. Amit az ember tesz, nem szabad átlagosan tennie, tanították a lányuknak. Leginkább régi idők szalonteremtő nagyasszonyaihoz hasonlítanám, akinek kék cserépkályhás, marasztaló hangulatú üzletébe írók, költők, művészemberek járnak.






– Amikor az üzletet a fiammal átvettük, azt gondoltuk, nem lehet, hogy itt este hatkor leoltsuk a villanyt, bezárjuk a kaput. Ez a környezet mást kíván. Így indultak a könyvbemutatók, irodalmi estek. Ilyenkor van tea, néha pezsgő vagy bor is, de az is előfordul, hogy túrós puliszkát vagy zalai dödöllét készítek, és azt hozom be. Ha az ember abból él, hogy kiszolgál, soha, semmilyen körülmények között ne mondjon nemet! Ha valaki olyan könyvet keres, ami nincs, két nap múlva beszerezzük. Nekem ez az üzlet a gyerekem, az életművem, az újjászületésem. Biztos nem véletlen, hogy akkor lépett az életembe, amikor egyedül maradtam. De hát én a munkámat mindig nagy odafordulással végeztem, soha nem félszívvel. Nagyszerű barátaim vannak, az egyikükkel hoztuk létre a saját kiadónkat, a Jövendő Kiadót is. És két nagyszerű gyerekem. Az egyetlen luxusom, hogy minden évben elmegyek velük néhány napra hármasban, a világnak valamilyen szép, gazdagító tájára. És nagy öröm, hogy bár már felnőttek, mégis szívesen jönnek.
– A vállalkozónők sokkal inkább készek felvállalni valamit tágabb környezetük problémáiból – mondja Laczkó Zsuzsa. – Amint átélik a sikert, azt, hogy nekik valami sikerült, nyitottabbak lesznek, keresik, hol lehetne segíteni. Politizálnak, vagy összefognak, és fát ültetnek, ruhát gyűjtenek, kistelepülések hátrányos helyzetű gyerekeit támogatják. Nekik már van, és adni akarnak.

Hol kaphatunk segítséget?
Vállakozónők vagy válalkozásra készülők információért, segítségért fordulhatnak a SEED Kisvállalkozásfejlesztési Alapítványhoz (1024 Budapest, Rómer Flóris u. 22-24.), a 212-2179 és a 315-0195-ös telefonszámon. E-mail cím: seed@hungary.com
A Magyar Üzletasszonyok Egyesületének összejöveteleire is várják az érdeklődőket minden hónap első keddjén a Pallas Páholyban (Bp. V. Alkotmány u. 15.).