Füge és gyopár

Legalább is ezt mutatja az a sok levél, amelyben olvasóink a fügetermésről számolnak be (Csabai József Nagykanizsáról, Cseh Jánosné Dunaalmásról, Szigeti György Zánkáról), míg Papp István szegedi olvasónk a fügebor készítése felől érdeklődik. Neki levélben válaszoltam, ide azért nem írom le a receptet, mert amúgy is kevés a rendelkezésemre álló terjedelem, meg azért is, mert most a dolog nem időszerű. Majd jövő nyáron!
Ha a talaj még nem fagyott át, most tőosztással szaporíthatók az évelő virágok, mint például a nefelejcs, a pünkösdi rózsa, a páfrányok, a szarkaláb stb. Ezek közé tartozik az egyre kedveltebbé váló havasi gyopár is, amely korántsem kizárólagosan a magashegyi rétek szép virága, hanem napos, száraz helyen, meszes-lúgos talajon szinte az egész országban mindenütt megtelepíthető. (Ezt a szép képet Czibolya Erzsébet, hatvani szájjal-lábbal alkotó festőművész készítette és küldte nekem)




A havasi gyopárról még annyit kell Neked is tudnod, kedves Húgom, hogy június-júliusban virágzik és ezután nem ajánlatos öntözni. Gazdag talajon a virágai kevésbé lesznek látványosak. Hálásak azért, ha lehullott lombbal, fűkaszálékkal védjük a téli zimankótól.
A számos olvasói levél késztetett arra is, hogy ismét említést tegyek a virágágyak, a veteményeskert és a gyep egyik, szaporán terjedő gyomnövényéről, a madársóskáról, amelynek mind a zöld, mind a piros levelű változata sok gondot okoz a kertek gondozóinak. Agresszív, erőszakos, mindenütt megélő növény ez, amelynek cérnavékony, hosszú gyökerei vannak és ezért nagyon nehéz kigyomlálni. Ezt panaszolja Kisvári Pálné pilisi, Tóth Károlyné törökszentmiklósi és Fostner Antalné dunaharaszti olvasónk is. A szorgalmas gyomláláson, kapáláson kívül azt tudom javasolni, hogy a madársóska által ellepett gyepterületeket kezeljék gyomirtó gyógyszerrel (Calcurea).
Az esztendő hátralevő heteiben bizonyára lesznek még olyan kellemes, napsütéses órák, amelyek alkalmasak egy kis szabadban végezhető munkára! Ilyen időben nagyon hasznos elfoglaltság a gyümölcsfák ápolása. Érdemes hozzákezdeni az idős gyümölcsfák törzsének gondozásához: először fakaparóval tessék letisztogatni a felváló kéregpikkelyeket, amelyek védelmében roppant sok kártevő tojása és betegség spórája igyekszik átvészelni a téli hónapokat. Ezután drótkefével kell a tisztogatást tovább folytatni, majd végül a lehullott kéregtörmeléket gondosan össze kell takarítani és el kell égetni!
Ha a cseresznye- – a meggy-, a szilva-, az őszibarack- vagy a kajszibarack- – fák törzsén, esetleg a vázágaikon találsz mézgacseppeket (macskaméz, gyanta), akkor azokat távolítsd el, az alattuk levő, elhalt, sötétre színeződött szövetet éles késsel vágd ki és a sebfelületet zárd le sebvédő anyaggal.
Most lehet megszabadulni a gyümölcsfák törzsének tövéből, a törzs oldalából és a gyökérzetéből előtörő sarjaktól is. Ezeket úgy kell eltávolítani, hogy a tövüknél elhelyezkedő, rejtett rügyek se maradjanak meg, mert akkor tavasszal kihajtanak és jóval több lesz belőlük, mint eredetileg voltak. Ezért a törzsön levő sarjakat célszerű letépni és az így keletkezett sebet gondosan, simára vágni. A tő- és gyökérsarjak körül a földet el kell kaparni és a sarjakat ugyancsak (a növekedésükkel ellenkező irányú, erőteljes) rántással kell letépni.
Hát ennyi fért a mai levelembe, kedves Húgom! A kert növényei most kezdték meg téli pihenőjüket, Ti is pihenjétek ki a fáradalmaitokat, de azért gondolatban már tervezgessétek a tavaszi munkákat. Levélben és a honlapomon feltett ebbeli kérdéseitekre készséggel válaszolok.

Kelt Kertvárosban, a 2001. Esztendő novemberének végén.