(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)
Első gondolatom az volt, hogy leírom mi mindennel foglalkoztam a pörgős színészvilágtól az állandó éjszakázós krupiéskodáson keresztül az unalmas, irodában ülő telemarketinges munkáig, országonkénti bontásban sztorikat mesélve tárom föl magam, de már gondolatban 20.000 karakternél tartottam, s kezdtem úgy tűnni, mint egy nagyképű strigulázó, aki otthon a világtérképen gombostűket szúr azokba a fővárosokba, ahol 3 percet eltöltött egy gyorsétteremben.
Így egyetlen országot tartottam meg, ami nagyon közel került a szívemhez, ahol a „trözsjúzerek” által R.Brigiként ismert munkatársammal és barátnőmmel voltam, és ami a mai napig a legnagyobb élményeim egyike, a Dominikai Köztársaság.
A munkaidő után pedig ki az épületből, süt a nap, szól a merengue, vár ránk a tenger a déligyümölcsök, a karibi koktélok és a helyi barátok, gyönyörű fiúk – némelyik a plakátról lépett le, olyan hihetetlenül szép – az utca -, az egzotikum a furcsaságok, érdekességek, és az éjszakai szórakozóhelyek latin-amerikai módra.
Elérkezünk a Guaccara Taina nevű volt indián barlangba, ami jelenleg a legsikeresebben működő zenés-táncos objektumnak számít. Reggelig sokat nem pihenünk, majd zuhany, és indul a munka hajnal 5-től. Nagy halál, de itt vagyok Dominikán!
Jaj, mennyi mesélnivalóm lenne még, de ha egyszer bemelegszem, nincs megállás. Ahányszor belegondolok, nagyon vágyódom vissza.
De szerencsére sikerült úgy férjhez mennem, hogy szabadjegyünk van a repülést tekintve. A drága személyi edzőnk, S. Ervin kötötte be a fejemet tavaly októberben, s megígérte, hogy megmutathatok neki mindent, ami ott zajlik, s amiről 6 éve be nem áll a szám.
Cikkek, amiket szívvel-lélekkel ajánlok
Capoeira
A nyelvi tehetség felismerése