Távoli tájak gyümölcsei

A kávé eredeti őshazájának Etiópiát, illetve az Arab félszigetet tartják, ma azonban minden trópusi és szubtrópusi éghajlatú országban ültetvényeken termesztik. A nemesítések, szelekciók során mostanában a Kolumbiában termesztett kávé a legértékesebb.
Bármilyen hihetetlennek tetszik, kávécserjét idehaza, szobai körülmények között is lehet nevelni, sőt, néhány maréknyi babkávé szüretelésére is van esély.

Jázminillatú virágok
A kávé (Coffea arabica) fa vagy cserje alakban növekszik, és fényeszöld, ovális levelei, valamint illatos, fehér virágai miatt edényes dísznövényként is megállja helyét. Legjobban 15-25 fok közötti hőmérsékleten, melegházban fejlődik. Ha ennek talajába ültetjük, általában két és fél méteres magasságot ér el. Nagyobb cserépben vagy dézsában általában másfél méteres marad. Lakásban nevelve tegyük keletre vagy nyugatra néző ablak elé, ám arra ügyelni kell, hogy közvetlen napsütés ne érje a leveleket. Nyáron edényestől kitehető a kertbe laza lombú fa árnyékába.
Rövid ideig tartó virágzása csodálatos látványt nyújt: a levélhónaljakból



az ág teljes hosszában porcelán-fehér, csillag alakú virágok nyílnak, amelyek jázminillatot árasztanak. Ekkor a fácska úgy néz ki, mintha behavazódott volna. A növény egylaki, a megtermékenyült virágokból hamarosan zöld bogyók fejlődnek, amelyek a 6-8 hónapos érés során cseresznyeszínűre változnak. A fényes, vékony héjat lehántva két, egymással szemben álló babkávé helyezkedik el. Maga a héj és a magokat körülvevő kocsonyás állagú vékony “gyümölcshús” kellemes, édes ízű.

Huszonnyolc fokon szaporítható
A kávé szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb, ám ennek az a feltétele, hogy a mag friss legyen, mert négy-hat hét alatt elveszíti csíraképességét. A frissen szedett magot egy-két napos szikkasztás után kell vetni hat rész tőzeg és négy rész mosott folyami homok keverékébe, öt cm mélyre. A száraz, négy-hat hetes magokat vetés előtt célszerű fél napon át langyos vízben áztatni. Fedjük a vetőedényt üveglappal és csíráztassuk 28 fok körüli hőmérsékleten, világos helyen! Harminc-negyven nap múltával már kibújnak a sziklevelek. Amint a kis magoncok elérték a tíz cm-es magasságot, ültessük át egyenként sok tőzeget tartalmazó tápdús, laza virágföldbe.
Másik szaporítási mód a csúcshajtásról való gyökereztetés. Ehhez tizenöt cm-es félfás hajtásokat kell vágni, és az összes levelet el kell távolítani, csupán a felső levélpár maradhat a hajtáscsúcson. Nyirkos, homokkal kevert tőzegben 28 fokon, átlátszó fóliával borítva egy hónap alatt megindul a gyökérképződés.

Három-négy év múlva terem
Lehetőleg mindig esővízzel vagy forralt, majd langyosra hűtött vízzel kell locsolni. Tavasztól őszig kéthetenként kapjon tápoldatot. Erre legmegfelelőbb a vízben oldott, érett marhatrágya leve.
A magvetés utáni harmadik-negyedik évben már számítani lehet az első termésekre. Kártevői közé tartozik a gyapjas- és pajzstetű, amelyek tömeges elszaporodása a kávéfa pusztulásához vezet.
Friss, csíraképes maghoz nehéz hozzájutni, de gyökeres kávécserjét növénykiállításokon szerezhetünk be.

A táncoló kecskék legendája
A kávécserje felfedezéséről sok történetet említ a szakirodalom. Az egyik legérdekesebbet Naironi professzor, a páduai egyetem tanára írja le. Eszerint Abesszínia Kaffa nevű tartományában történt, hogy egy pásztor észrevette: a kopt szerzetesek által rábízott kecskék nyugtalanul ugrándoznak, pihenés helyett éjszaka is dobognak. A pásztor félt, hogy baj lesz a kecskékkel, ezért jelentette a furcsa esetet a szerzetesrendnek. A szentéletű férfiak kivonultak a legelőre és figyelték, hogy mivel is táplálkoznak az állatok? A környéken közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú fehér virágok és piros bogyók voltak. Szedtek néhány maréknyival a termésből, és este a kolostorban levest főztek belőle. Ízlett a főzet, és derekasan fogyasztották. Ám ezután nem tudtak elaludni, és éberen töltötték az éjszakát. Így fedezték fel, és jöttek rá – állítólag – a kávé serkentő hatására.