 |
Kint is Madár a beceneved?
– Igen, úgy ejtik, Modar, vagy németül: Vogel. Persze, a legtöbben Zsoltnak hívnak, amit egyikük sem tud kiejteni.
A Madár itthon ragadt rád, ha jól emlékszem, egy edzőtáborban röpült be hozzád egy kis szárnyas.
– Nem egy, hanem egy csomó. Nyitva volt a bukóablak, és állandóan beszálltak. Összecsináltak mindent, a falakat, a tapétát, az ágyat. Egymás mellett voltak a szobák, nem tudom miért, de csak hozzám jöttek.
Megérezték, hogy szereted őket?
– Tényleg imádom a madarakat. Az túlzás, hogy ornitológus akartam lenni, de sokat foglalkozom velük. Máig rengeteg madaras könyvem van, ahogy leesik a hó, már ki is kerül a madáretető. Madárbolond vagyok.
Van más hobbid is?
– Horgászom.
Meg is eszed, amit fogsz?
– Meg, bár… Legtöbbször visszaengedem a halat, mert képtelen vagyok fejbe csapni őket. Enni viszont szeretem.
Hogy van az, hogy te ilyen lágyszívű ember létedre bokszoló lettél?
– Az Ikrek jegyében születtem, lehet, hogy két egyéniségem van. Az biztos, hogy bent a szorítóban vadállattá válok, az életben viszont meglehetősen nyugodt vagyok.
Mit szeretsz a bokszban?
Alekszandr Gerasenko veszít
– Gyerekkorom óta csinálom, és nagyon sokra megtanított. Az iskolában elég verekedős kissrác voltam, aztán tízéves korom körül levittek a szüleim az edzőterembe, és teljesen megnyugodtam. Megtanultam az erőmmel gazdálkodni, akaraterőre nevelt, meg arra, hogy kitartó legyek. Ráadásul fejben is ott kell lenni, figyelni a másikat, taktikázni.
Mit figyelsz az ellenfélen?
– Én azt tapasztaltam, hogy létezik valamiféle telepatikus kapcsolat a két öklöző között. Az egész testét figyelem, és egy rezdülésből, vagy kéztartásból következtetek arra, hogy legközelebb mit akar csinálni. Persze, ugyanezzel a rezdüléssel, vagy pillantással félre is lehet vezetni az ellenfelet.
