Számítógépekkel tűzdelt világunkban egyre fontosabb, hogy vigyázzunk szemünkre, s persze, ezt a legkényelmesebb módon tegyük. Akinek szüksége van a szemüvegre – márpedig, sajnos, egyre többünknek –, az tudja: nem mindegy a külső sem. A kontaktlencsék ma már egyre gyakrabban helyettesítik a szemüveget, hiszen számos előnyük van, s egyre könnyebb a tisztításuk, kezelésük is.
Áteresztik az oxigént
A kezdetekben, a tizenkilencedik század második felében még üvegből készítették az első lencséket, aztán szerencsére ezt a veszélyes alapanyagot lecserélték. A hatvanas évek óta fő alapanyaguk a hidrogél, mely száraz állapotban a “szerves üveg” tulajdonságaival rendelkezik, nedvesen pedig lágy és rugalmas lesz. A mai kontaktlencsék lágyak, vékonyak, nem váltanak ki allergiát, nem izgatják a szemet.
A lencsék használati ideje tartósságukkal függ össze, vagyis a lencsék öregedési fokával és sebességével. Minél rövidebb a hordási idő, annál kisebb a valószínűsége a nem kívánt tünetek megjelenésének. A lencséken ugyanis egy idő után fehérjék rakódnak le, melyek a lencsén maradva öregszenek. Emiatt egy idő után immunrendszerünk idegen testnek kezdi tekinteni, és immunreakció kezdődik meg a szervezetben. Ezért nagyon fontos, hogy mindig pontosan csak addig hordjuk a lencsét, ameddig az utasítás előírja, és akkor is cseréljük le, ha a használt lencsén még nem érzünk semmi zavarót!
 |
A mai kontaktlencsék egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy átengedik az oxigént a szaruhártyához. Ez azért lényeges, mert a szaruhártya nem rendelkezik erezettel, vagyis a légkörből kell oxigént hasznosítania, amikor a szem nyitva van, illetve a felső szemhéj véredényeiből, amikor becsukjuk a szemünket. Zárt szemnél az oxigén körülbelül kétharmadára leesik a nyitott szemhez képest. Ezért nem ajánlott az alvás a hagyományos lencsékben. Minél magasabb a lencse víztartalma, és minél vékonyabb anyagból készült, annál több oxigén jut a szaruhártyához. Persze, a vékonyság a sérülékenységgel is egyenes arányban áll. Sose használjunk sérült, szakadt lencsét!
 |
A lencse viszonylag szabadon mozog, szinte “úszik” a szem felületén. Pontosan kell megválasztani a méretet, hiszen például a túl szűk lencse lehetetlenné teszi a könny áramlását a lencse és a szaruhártya között. (A megfelelő könnyáramlásra azért van szükség, mert így kiöblítődik a lencse alól minden esetleges szennyeződés és a leváló hámsejtek.)
A túl tág lencse viszont túlságosan is mozog a szemen, ezért kényelmetlen érzést okoz, és a kép minden pislogáskor instabil lesz.
