Büntetés

Édesanyjával együttműködve (ezt nagy eredménynek tartom) sikerült az apa otthoni tettleges brutalitását (verés, néha szíjjal) leállítani. Igaz, hogy a gyámhatósággal is megfenyegettük, és azóta Lackó is erősebb lett, talán már fél is tőle az apja. Maradt a szidalmazás. Lackó néha rettenetesen szomorú, máskor mintha a viháncolásba menekülne. Már tavaly hozott egyszer vodkát az iskolába, osztálytársait kínálgatta, és a kisebbeket. Akkor nagy botrány lett a dologból, megintettük. Most egy kirándulásra hozott pálinkát és cigarettát; este kiszöktek a szálláshelyről, ittak és dohányoztak a kertben, Lackó valóban berúgott, igen rossz állapotba került.

A konferenciákon sokszor kellett védelmeznem a gyereket, és ezért néha görbe szemmel néznek rám a kollégák, most pedig követelik, hogy a büntetés legyen példás. Ne vigyük a pályázaton nyert sítáborba, hagyjuk itthon az év végi kirándulásról, rontsuk le a magaviseleti jegyét, és egyéb módokon is szorongassuk, és fenyegessük meg. Én legszívesebben pszichológushoz küldeném, ezen sokan csak nevetnek, ő meg kijelentette, hogy nem megy. Édesanyjával még oda tudnánk kényszeríteni, egyszer már próbáltunk ilyesmit, és ennek alapján így nem látom sok értelmét. Kérdésem: mit tehetnék a gyerekért, aki hamarosan végez itt nálunk (csak nyolc osztályunk van), és nagyon féltem, hogy ahova majd kerül, ott az értékeit (ügyes, melegszívű, közösségépítő is!) nem ismerik majd fel, elvadítja magától a világot, és ő is végképp elvadul. Hogy tehetnék eleget a kollégák büntetéskövetelésének, melyekkel csak részlegesen értek egyet? Mi lehetne valóban hasznos, és némileg reményt keltő a gyerek számára?