Lehetne még fehérebb?
A fogorvos által végzett fehérítési lehetőségek tárháza nagy, ám szinte mindegyiknél az első lépés, hogy az orvos alaposan, az íny alól is eltávolítja a fogköveket, majd felpolírozza a fogakat.
Az egyik legkíméletesebb fehérítési módszerhez speciális gép szükséges. Ebbe víz és erre a célra kifejlesztett vegyszer kerül, amelyet az orvos nagy nyomással a fogakra fúj, s ezzel eltávolítja róluk az összes szennyeződést. Az eredmény: a páciens fogai ismét az eredeti színükben pompáznak. Az eljárás bármikor megismételhető, mert egyáltalán nem károsítja a fogakat.
Alkalmazható „sínes” fogfehérítés is, amelyhez lenyomat alapján, hasonló sínt készíttet a fogorvos, mint amilyen a bokszolók fogvédője, majd ebbe fehérítő anyagot tesz, és felhelyezi a sínt a páciens fogára. (Lehetőség van arra is, hogy a páciens elvigye az anyagot és a sínt, s egy hétig éjszakára felrakja magának.) Ezt az eljárást – amelytől általában két árnyalatnyit világosodnak a fogak – kétévente érdemes megismételni.
Megeshet, hogy egy régi töméstől színeződik el a fog. Ha ez zavar valakit, akkor a fogorvos eltávolítja a tömést, majd fehérítő anyagot helyez a fogba, ideiglenes tömést tesz rá, s folyamatosan cseréli a fehérítő anyagot, egészen a fog kivilágosodásáig. Ezután rétegről rétegre, erre a célra alkalmas műgyantát helyez a kifúrt fogba, amelyet polimerizációs lámpával megkeményít. Ezeknek a töméseknek valamivel rövidebb az élettartamuk, mint az amalgám- vagy aranytöméseké, de esztétikailag jó megoldást jelenthetnek. A tömés széli záródása miatt rendkívül fontos a félévenkénti fogászati kontroll.