 |
Sosem növöm ki a hülyeséget
 |
– Teljesen másképp látjuk a világot apámmal, így semmi esély, hogy nekünk bármilyen közös fellépésünk legyen – zárná rövidre a témát Gangxta Zolee, a főként szövegeiről elhíresült rapzenész, ám, amikor megtudja, hogy minket éppen ezek a különbözőségek érdekelnek, beszédesebb lesz.
– Apámnak először nem tetszett, amit csinálok, aztán azt mondta, hogy majd kinövöm, de már rájött arra, hogy nem növöm ki. Jóban vagyunk, de szakmai dolgokat nem vitatunk meg. Úgyhogy, ha mi valami közöset csinálnánk, az olyan lenne, mint a mákos pacal. Erről győzködtem a minap egy show-műsor vezetőjét.
– Régi ez az ellentét köztetek?
– Az biztos, hogy a fater állandóan elnyomott a lázadozásaimban. Én hosszú hajat akartam, ő viszont rövidet, fiúsat. Én mindig a perifériás zenéket szerettem, amikor az iskolában mindenki a Boney’M-et és az Abbát imádta, akkor én az Aerosmith-t, aminek megint csak nem örültek otthon. Úgyhogy, ahogy a gimnáziumba kerültem, és kicsit lazult a fegyelmezés, azonnal a teljes elvadulás útjára léptem. Minél hülyébb legyek, akkor csak ez volt a célom. Mindig kilógtam a sorból. Amikor aztán el kellett döntenem, mit is akarok csinálni, két dologban voltam biztos: hogy nem akarok se hivatalban, se gyárban dolgozni, és hogy imádok zenélni.
– Gondolom, már kiheverték a szüleid, hogy úgy élsz, ahogy akartál.
– Biztosan nem az én zeném a kedvencük. De köszönöm nekik, hogy hagyták, hogy ilyen maradjak. Mert csak elértem valamit azzal, hogy ilyen hülye vagyok, nem?
