Sétálgat

Az utolsó négy évben két rohama volt, a legutolsó másfél éve. Most töltötte be hetedik évét, első osztályba jár, az óvodában javasolták az iskolakezdést. Mi sem voltunk ellene, mert okos kislány, ismeri a betűket, tud számolni. Mi nem erőltettük, magától tanulta. Szereti a könyveket, sokat mesélünk neki. A tévé nem érdekli, de szívesen rajzol, festeget. A tanító néni év eleje óta panaszkodik, hogy Zsuzska nem hajlandó órán dolgozni. Feláll, sétálgat, míg a többiek a feladatokat oldják meg.

Megengedik neki, hogy hazahozza az órán be nem fejezett feladatokat, és itthon megoldja. A baráti körünkben van egy tanító néni, aki néha foglalkozik Zsuzskával, és megállapította, hogy nagyon szépen halad a tanulással. Balkezes, de mégis szépen formálja a betűket, jól olvas össze, s a feladatokat vele mindig megoldja. Otthon mi is szoktunk vele foglalkozni. Szerintünk is ügyes, és jól halad. A hazahozott feladatokat hol több, hol kevesebb kedvvel oldja meg. Kezelőorvosa szerint a gyógyszerek, melyeket rendszeresen szed, okozhatják a fáradtságát, a figyelme szétszórtságát.

Mostanában azon töprengek, hogy lehet-e oka ezeknek a magatartási zavaroknak az, hogy betegsége miatt mindig a középpontban volt, illetve van, és ezzel talán elkényeztettük. Sokat megengedtünk neki, mondván, hogy olyan sokat szenvedett, és ne következzen be, tiltások vagy túlzott szigor miatt, újabb roham. Ezzel soha nem élt vissza, de lehet, hogy az édesapja és én mégis elrontottunk valamit az idő folyamán? Mit tegyünk a továbbiakban, hogy ne érje csalódás, kudarc?