Sokszor sápadtabb, szomorúbb, mint azelőtt. Most kicsit megijedtem. Másodszor fordul elő, hogy levelet hoz nekünk, melyben „képregény” van, mindenféle rablással, betöréssel, autós üldözéssel és főleg: tulajdonképpen összefüggéstelenül odakerült obszcén szavakkal és ábrákkal.Melleket látunk, melyekből tej csöpög, vagy nemi szerveket, melyekből vér vagy „pisi”, és egyéb testnyílásokat, melyekből a kiválasztás más végtermékei potyognak. Itt-ott különböző párok tűnnek fel, gyakorta ágyban. A levél meg van címezve, és nemcsak a gyerekeimnek, hanem nekem is! Zavartan nézegetem, miközben Balázska tágra meresztett szemmel néz rám.
Balázskának egy nagyobb fiútestvére van, a szülei nagyon zárkózottak, úgyszólván csak köszönőviszonyban vagyunk, a többéves ismeretség ellenére. Balázs szeret nálunk lenni, és nagyszerűen el tud játszani a gyerekekkel, de legutóbb a hétéves fiamat arra akarta rávenni, mint ez kérdésemre kiderült, hogy mérjék össze a fütyijüket. Azóta még jobban figyelek rájuk, de azt hiszem, hogy a gyerekeimet nem kell nagyon félteni, utoljára óvodáskorukban foglalkoztak a „kaki, pisi” témával, és jelenleg ez a dolog nem érdekli őket. De aggódom Balázskáért. Mit gondoljak erről? És mi volna a teendőm?
