De arra is egyre határozottabban vágytam, hogy “törlesszek”. Legyen valakim, akivel jól együtt tudok lenni. Nagyon megbántottnak éreztem magam. Egy év múlva megismertem egy férfit. Ahogy ígérte, Gazsi elköltözött. Éjszakába nyúló telefonokat folytattunk. Hiányzott, ő is azt mondta, hogy hiányzom. A gyerekekhez jött, szinte úgy élt itthon, mint azelőtt. Aztán egy ilyen éjszakai telefonban azt mondtam, jöjjön haza, és próbáljuk meg. Beletelt két hónap, míg végleg hazaköltözött.
Mire jók a buktatók?
– A nagy szerelem kellős közepén összeházasodni talán nem a legoptimálisabb időpont – véli Csák Annamária pszichológus. – Sokszor nem ártana, ha a fiatalok hagynának maguknak egy kis időt arra, hogy távolabbról tudják szemlélni a kapcsolatukat. Hogy meg tudják állapítani, valóban illenek-e egymáshoz. Bármilyen cinikusnak tetszik, az anyagiak sem mellékesek. Az elején hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy kutyaólban is ugyanúgy fogjuk imádni egymást. Ám hamarosan rádöbbenünk, hogy ott mégsem megy. Igaz, egy ház felépítésén is könnyen elvérezhet a házasság, ha a pár erőn felüli hiteleket vesz fel.
A másik nagy buktató az első gyerek születése. Az elkényeztetett szerelmesből hirtelen motiválatlan háziasszony válik, akinek nincs többé miért kifestenie magát. A gyesdepresszió általános tünet. A fiatal férjek teljes bevetéssel építik a karrierjüket, és nem fér a fejükbe, hogy a párjuk miért nem értékeli az erőfeszítéseiket. A kismama meg azon háborog, hogy a férje egy érzéketlen fatuskó, cseppet sem törődik az ő lelki problémáival. Ha túlságosan eltávolodnak egymástól, akkor fennáll a veszély, hogy a férfi könnyű kaland után néz.
Az is nagy hiba, ha a mama minden gyerek körüli teendőt egyedül vállal. A papának éreznie kell, hogy rá is szükség van. Igenis, rohanjon haza minél előbb a munkából, mert neki már van feladata: van egy kisfia. Szintén fontos az is, hogy a pár ne mondjon le a kettesben eltöltött időről! Ne csak gyerekes programokat csináljon, mert a velük kapcsolatos rutinfeladatok elszürkíthetik a házasságot.
A szakember szerint azonban a megpróbáltatások nemcsak szétzilálhatják, hanem össze is kovácsolhatják a párokat. Ilyenkor derül ki, mit bír ki, mennyire erős két ember vonzalma.
Ő a mi gyerekünk
Túl voltak már kapcsolatuk hetedik évén, amikor kislányuk született. A kicsi egyhónapos volt, amikor egy ultrahangvizsgálat agyvérzést mutatott ki nála. Ma már tudják, hogy időt veszítettek, amikor elhitték, a baj mindössze annyi, hogy a gyerek lassabban fog fejlődni a kortársainál. A ma tizenegy éves Lilla ötéves volt, amikor testvére, Bálint megszületett. Az ő világrajöttéről szüleinek kétszer is döntenie kellett.
– Alig valamivel később, hogy megtudtuk, fiunk lesz, azt mondták, hogy az egyik veséje biztosan nem működik majd, de a másik is bizonytalan… Azt tanácsolták, hogy szüljem meg hat-hét hónapra a gyereket, aztán felejtsük el – mondja Szőllőssy-Csoma Enikő grafológus. – Az ezt követő hónapok kovácsoltak bennünket össze úgy igazán. Lillát az édesanyámra bíztuk, és elmentünk néhány napra kettesben. Hogy erősödjünk, hogy gondolkozzunk. A döntés nem volt kérdéses, nagyon vártuk a kisfiunkat. Aztán megszületett Bálint, egy vesével, de egészségesen. Ősszel iskolába megy, és ha ránézünk, néha eszünkbe jut: hát erről a gyerekről mondtunk volna le…
– A tizenegy éves Lilla nevelése, folyamatos fejlesztése intenzív, sok erőt, lelki és fizikai erőfeszítést igényel.
– Minket megerősített, érettebbé tett, ami történt. Sokat tanultunk belőle magunkról, meg arról, hogy az emberrel annyi minden megtörténhet, és azt meg el tanulni fogadni. Tudom, hogy vannak házasságok, amelyek nem bírják el ezt a terhet, mi elbírtuk. Biztosan hozzáállástól is függ, de a közegtől is. A Gézengúz Alapítványban sok családot ismertünk meg, és ott nagyon kevés válásról tudok. A példa sokat számít, az, hogy így is lehet. Voltam én is elégedetlen, keseregtem azon, hogy a férjem este kilenc előtt nem ér haza, aztán valahogy eljutottam odáig, hogy ez van, és nekünk ezek között a keretek között kell élnünk. Ehhez persze, az is kell, hogy hiába dolgozik sokat a férjem, tudom, hogy a család egyre fontosabb neki. Hobbija a családfakutatás. Amikor hétvégeken elmegyünk várromokat nézni, ő mesél a gyerekeknek. Arra, hogy csak mi ketten elmenjünk pár napra, sok év után most először kerül sor. De hát mi így élünk, és ha végiggondolok mindent, azt mondom, hogy nagyon jó, sok valós értékkel teli életünk van.
Ne fogd a sorsra!
– Könnyű neki! – gondoltam, amikor bekopogtam Joshi Bharat, hindu sorselemző stúdiójába, hiszen kiolvashatja a tenyeréből, hogyan irányítsa a házasságát. De ő kiábrándított:
– A sorsot nem érdeklik a papírformák – mondta. – Sorsszerű feladataink már a születésünk előtt eldőlnek, és – házasságban vagy anélkül –, csak akkor érnek véget, amikor betöltöttük őket. Ezután a sors nem szól bele többé a forgatókönyvünkbe. Nekem például az első házasságomból van egy lányom, mert meg kellett születnie. De annak, hogy a kapcsolat szétesett, már a körülmények, és a tapasztalatlanságom az okai. Huszonnégy évesen érkeztem Magyarországra, ötven dollárral a zsebemben. Nem beszéltem a nyelvet, és hiába jártam be előtte bábszínészként a világot, nehéz volt boldogulnom. Később meg annyi időmet és energiámat emésztette föl az egzisztenciateremtés, hogy a családomnak alig jutott belőlem. Fiatalon az ember még nem elég tudatos, és sok hibát elkövet.
A második házasságomban, amely immár tizenkét éve tart, és született benne még egy kislány, már nagyon vigyáztam a harmóniára. Igyekeztem a munkám kapcsán szerzett tudásomat kamatoztatni. A házasságok legtöbbje adok-kapok meccsbe torkollik, pedig eleinte minden szerelem arról szól: mi a jó neked? Amikor az ember már azt lesi, mit kap cserébe a párjától azért, amit ad, ott van vége a házasságnak. Itt Európában rosszak, elavultak a minták. Nagyon sok feleség csak asszisztál a férjének. Nem is értem, hogy a férfinak mi abban a jó. Az én párom erős, független egyéniség, én ezt szeretem, és tiszteletben tartom. Azt hiszem, hogy ha egy házasságot hosszú ideig meg akarunk őrizni, nem is kell egyebet tennünk, mint ügyelni a másik méltóságára.
Joshi szerint a nyugati világban óriási szenvedéllyel kezdődnek ugyan a házasságok, de hiányzik belőlük a kellő komolyság meg a felelősségvállalás. Indiában ez fordítva van. Ott a fiatalok a szülők segítségével alaposan megfontolják a döntést, és csak szép lassan jön létre köztük az érzelmi kötődés. Ebből következik, hogy a buktatók is csak megerősítik a házasságokat.
A boldogság ára
Dr. Szóka Zsuzsa ügyvédet régóta ismerem. Amikor két évvel ezelőtt találkoztunk, ki volt virulva, csillogott a szeme, egyből tudtam, hogy szerelmes. Nem sokkal később megszületett a kislánya, Viki, a harmadik házasságából.
– Még ma sem tudom elhinni, hogy a férjem fekszik mellettem az ágyban, és én boldog vagyok! – vallja be. – Mindkét előző házasságom kudarcba fulladt, és mire János jött, én teljesen elveszítettem a hitemet. Iszonyúan féltem, hogy ezt a gyönyörű szerelmet elrontjuk a házassággal. János legalább százszor megkérte a kezem, de én csak akkor mondtam igent, amikor már négy hónapos terhes voltam a kislányunkkal… Amikor megismertem, ő válófélben volt, és nem volt munkája. A segítségemmel nagy nehezen sikerült újraindítania a vállalkozását, de csak akkor kezdődtek az igazi nehézségek.
Mindenki belénk rúgott, aki csak bírt, az exházasfelektől az ismerősökig. Mintha valami bűnt követtünk volna el azzal, hogy szerettük egymást. De pont az ellenkező célt érték el vele. Még közelebb kerültünk egymáshoz.
– Én biztos voltam a dolgomban – fűzi hozzá János. – Tudtam, hogy az előző házasságom felbomlásáért csak magamat hibáztathatom. Meggondolatlanul, fellángolásból kötöttem, és nagyon megbűnhődtem érte. De ez a kapcsolat egészen más. Egyenrangúak vagyunk, és nem győzzük kényeztetni a másikat. Ha Zsuzsa későn jön haza, én vacsorával, tiszta lakással várom. Azelőtt ez soha nem fordult elő velem. És együtt valahogy minden könnyebben megy. Szinte napról napra gyarapodunk.
– Én pedig megtanultam bocsánatot kérni – mondja Zsuzsa. – Ha látom, hogy Jánost bántja a hülyeségem, megesik rajta a szívem. Korábban soha nem láttam be a hibámat. Igaz viszont, hogy az előző férjemmel nem is lehetett semmit megbeszélni…
Zsuzsát a fia kísérte be a templomi esküvőre. A mamája még ma is sírva fakad, ha időnként végignézi a videofelvételt. Kár lett volna kihagyni, mondja utólag. Nagy árat fizettek a boldogságukért, hiszen “elhagyott” gyerekek maradtak a nyomukban, viszont ma alig várják, hogy hazarohanhassanak a családjukhoz munka után. Azelőtt ez nem így volt.
