Solymárról jön, este Christine-t játssza az Amerikai Elektrában. Arca festetlen, haja simán hátrafésült és olyan légies, hogy azt hihetném, a szellő is felkapja, egy hangos szó összetöri. Leheletfinom, akár a porcelán, mégsem erőtlen. Számtalanszor voltam tanúja, hogy ez a kecses mozgású, hamvas báját harmincon túl is megőrző színésznő, mekkora erőt és fényt sugároz maga körül a színpadon. Aztán jött egy pillanat, és úgy érezte, hogy a világ legnagyobb szerepét is odaadná egy kisbabáért.
Lapunkban is megírtuk, hogy a kislány koraszülött volt, több műtéten esett át, és mindnyájan azt kívántuk, hogy meggyógyuljon.
Laura már két és féléves. Egészséges és gyönyörű. Látni rajtad, hogy boldog vagy.
– Mindig az voltam. Akkor is, amikor a szívem szakadt meg érte, de nem mutathattam. Neki azt kellett érezni, hogy minden rendben van. Miközben nem volt. Szerencsére már nem kell színlelnem. Ránézek a lányomra, és boldog vagyok. Nem is lehetnék más, annyira csodálatos.
Ennek szívből örülök. Mégis kíváncsi lennék rá – és nyílván az olvasóink is –, hogy a szülő, miután megtette kötelességét, immár karba tett kézzel gyönyörködhet csemetéje fejlődésében?
– Erről szó nincs. Számomra hihetetlen, hogy másoknál csak úgy nőnek, szinte maguktól a gyerekek. Kúsznak-másznak, és felfalják, ami a kezükbe kerül. Az én gyerekem mosolyogva halna éhen, ha nem erőszakolnám bele az ételt. Sosem hittem volna, hogy ekkora gondot okozhat, ha a gyerek nem eszik. De hát hét hónapot töltött kórházban, és bizonyos folyamatok, mint a természetes táplálkozás, nála kimaradtak. Neki tanulni kell mindent. Enni is. Nekem pedig azzal kell megküzdenem, hogy mit hagyhatok rá, és mit kell erőltetnem. Akár három gyereket is fel lehetne nevelni annyi energiával, amennyit ráfordítunk erre az egyre.
Soha nem tetted fel magadnak a kérdést: miért pont velem, az én gyerekemmel történt meg ez?
– Felesleges ezen töprengeni. Így alakult, nekem ezt adta a jóisten, és nyilván volt vele valami célja. Én ezt úgy tudom megélni, hogy nem földi léptékkel mérem. Néha muszáj eltávolodni attól, ami nagyon leköti a figyelmünket, és kívülről nézni, vagy más perspektívából. Az elkeseredés nem old meg semmit. A szeretet és a végtelen türelem viszont csodákra is képes.
Nem néztem ki belőled ennyi erőt. Más színpadon játszani drámai hősnőket, és egészen más, ha az élet osztja ki a szerepet.
– Mindig tudtam, hogy sok erőm van. Persze, vannak erőpróbák, amelyeket nem láthatunk előre, és sejtelmünk sincs, hogyan vesszük majd az akadályt. Ilyen erőpróba volt a gyerekem betegsége, amelyről épp a Nők Lapjában beszéltem először. Azt láttam ugyanis, hogy rajtam kívül még nagyon sok anyuka küzd ezzel a problémával, és nem ártana lelket önteni beléjük. A lapotokra azért esett a választásom, mert hiteles, színvonalas s sokan olvassák. Elértem a célomat. Rengeteg visszajelzést kaptam, és kapok a mai napig. A cikk már két éve jelent meg, és még most is terjed szájhagyomány útján.
Ennek köszönhetően sok gyereket vittek el az Amerikai úti kórházba.
