 |
Gyakran sírva fakad, a legváratlanabb pillanatokban. Például, ha a család összejön, és a többi gyerek (egy ötéves és egy két és féléves fiú) hangosan kurjant, vagy rikkant egyet, akkor a kis Ábel elsírja magát.
De olyan is előfordult nemegyszer, hogy normális tónusban beszélgetett a család, és ő egyszer csak sírva fakadt. Vagy: őszibarackot evett összepépesítve, majd minden átment nélkül sírva fakadt. Legutóbb vasárnap, amikor meglátogattak, a mellkasomra borulva sírt, és pihegett. Amikor az édesapja elvette tőlem, akkor mindezt elfelejtve abbahagyta. Van, hogy akkor se hagyja abba, ha a szülők vigasztalják. Édesanyja szerint, ha idegen helyre mennek, akkor legalább tíz perc kell neki, amíg megszokja az új környezetet, addig fogni kell őt a karjukban, és csak utána szabad lerakni.
Gyerekek között – baba-mama klub – megtalálja a helyét, és szépen eljátszik a többiekkel. De ha már barátnőjéhez viszi az édesanyja, ahol szintén van egy kisgyermek, ott esetleg elsírja magát. Mondtam a szülőknek, hogy vigyék el orvoshoz, és kérjék ki a tanácsát, egyelőre azonban ezt még nem tették meg. Úgy látom, hogy ők nem tartják olyan fontosnak, mint én. Kérem, nyugtasson meg, hogy nincs semmi komolyabb baja az unokámnak! Vagy mégis? Én a kedélyállapottal hozom összefüggésbe a tünetet.
