Tiszta helyzet
Az viszonylag hagyományosnak mondható, ha a férfi többet keres. Az nemcsak szokatlanabb, de lelkileg is bonyolultabb felállás, ha a nő visz haza többet. Üzletasszony ismerősöm nem győzi támogatni férje egóját, hogy valamiképpen egyensúlyban tartsa a házasságát. Nemrég elárulta, hogy bár imád síelni, inkább a kezdők pályáján vacakol, csak legyen végre valami, amiben látványosan a férje lehet a jobb.
Autóhoz, ruhához, háztartási gépekhez kizárólag “óriási szerencsével”, többnyire kiárusításon jut, pedig dehogy… Okos asszony, mondják rá, de nem tudom meddig képes a munkáját is keményen végezni, és utána otthon homorítani a kellő egyensúly megteremtése végett.
Juhász Évának sem volt könnyű, míg olyan társra nem talált, aki az életben és az üzletben is megfelelő partnere lett:
– Gyermekkoromban megtanultam, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznom. Tizennégy évesen kukoricát kapáltam, aztán facsemetét csákányoztam, mert csak így tudtam új kardigánt venni magamnak. Közben háztartást vezettem, hogy a családból egyedül munkát kapó édesanyámat tehermentesítsem. Egy darabig mosónő, cukrász vagy ékszerész akartam lenni, aztán édesapámmal együtt rájöttünk, hogy a kutatás a leginkább nekem való foglalkozás.
Éva vegyész lett, fiatalon férjhez ment, és kisfia született. Amíg férje tanult, ő szakcikkeket írt tudományos lapoknak, hogy valami jövedelemhez jussanak, de utána sem lett könnyebb az élete. Egy tragikus baleset után özvegyen maradt, egyedül egy hatéves kisfiúval.
Mindig rengeteget dolgozott. Szakmai újságokat szerkesztett, konferenciát szervezett, szakkönyvet írt, szabadalmakon dolgozott, és amikor lehetett, az elsők között kezdett vállalkozásba. Néhány munkatársával együtt egy szabadalmaztatott termék gyártásával kezdte. Ma már több saját terméke és cége van. A multidömpinggel szemben jó minőségű termékeivel tudja felvenni a versenyt.
– Sohasem csak a pénzért dolgoztam, de persze, az is számított. Fontos a könyv, a zene, a megfelelő megjelenés, de alapjában véve engem mindig a szakmai érdeklődés vezetett, hajtott előre. A férjemmel huszonhárom éve ismerjük, és egészítjük ki egymást. A szakmai rész az enyém, az üzleti az övé, és mindketten tudjuk, hogy egyik sincs a másik nélkül. Azelőtt az volt az egyik nagy hibám, hogy nagyon sok ember hiúságát megbántottam, férfiakét is, nem tudtam eléggé vigyázni. Pedig így is sokszor letagadtam a jövedelmemet, amelyet különmunkákkal kerestem, hogy ne bántsam meg a másikat. Volt, hogy azt mondtam, kölcsönkértem pénzt, pedig az enyém volt. Igen, megpróbáltam női fifikával azt erősíteni, elismerni a másikban, amiben ő a jobb. Azt mondják rám, “rohamnő” vagyok, a férjem a vasszorgalmával, kitartásával egészen más alkat. Neki is, nekem is van külön vállalkozásunk, meg van közös cégünk is. A házunkat is úgy építettük, hogy figyeltünk egymás gyerekeinek érdekeire. Ez a racionalitás csak a nagyobb volumenű dolgokban érvényesül, soha nem süllyed kicsinyességig, és egyáltalán nem befolyásolja az érzelmeket. Bár azt hiszem, sokan úgy képzelik, hogy a házasságban csak érzelmek vannak, pedig nem. Nem kellene félni attól, hogy ezt kimondjuk. Kettőnket nem a pénz tart össze, de hisszük azt, hogy az anyagiak tekintetében is csak tiszta alapokra lehet tiszta dolgokat felépíteni.
Szerződjünk, szerelmem!
Dr. Stefanek Katalin ügyvéd
Dr. Stefanik Katalin ügyvéd szerint az utóbbi tíz évben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a párok házassági vagy vagyonjogi szerződést kötnek, amelyben feketén-fehéren ott szerepel, kinek milyen különvagyona – háza, részvénye, műkincse, telke, kocsija, jachtja, lakása – van a házasságkötés vagy az élettársi kapcsolat előtt.
– Milyen társadalmi réteg fordul ilyen esetben ügyvédhez?
– Elsősorban a harminchoz közeli, fiatal menedzserek, brókerek, vállalkozók, akik már komoly egzisztenciát teremtettek, jelentős vagyonra tettek szert. De senki se higgye, hogy csak férfiak! Szép számmal akad közöttük nő is. Nemrég járt nálam egy fiatal pár, brókerek, mindkettőjüknek úgy harmincmilliója van. Ilyen tételeknél logikusnak tűnik, hogy rögzítik, mi kié.
– A szerződés gyakorlatias mentalitásra vall.
– Mégsem nevezném negatív jelenségnek. Ez a generáció másként gondolkodik, mint a korábbi. Üzleti szellemben élnek, úgy is gondolkodnak. Ettől még lehetnek szerelmesek. Amint leülnek a tárgyalóasztalhoz, úgy viselkednek, mint két ügyfél, akik precízen rögzítik, kinek milyen különvagyona van, és mi történik a hozadékkal. Előre elrendezik, hogyan osztoznak majd a közös szerzeményen, általában fele-fele alapon. Persze, az esetek és példák száma végtelen, hiszen lehet szó két egyformán jól szituált emberről, de olyan párról is, ahol az egyik lényegesen jobban keres, mégis fele-fele alapon osztoznak, mert a férj elismeri, hogy bizony a háztartásban végzett munka is munka.
– Az egyetemi tanulmányok, a pályakezdés miatt később kerülnek össze a párok. Engedik, hogy a szülők beleszóljanak az életükbe?
– De még mennyire! Sokszor tapasztalom, hogy szülői sugalmazás áll a háttérben. Ez is érthető, hiszen olykor az egyik, vagy mindkét szülőpár jelentős vagyont ajándékoz a gyermekének, és szeretné a jövőjét biztonságban tudni. Védik a családi vagyont. Öt éve jelent meg nálam egy pár, a lány huszonnyolc, a fiú harminckét éves volt, és a szülők hozzáállása alapján borítékolni lehetett, hogy ennek előbb-utóbb válás lesz a vége. A lány szülei jóval gazdagabbak voltak, két lakást tartottak fenn egy rózsadombi társasházban, az egyiket a lány nevén. De abban ők laktak, a fiatalok csak a szülők lakásába költözhettek be, így akadályozva meg, hogy a lány önálló legyen. Ő meg annyira rajongott az apjáért, hogy észre sem vette, mennyire megsérti ezzel a férjét. Négy év után a fiúnak elege lett. Mivel jól keresett, vett egy szép lakást a Duna túloldalán, remélte, hogy végre elkezdhetik a saját életüket. Ám a lány mégsem ment vele, elváltak, mert kiderült, hogy sokkal jobban kötődik az apjához, mint a férjéhez. Nem anyagi, inkább lelki okokból döntött így, hiszen a férje is megadott volna neki mindent.
– A negyvenes-ötvenesek generációjából az, aki anyagilag jól áll, és elvált, de újabb kapcsolatban él, szintén ügyvédhez fordul?
– Őket inkább az motiválja, hogy az előző házasságból született gyerekek érdekeit védjék, és szeretnék a házastárs rokonaival szemben leszögezni, hogy mi az, amit ők hoztak a kapcsolatba.
– Milyen mélységig részletezik, hogy mi kié?
– A szerződésbe például rögtön az elején az is bekerülhet, hogy az esküvői ajándékot csak az egyik kapja vagy mindketten. Tudom, ez furcsán hangzik, de aki eljön szerződést aláírni, az kénytelen-kelletlen, de elfogadta a helyzetet.
– Mi a helyzet az érdekházasságokkal, hiszen különösen lányok, de azért a fiúk is szívesen csöppennek mézesbödönbe…?
– A mai lányok között szép számmal akad olyan, aki szívesen köt ki egy idősebb, gazdag férfi mellett, akivel ideig-óráig gondtalanul élhet. Ám azok, akik eljönnek szerződni, rendszerint egyenrangú felek. Pár éve hoztam tető alá egy befutott üzletasszony és egy nála tíz évvel fiatalabb topmenedzser szerződését. Szemlátomást szerelemesek voltak, az asszonynak ez volt a második házassága. Azóta közös gyerekük is született, boldogan élnek. Az ilyen típusú embereknél a szerződés az üzlet része, ettől megnyugszik a lelkük, és kezdődhet a közös élet.
A bizalom hiánya?
 |
| Veres Andrea és Orosz Gábor bíznak egymásban, és innentől kezdve a pénz nem kérdés |
– Most képzeld el – játszik el Viktor az ötlettel –, megosztanánk szépen a rezsit, kiszámolnánk, hogy melyikünk mennyit fürdött, ki hány zoknit mosott, meg effélék! Nem is tudom, hogyan lehet ezt a mindennapokban kivitelezni.
Amikor összeházasodtak, mondják, közös életet kezdtek el építgetni, így az enyém-tied felosztás jórészt értelmét vesztette. Közös lett a lakás, a könyvek, a gyerek, az örömök, a gondok. Külön kasszának ugyanúgy nem lett volna értelme, mint mondjuk, két hűtőszekrénynek.
– Amikor pénzkérdésről beszélünk, alapvetően arról van szó, mennyire bízunk meg a másikban és a kettőnk kapcsolatában – mondja Viktor. – Nyilván sokan éppen a bizalom hiánya miatt választják a házasságon belül is az anyagi függetlenséget. Eleve számolnak azzal, hogy a kapcsolatnak vége szakadhat. Vagy azért, mert jön egy következő, aki majd jobb, és akivel könnyebb lesz, vagy egyszerűen csak azért, mert elmúlik a szerelem és a szeretet. Ezzel szemben, ami minket összetart, az nem múlik el csak úgy. Összekötöttük az életünket, megbízunk egymásban, és innentől kezdve a pénz nem kérdés.
– Erre most lehet azt mondani, hogy naivak vagyunk, és ez bizony “már nem az a világ” – teszi hozzá Andrea. – De nekem meggyőződésem, hogy igenis az! Nem hiszem, hogy értékválságról kellene beszélni, hiszen az igazi értékek, mint a szeretet és a bizalom, örök életűek. Ott vannak a mindennapjainkban, csak lehet, hogy néha túl felszínesen keressük őket.
Már a szüleim is így csinálták…!
A szociológusok szerint a pénzkezelés módja a családban a partnerek közötti nemi szerepmegosztás jó mutatója lehet. Több külföldi vizsgálat ugyanis azt igazolta, hogy a pénz feletti rendelkezés egyfajta hatalmat adhat a felek kezébe. Akinek több erőforrása van, azé lehet a hatalom, mutat rá Nagy Ildikó szociológus.
A Tárki társadalomkutató cég munkatársa egy tavaly készült kutatásában a családon belüli pénzügyi döntéseket vizsgálta. A válaszok tanulsága szerint a családoknak csupán 3 százalékában dönt egyvalaki a pénzügyekben, 9 százalékuknál a fontos dolgokban közösen, a kisebbekben egyvalaki dönt. De a kérdezettek több mint 80 százaléka azt állította, hogy a párjával közösen határoznak, ha pénzkiadásról van szó. Akad azonban olyan eset is, amikor a közös kiadásokra összeadott pénzen felül mindenki maga dönti el, mire költi a pénzét.
– Bár hagyományosan Magyarországon a nők, asszonyok szerepe mindig meghatározó volt a családi pénzkezelésben, ma már nálunk is a családok mintegy hatvan százalékában a párok közösen kezelik a pénzt – mondja Nagy Ildikó. – De a férfiak még mindig szívesen bízzák a nőre a beosztást. Talán azt gondolják, hogy ők elköltenék mindenfélére. A nők valóban kevésbé kockázatvállalók. Ugyanakkor azt is szeretik a férjek, ha párjuktól minden zokszó nélkül megkapják a cigirevalót, és egyéb szórakozásra szánt összeget.
Nem így Angliában, ahol a hagyomány pénzügyekben is tartja magát. Mindenekelőtt a vagyonosabb családokra jellemző, hogy az anyagiak felett a férj rendelkezik. Ő keresi, és ő is osztja be – ad arra, amire szükség van a háztartásban, de semmi költekezés!
– A magyar viszonyokról elmondható, hogy ahol kevés a pénz, ahol a partnerek idősek, alacsony képzettségűek, ott nagyobb valószínűséggel a nő kezeli a pénzt. Ennek esélyét csak növeli, ha a pár vidéki. Ahol viszont már nem csak a mindennapi betevőről van szó, ott sokszor szeretnek a férfiak dönteni, legyen szó autó-, vagy házvásárlásról, befektetésről. A mélyinterjús vizsgálat során sokan hangsúlyozták: a közös kassza működtetéséhez legfőképp bizalomra van szükség. Márpedig akik élettársi kapcsolatban élnek, azok között kevésbé jellemző, hogy egészen összeadnák a keresetüket. A kapcsolat tartósságába vetett hit nem elég erős mostanában. Nem ritka, hogy a partnerek mindent feleznek, és ha az egyik átmeneti pénzzavarba kerül, a másik hitelez neki.
Érdemes feltenni a kérdést: vajon az anyagiak milyen gyakran teremtenek konfliktushelyzetet a családban?
– A kutatásaink során kiderült, hogy ez nem szerepel a vitatémák “toplistáján”. Talán azért, mert úgyis olyan kevés az a pénz… Sokkal jelentősebb konfliktusforrás például az, hogy ki mennyit dolgozzon, vagyis a család-karrier problémája.
A kutató számára alapvető kérdés, mi határozza meg inkább a pénzkezelési szokásokat: a kialakult nemi szerepek, vagy olyan mérhető dolgok, mint az iskolai végzettség, a foglalkozás vagy az életkor. Úgy tűnik, hogy a válasz nem egyértelmű.
– Az biztos, hogy a pénzkezelési szokások “öröklődhetnek”. Sajnos vagy sem, amit otthon láttunk, az hat ránk. Amikor férfiaktól azt kérdezték, miért a feleségénél van a pénz, sokan azt válaszolták: ez a szokás. De ez még nem jelenti azt – mutat rá Nagy Ildikó –, hogy feltétlenül úgy fogjuk intézni anyagi dolgainkat, mint a szüleink.
 |
Nem a pénzéért szeretem! – húzta fel az orrát Catherine Zeta-Jones, amikor a bulvársajtó olyasféle gyanúsítgatásokra vetemedett, hogy ő bizony anyagi megfontolásokból választotta férjéül Michael Douglast. Biztosan nem. Mégis olyan házasságot, és mellé olyan házassági szerződést sikerült nyélbe ütnie, amelyet kötelező olvasmányként forgathatnak a hálójukat kizárólag gazdag férfiakra kivetni készülő hölgyek. Ha ugyanis a híres pár házassága zátonyra futna, Catherine megkapná férje vagyonának felét, valamint minden együtt töltött esztendőért még egymillió dollárt. Ha pedig a korábban hűségre képtelen Douglas akárcsak egyszer is megcsalná feleségét, az asszony ötmillió dollárral vigasztalhatná magát.
