Tudom ám én, hogy senki sem pótolhatatlan, de az azért csudára jólesik, hogy értő, érző – hasonlóan gondolkodó – olvasók figyelik azt, amit az ember ír. És azokat az e-maileket is köszönöm, amelyek New Yorkból, Kanadából, Ausztráliából érkeztek. Hogy összezsugorodott a világ az Internet jóvoltából!!
Kedves Mindenki! (Zavarban vagyok, a párom és a gyerekeim kajánul vigyorognak, hogy most – pár percre – elvesztettem a humorérzékemet, és rémesen meghatott az ábrázatom…)
Ha valakit érdekel, miért váltam meg a Hölgyvilágtól, és miért “tértem haza” a Nők Lapjához – ahol 1990-ben újságíró lettem -, ha valakit érdekel, mit tervezek, és hogyan akarok becsempészni a hétköznapokba egy korty derűt – a lapban megírtam, hogy Rómában lopkodtam össze sok-sok életkedvet – , kérdezzen! És én boldogan válaszolok. Szeretettel köszönt Benneteket: V. Kulcsár Ildi