Három év után
A Jónás-módszerben lehet hinni, vagy nem hinni. Egy biztos: aki kipróbálja, nem veszít semmit. Viszont jó eséllyel „nyerhet” egy babát…
Ahogy azt Pánszky doktortól tudjuk, a Jónás-módszert több mindenre is alkalmazzák. Szandráék egyszerűen csak gyereket akartak, azt mondták, mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen, és hogy megszülessen végre. Merthogy a fiatal házaspár három évig hiába várta a gyermekáldást.
„Egy évig simán próbálkoztunk, aztán jöttek az orvosok. Két éven keresztül orvosról orvosra járva kaptam a különféle gyógyszereket, injekciókat. Ezek a kezelések nemcsak a hormonháztartásomat borították fel, hanem testileg-lelkileg is nagyon megviseltek. Azt lehetett tudni, hogy se a férjemnek, se nekem nincsenek szervi problémáink, mindig azt mondták, hogy szép peteéréseim vannak, mégsem jött össze a gyerek. Három év után azt mondtam, hogy ennyi, elég volt. A beültetésre nem gondoltunk.”
Szandráék a szüleiken kívül nem nagyon beszéltek senkinek arról, hogy hiába várják a babát, így a Jónás-módszerről is teljesen véletlenül hallottak.
„Arra gondoltunk, hogy ezen aztán már tényleg nem múlik semmi, nincs mit vesztenünk, ha felkeresünk egy újabb orvost. Dr. Pánszky Gyula elmondta nekünk, hogy ha rá hagyatkozunk, akkor mindenekelőtt felejtsük el a mai orvostudományt! Igaza lehetett, ugyanis a doktor számításai szerint az én termékeny napjaim jelentősen, pontosan tíz nappal eltérnek a szokásostól.”
Három év aktív, de azért egyre keservesebb próbálkozás után tavaly novemberben elkészült Szandra személyre szabott naptára, amelyben a doktor bejelölte, melyek a lány legtermékenyebb napjai. Rá két hónapra, januárban Szandra teherbe esett. „Ötven napja nem jött meg a menstruációm, amikor végre megnéztem a terhességi tesztet. Annyi kudarc után féltem, hogy ez sem működik… Alig akartam elhinni, hogy végre terhes vagyok!”
Marci tavaly október 15-én született meg. Anyja szerint most épp kicsit bizalmatlan korszakában van, ami igazán csak annyit tesz, hogy már megválogatja, kire mosolyogjon, és kire nem. Kedvence azért még mindig az anyatej.
Ugyan Pánszky doktor pontos születési dátum alapján akár postán is elküldi a holdnaptárt, Szandra állítja, hogy a személyes találkozás neki nagyon sokat jelentett.
„Nagyon akartuk…”
Bence most tizenegy hónapos, és látogatásomkor éppen ebéd utáni pihenőjét tölti. De miatta nem kell suttognom, ha alszik, akkor alszik, semmivel sem lehet felébreszteni, mondja Éva, a kisfiú mamája.
A harmincéves fiatalasszonyból (akárcsak a lakásból, ahol ülünk) árad a nyugalom. „Úgy érzem, ennyi idős koromra értem meg igazán arra, hogy egész nap nyugodtan babázzam. A munkahelyemen, ahonnan eljöttem, nagyon szeretnek, és visszavárnak. Úgyhogy most semmi mással nem kell foglalkoznom, mint a gyerekkel.”
Noha Bencére nem kellett soká várakozniuk Éváéknak, mégis az átlagosnál valamivel jobban örülhettek érkezésének. Éva ugyanis egy spontán vetélés után volt, amikor a Jónás-módszerről hallott. Egy könyvet kapott a barátnőjétől azzal, hogy ha gondolja, olvassa el. A címe: Fogamzáskontroll.
Mivel már nagyon akarták a babát, Szandráékhoz hasonlóan ők is úgy döntöttek, hogy nincs vesztenivalójuk, elkészíttetik a holdnaptárt. „A doktor hat időpontot jelölt meg, mint legalkalmasabbakat. Elsőre sikerült. Május 22-ére voltam kiírva, és május 22-én nulla óra negyven perckor megszületett Bence.”
Éváék szeretnének egy kislányt is. A Jónás-módszerrel a gyerek várható neme is kalkulálható, ám a fiatalok még nem biztosak benne, hogy akarnak-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy a természet adta véletlenre bízzák a dolgot. „Alapvetően abban hiszek – mondja Éva –, hogy ahol nagyon akarják a gyereket, ott lesz.”
