Igaza van. Mindezt saját jól játszó gyerekén is láthatja, igenis van értelme “ilyen szélmalomharcot vívni a tévé ellen”! Az óvoda nem teheti – nem tehetné – meg, hogy szülői beleegyezés nélkül az óvodai nevelés országos alapprogramjában leírt aktív tevékenységeket – elsősorban a szabad játékot, mely az óvodás legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége és az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze – televíziózással, videózással helyettesítse!
Ez az alapprogram mindjárt bevezetőjében leszögezi, hogy a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, és ebben az óvodák csak kiegészítő szerepet játszanak. Szakmai tévedés azt gondolni, hogy a kiscsoportos óvodást kell megtanítani a tévé helyes használatára… Ahogy szakmai tévedés az ellen védekezni, hogy a gyerekek “szétszedjék” a termet. (Az a jó, ha szétszedik, az a jó, ha mindent fel tudnak használni játékukhoz, ami a kezük ügyébe kerülhet, az a jó, ha az asztalokat letakarhatják pokrócokkal, és alámászhatnak, a kuckóba, barlangba, az a jó, ha a székeket tetszés szerint felborogatva alakíthatnak ki rakétát, repülőgépet, autót – és még ki tudja, mi mindent.)
Sajnos, nem csak a maga levele fekszik az asztalomon ezzel a panasszal, hogy az óvodák videót, tévét nézetnek a kisgyerekekkel, testileg és lelkileg mozdulatlanságra, passzivitásra kényszerítve őket, holott minden érvényes kutatásból tudjuk, hogy a kisgyereknek, fejlődése érdekében testileg-lelkileg egyformán aktívnak kell lennie – “mozognia kell” – és éppen a semmi mással nem helyettesíthető szabad játékban. Szorongva kérdezem magamtól, miféle környezetvédő óvoda lehet az, ahol nincs őszilevél-termés-gesztenyegyűjtés, ahol a hóesésben nem mennek ki, ahol a közeli Duna-parton még nem sétáltak?
Nem sorolom fel itt most újra mindazt a vizsgálatot, amelyik kimutatta a képernyők bénító hatását a testi és lelki fejlődésre, és ugyanakkor agresszió- és szorongásfokozó hatásukat is, csak annyit idézek ide, hogy éppen a rajzos mesefilmek azok, melyek a legnagyobb mértékben duzzasztják fel a gyermeki agressziót.
