Ne félj, mesélj!

Azért hívjuk magunkat ilyen röhejesen, mert a barátnőm mamája is ötyébe jár. Örököltük a nevet. Jelzem, mi nemcsak panaszkodunk, “pihizünk” az ötyéken, hanem vitatkozunk is. A politikai csatáinkkal nem fárasztalak, de a legutóbbi témánkról beszámolok. Magdi (nem ez az igazi neve!) két éve ment férjhez, majd a párja kérésére felhagyott az idegenvezetéssel, jelenleg fordításokkal keres némi pénzt. Az idegenvezetést imádta, a fordítást gyűlöli, mert örökké otthon kuksol, és jól meghízott az állandó üléstől. Ennek ellenére eddig csak a házasság szépségéről regélt nekünk, most viszont vadul szidta a férjét. A srác bűne: egyáltalán nem féltékeny. Azt mondta Magdinak, jobban bízik benne, mint önmagában. Ezért nem telefonálgat napközben. “Olyan biztos vagyok az életében, mint a falhoz rögzített könyvespolca! Őrület! Közben apám izgatottan hívja anyámat, ha húsz perccel később ér haza!” Ilyeneket kiabált Magdi, és utált minket, mert nem értettünk vele egyet. (Én voltam a főellenség, mert szilveszterkor épp a féltékenysége miatt dobtam ki a barátomat.) Ildikó, mi a véleményed?

Egy huszonnyolc éves lány az ötyéből

Nem mondhatom, hogy szívet melengető mozaikszó ez az ÖTYE. Rövidesen a tizenhat éves gyerkőcöm is ötyébe fog járni, hiszen a hatévesekhez képest már ő is öreg. No, mindegy… A téma viszont tényleg vitára érdemes, hiszen a barátnődnek is van igazsága. Szerintem sincs jó kapcsolat bizalom nélkül, ám egy egészen kicsinyke izgalom, aggódás egyetlen házasságnak sem árt. Mert arra is vigyázni kell, ami a miénk! Elfogadom, hogy egy állandóan féltékenykedő, ellenőrző férfi mellett meg kell bolondulni – hajaj! –, de könyvespolc-közérzetre sem vágyom. Magdinak az (lehet) a baja, hogy nem szereti az új munkáját. Az idegenvezetés színes, mozgalmas – magam is műveltem egyetemista koromban –, a fordítás pedig magányos tevékenység, más típusnak való. Tiszteletbeli ötye-tagként azt tanácsolom a főszereplőnek, keressen “testre szabottabb” munkát! Például “tolmácskodjon”! Mert, ha naponta felöltözik, emberek közé megy, akkor a férje is jobban figyel rá. És ez egyetlen nőnek sem árt! (Jelzem, ha meghívtok, szívesen “belekóstolnék” egy-két ötyébe, mert nagyon tetszik, hogy rendszeresen összejártok!)