 |
Nem tudom, miért hazudoztam, ez mintha “ösztönszerűleg” jött volna rám. Az utóbbi években egyre többször mentem fel a lakására. Kezdetben jó beszélgetésekre, de aztán az apám rajtam töltötte ki a mérgét. Úgy éreztem, megpróbál az anyám ellen hangolni, szemenszedett hazugsággal, mert szerintem ő úgy vélte, hogy édesanyám ellene hangolt. De ez nem igaz. Az anyám anyagi krízisen ment át, és ezért úgy döntöttünk, hogy az apámhoz kell mennem, amit egyáltalán nem akartam. Így tavaly júniusban az apámhoz költöztem. Az az időszak szörnyű volt. Ugyanis édesapámnak volt egy élettársa, aki nem túlságosan kedvelt engem. Úgy volt, hogy anyám külföldre megy dolgozni. A “mostohaanyám” pedig, ha apám nem volt otthon, szapult irgalmatlanul. Hogy az anyám így, meg úgy, meg hogy képzeli azt, hogy elmegy külföldre “szórakozni”, engem meg az apám nyakára sóz. Ez többször is előfordult.
Azt hittem, megszakadok, mire újra édesanyámnál lakhatok. Az apám nevelése igencsak kemény és határozott volt. Teljesen át akart nevelni. “Nem érdekel, mi volt az anyádnál, itt viszont akkor is minden másképp lesz.” Meg hogy: “Ha valami nem tetszik, takarodj vissza az anyádhoz!” Sokszor egy héten egyszer láttam az anyámat, de volt, hogy apám akkor sem engedett el, mert “neked pedig most tanulnod kell, és kész, mert különben meg fogsz bukni!”. Megjegyzem, erős négyes tanuló voltam, kevés tanulással is. Szóval, ha nem láthattam az anyámat, olyan erősen kétségbeestem, hogy remegett mindenem, szemmel láthatóan. A “mostohaanyám” meg mindenféle hülyeséget kitalált, és azt az apámmal próbálta elhitetni (hogy az anyám ilyen, meg olyan…).
A mostohám őrülten féltékeny, mert elvileg az apám még mindig az anyámat szereti. Januárban viszont kitört rajtam a pánik, hogy nem költözhetek vissza az édesanyámhoz. Erre pedig semmi nem adott alapot. De szerencsére azóta visszaköltözhettem anyuhoz. Nagyon örültem neki. Viszont az apáméknál töltött fél év alatt lelkileg teljesen összetörtem. Most, hogy az anyámnál lakom, kezdek “helyrerázódni”. Viszont máig vannak tisztázatlan kérdéseim. Az apaság tulajdonképpen micsoda? Feltétlenül keményen kell egy apának bánni a gyerekével? A mostohaanyákban mi játszódik le, ha váratlanul feltűnik a hőn szeretett férfi gyermeke? Rokonaimnál is van egy mostoha, és ott is hasonló helyzetet látok – ennek mindig így kell lennie? És: mit tehet ezekben a helyzetekben egy gyerek?
