Hiszen az édesapjával már azt tervezgettem, lehetővé tesszük számára, hogy diploma után is folytassa a tanulmányait. Tulajdonképpen az a legnagyobb baj, hogy lusta. Kamaszkorában is csak rengeteg noszogatás, veszekedés hatására tanult, ha békén hagytuk volna, ő álmodozással tölti el a négy gimnáziumi évet. Ráadásul nagyon érzékeny, ha szidtuk, rögtön sírva fakadt. Egy idő után rájöttünk, hogy árt neki, ha sokat veszekszünk, ezt az egyik tanára is mondta. Nehezen vergődött el a negyedév végéig. A vizsgaidőszakokban általában kiborult, mindent az utolsó percre hagyott, pedig jó feje van. Mindez azért történt, mert baj van a szorgalmával, az igyekezetével. Most meg tehetetlennek érzem magam. Miként érjem el, hogy folytassa az egyetemet? Megbeszéltük a férjemmel, hogy ha nem folytatja, akkor nem pénzeljük, akkor menjen dolgozni, tartsa el magát! Kedves Ildikó, mi a véleménye? Martha@
