Mókuskerékből a tengerbe
 |
| Koros Edina |
– Míg a reklámügynökség megtervezi, hogyan adjon el egy terméket, mi azt találjuk ki, hol kell a fogyasztókhoz beszélni – mondja. – Megtervezzük, melyik magazinban, melyik tévében, mikor lehessen látni a reklámügynökség munkáit. Utána le is kötjük ezeket a hirdetési helyeket, egyezkedünk a kiadókkal – bár az én dolgom inkább a tervezés.
– Ismerem ezt a fajta munkát. Jó sokat dolgozhatsz.
– Ezért fontos a pihenés. Két hét lenne az ideális, de ez nem mindig sikerül.
– Mennyi stressz ér közvetlenül elutazás előtt? Nagyon sokat kell dolgoznod, mielőtt elindulsz?
– Mindig van valaki, aki helyettesít. De igyekszem minden függőben maradt ügyet végigvinni, mert én sem szeretem, ha a nyakamba sóznak olyan ügyeket, amikről fogalmam nincs. Nyaralás előtt írok egy többoldalas „esszét”, összefoglalom, melyik munkafolyamat hol tart éppen, és ezt átruházom a helyettesemre. Felkészítem, mi várható, amíg nem leszek itthon, és arra, melyik üggyel nem történhet semmi. Persze, mindig azoknál üt be valami váratlan helyzet. De a kollégák nagyon rendesek, mert nem rémisztgetnek telefonon, hanem megpróbálják megoldani az éppen aktuális problémát. Csak a legvégső esetben csörögnek rám.
– Nem idegeskedsz amiatt nyaralás közben, hogy mi lehet a munkahelyen?
– Nem. Azért az nagyon kellemetlen lenne. Az a típus vagyok, aki tudja élvezni a nyaralást. Az időpontját is úgy próbálom megtalálni, hogy kisakkozom, mikor van a munkahelyen nyugodtabb időszak. Persze mindig akkor sűrűsödnek meg a tennivalók – dolgozik a jó öreg Murphy. De ennek a munkának valahol ez a szépsége is: a folyamatos pörgés.
– Hol szeretsz nyaralni?
– Tenger mellett. A parton feküdni egy hétig nagyon unalmas, így azt szeretem, ha van egy bázis, és minden másnap elindulunk megnézni valamit. Ilyen szempontból Korfu nagyon tetszett: pici és bejárható. A párommal motort béreltünk, és bebarangoltuk az egész szigetet.
– Itthon hamar vissza tudsz ugrani a mókuskerékbe?
– Nincs időm a nyaraláson mélázni, mert amint belépek az irodába, azonnal dolgozni kell. Megnézem, mi történt, amíg távol voltam, felállítok egy tennivalórangsort, és onnantól kezdve megállás nélkül megy a munka.
 |
| Hallmann Ferencné nyugdíjastársaival a természetjárást kedveli |
Halmann Ferencné, Erzsike a hetvenöt esztendős csepeli természetbarát szakosztály túravezetője, és tagja a húsz éve működő Országjáró Klubnak is. Nagyon összetartó csapat alakult ki, megünneplik egymás névnapját, ha pedig valaki beteg a társaságból, annak a többiek segítenek. Persze, leginkább túráznak, kirándulnak, Erzsike pedig szinte egész évben szervezi az egyhetes utakat az ország szinte minden pontjára.
– A sok szervezés még meg is visel kicsit, de amit az többiektől visszakapok, az csodálatos – meséli. – Ha egy jó szót szólnak az emberhez, az olyan, mintha új energiával töltődnék fel. Nemrég jöttünk haza a Mátrából, és az az egy hét is jó hatással volt ránk. Szinte kicserélődtünk. Októberre már tervezem a Börzsönyt, novemberre pedig Bükfürdőt. Ott van ugyanis szövetkezeti üdülőrészem. Húsz éve alatt annyi ismeretséget szereztem, hogy hozzám jönnek segítségért, hogy megszervezzem a pihenésüket.
– Mennyibe kerül például az egyhetes kirándulás?
– Változó. A hivatalos árhoz képest sokszor a költségek ötven százalékát is meg tudjuk spórolni. Rengeteget jelent az ismeretség, és az is, hogy üdülőszövetkezeti tag vagyok. De csak egy példát említenék: tavaly, amikor a Csepeli Fémmű nyaralójában töltöttünk el egy hetet Fehérvárcsurgón – mert elintéztem a Csepeli Fémmű igazgatójával, hogy oda mehessünk ,– hatszázötven forintba került egy éjszaka fejenként. Ez nem olyan sok. És akkor mi magunk kotyvasztunk, főzünk, és van hűtőszekrény, itthonról elvisszük a sült húst. Egy kis krumplit vagy tésztát főzünk hozzá, és kész is. Az a lényeg, hogy békesség és szeretet legyen. Egy kicsit kártyázunk, dobókockázunk vagy vetélkedőt szervezünk. Néha visszük a magnót is, és magunknak zenélgetünk.
– Mire kell különösen figyelni?
– Egyszer Badacsonyban, a Rodostói Turistaháznál – amit társadalmi munkával mi építettük ki – egy túravezető a ház lépcsőjén halt meg. Óvatosan kell kirándulni, és figyelembe kell venni a többiek egészségi állapotát. Általában azért jó élmények érnek. Képzelje, hétvégén, a ráckevei kirándulásunkra két, nyolcvanéves tiszteletbeli tagunk is eljött.
– A családjuk nem félti őket?
– Egyedül vannak… Erről jut eszembe: a kerületi pszichológus hozzám fordult, hogy küldjek programot, mert van olyan páciense, aki özvegy, a gyerekeiben csalódott vagy megkeseredett, és fontos lenne, hogy társaságba kerüljön és együtt nyaralhasson velünk. Mert az többet használ minden pszichoterápiánál.
Család pro és kontra
 |
| Szappanos Rita és húga, Niki |
– Volt már, hogy egy utazási iroda társasutazására fizettünk be, de nekünk nem nagyon tetszett – mondja Rita. – Túl kötött volt a program, kevés a szabadidő, és nem éreztük igazán jól magunkat. Amikor autóval utazunk valahova, előtte mindig utánanézünk, milyen útikönyvek vannak, mit érdemes útközben megnézni. Ezért rendszerint letérünk az autópályáról, és megnézzük azokat a kis falvakat vagy tájakat, amelyeket mások a buszból nem láthatnak. Ez sokkal jobb, mint végigrohanni az összes híres múzeumon. Sétálni az apró kis halászfaluk szűk utcáin és benézni a házakba, hogy élnek ott az emberek – ezt kevesen tehetik meg.
Utána persze van még időnk megnézni a nagy turistalátványosságokat is. A szüleink nagyon fiatalosak és egyáltalán nem ciki velük menni nyaralni. Sőt! Rengeteget nevetünk. Ha például vendéglőben eszünk, mindig olyat rendelünk, amit nem ismerünk, hogy valami újat próbáljunk ki, és anyuék is ilyenek. Amikor külföldön vagyunk, sokkal felszabadultabban érzem magam.
Niki, a húgom csak két évvel fiatalabb nálam, így volt olyan nyaralásunk, amikor este ketten mentünk diszkóba, és nagyon jól éreztük magunkat. Idén azért kicsit gondolkodtam rajta, hogy menjek-e, vagy sem, mert a barátommal is szerettünk volna együtt nyaralni. De nem akarom kihagyni ezt a családi vakációt. Két éve nem voltunk közös nyaraláson. Úgy érzem, változtam is az elmúlt két évben, érettebb lettem, éppen ezért most sem lesznek konfliktusok.
Van az éremnek egy másik oldala is. Hiába az idilli környezet, ha nem jó a hangulat. Ilyenkor a szülő és gyerek nem együtt tölti a nyaralását. Néha nehéz ezt sértődés nélkül megélni.
Inkább barátokkal, szülők nélkül megyek nyaralni, úgy jobban tudok pihenni – mondja Fruzsina. – El tudom engedni magam, nem kell azzal törődnöm, mit szólnak apuék. Nagyon szeretem a szüleimet, de nem a kifejezetten modern szülők csoportjába tartoznak – ugye érted? Mindenbe beleszólnának, és az egész nyaralásom azzal telne, hogy mellettük ücsörgök a parton, és unatkozom. Amikor együtt mentünk nyaralni, sokat veszekedtünk, és gyakran volt feszült a hangulat közöttünk. A barátaimmal jó együtt lenni, és a magam ura vagyok.
Persze azért tudom, hol a határ, nem csinálok hülyeséget, és anyuékat is minden nap felhívom. Így ők is nyugodtabbak, mert tudják, hogy jól vagyok, én pedig kellemesen nyaralok, és otthon elmesélem nekik, milyen volt. Ők pedig kettesben pihennek. Így mindenki jól jár. Persze nehéz volt meggyőzni őket, nem akarták elfogadni, hogy nélkülük szeretnék menni. Féltenek is, és azt szeretnék, ha soha nem nőnék fel. Ez persze lehetetlen, be kell látniuk egyszer.
 |
| Szinetár Dóra |
Szinetár Dóra nemrég érkezett haza Spanyolországból, a családjával együtt járt ott.
– Nagyon szeretek nyaralni, már attól kikapcsolódom, ha elmegyek egy idegen helyre – meséli a fiatal színésznő. – A családommal évek óta ugyanarra a helyre járunk vissza Spanyolországba. Ezek a nyaralások mindig nagyon jól sikerültek, bár ez az idei kicsit pechesre sikerült, például a csomagjaink csak három napos késéssel érkeztek meg. Számomra kétféle módon lehet jó egy nyaralás: vagy sokat kell pihenni, napozni, fürödni, vagy ennek éppen az ellenkezőjét kell csinálni: kirándulni, hegyet mászni, várost, múzeumokat nézni. Ilyenkor az ember nem piheni ki magát, sőt általában otthon kell pihenni, de ez teljesen feltölt lelkileg. Idén kevertük ezt a kétfajta nyaralási stratégiát, szinte mindent megnéztünk, amit eddig nem, de azért nem mindent, mert az édesapám azt szokta mondani: „Hagyni kell jövőre is!” Találtunk egy éttermet, ahol fantasztikusakat ettünk, magunk között csak Varázslónak hívtuk, mivel a tulajdonos bűvésztrükkökkel szórakoztatta a kisfiamat, aki ezt nagyon élvezte.
Nyolc nap a világ
Horváth Charlie nem szokott kétszer ugyanott nyaralni, de tavaly annyira jól érezte magát Tenerifén, hogy most augusztusban visszamegy a fiával.
– Mindössze nyolc napra megyünk, mert szerintem ez az ideális pihenési időtartam – mondja a népszerű énekes. – A két hét nekem sok, annyi idő alatt kifulladok a nyaralásban. Nyolc nap pont elég ahhoz, hogy kipihenjem magam, a végére már pici honvágyam is lesz. Számomra a jó nyaraláshoz a legfontosabb a jó idő, és az, hogy ne legyen zsúfoltság, sokat számít az is, hogy milyen helyre, milyen emberek közé megyek. Fontos az utazás az új környezet, és az, hogy kikapcsolhassam a telefont. A csendes helyeket szeretem, de nyilván mindenkinek más jelenti a kikapcsolódást. Mi a fiammal főleg piheni fogunk, és keveset utazgatunk a környéken. Azért szeretek egzotikus helyekre menni, mert ott kevesebben ismernek. Igaz mindenhol vannak magyarok, akik felismernek. Ha ezt kultúráltan fejezik ki, az nagyon jó érzés, ha nem, az viszont zavaró lehet.
