Kedves Veronika!
Ha megírta volna a teljes nevét, akkor összehoznám egy olyan fiatal hölggyel, aki kísértetiesen hasonló gondokkal küzd. (Néhány napja jött egy kétségbeesett e-mail…) Mert a jelenség nem egyedi! Írom sorban, mit gondolok.
1. Nagyon együtt érzek önnel (önökkel), bevallom, én is megbolondulnék egy rendmániás férfi mellett. Rögtön az jutott eszembe, milyen elképesztő rendetlenséget csinálnak (csináltak) a gyerekeim. Mit tenne a férje, ha egy csemete nekiállna amolyan “egészséges gyerekmódra” pakolni…?
2. Van-e megoldás? Azt hiszem, van. Ám a válás olyan ötlet az ön esetében, mintha egy enyhe gyomorrontást hatalmas hasi műtéttel akarna meggyógyítani… Hiszen azt írja, szeretik egymást, hogy a férje jóképű, és egyébként jó vele. Ilyenkor – szerintem – nem ügyvédhez kell rohanni, hanem pszichológushoz. Olyanhoz, aki ért a párkapcsolatokhoz! Mert igenis sok olyan házaspáron tudnak segíteni a szakemberek, akik úgy érzik, hogy zsákutcába jutottak, ám a kapcsolatukat szeretnék megmenteni, fenntartani. Kedves Veronika, próbálják meg! Ha találkoznak a pszichológussal, az is kiderülhet, hogy az önök kapcsolatával nincs is baj, hanem a párja beteg. Akit meg kell gyógyítani! Természetesen ez csak feltételezés, tehát javaslom, hogy sürgősen forduljon szakemberhez! Sok-sok erőt, türelmet és kitartást kívánok önnek!
