Sima, magas homlokán hosszú, függőleges ránc jelent meg, egészen az orráig lehúzódott, a szeme résnyire szűkült, a szája pengeformát öltött, egy meccsét vesztett birkózó is megirigyelhette volna a testtartását. A válla előreesett, hosszú karjai a földet érintették, és hiába kérleltem, hogy üljön át egy kényelmes, kerti székbe, ő ott maradt, ahová az érkezése után néhány perccel letelepedett. Az aprócska, korhadó fatönkön: M. Rezsőn.
Amióta új házba költöztünk, nagy a vendégjárás nálunk. Sorra jönnek a barátok, barátnők, haverok és rokonok, hiszen az eladás-vásárlás-kölcsönfelvétel őrületében mi hónapokra eltűntünk, felszívódtunk, “megszűntünk”. Mindenki hozza magával… Mit is? Hát a sorsát. Mazochista Rezsőre – a popsigyilkos, kényelmetlen fatönkre, amely a páromtól kapta ezt a beszédes nevet egy csillagfényes nyári éjszakán – mindig azok ülnek, akik épp „rosszban vannak” önmagukkal. Az önsanyargatók, a mazochisták.
Lám, a mi jóképű szociológus barátunk épp M. Rezsőn találta meg a helyét! Hosszú órákra… Miközben a többiek a teraszon, a kertben, a házban vitatkoztak, nevetgéltek, iddogáltak, ettek, énekeltek, táncoltak, ő kitartóan kínozta magát Rezsőn. – Mi történt a férjeddel? – kérdeztem a feleségét. – A barátotoknak elment az esze, mert rájött, hogy a lányunk nővé cseperedett – legyintett lemondóan a csinos, barna nő.
– Ostobaság, én csak a szülők kiszolgáltatottsága miatt vagyok rosszkedvű! – kiáltotta felénk M. Rezső megülője. – No, akkor mesélj! – telepedtem mellé kíváncsian. – Semmi értelme – mondta ő rosszkedvűen – te most boldog vagy az új házadban, tehát azt várod tőlem, hogy a nyáresti teraszok és a holdvilágos éjszakák szépségéről beszéljek. De nekem még erről a mesés hársfaillatról is az jut eszembe, hogy véget ért a barátságom a lányommal. Hogy mostantól szeretnem kell azt a pattanásos, nyikhaj kölyköt, akit a lányom szeret. Ha pedig erre nem vagyok hajlandó, akkor elveszítem a lányomat. Érted, miről beszélek? Kiszolgáltatott lettem! Mert a lányom is kiszolgáltatott. Ha ez a kölyök rendesen viselkedik vele, akkor mosolygósan kezdi a második gimnáziumot, ha ez a nyakigláb átveri, akkor majd nem tanul, nem készül a nyelvvizsgára, és hallgathatom a sírását éjszakánként. Haj! Előbb-utóbb jön a szex is, és a gyerekem élete a szeretkezésről fog szólni…
– Drágám, ne bosszankodj feleslegesen! – szólt közbe a feleség aggódva, és a férje kezébe nyomott egy kövér szendvicset. Míg a férfi egykedvűen majszolgatott, az asszony félrevont, és gyorsan elhadarta, mi történt náluk néhány nappal ezelőtt. A kislányuk tizenöt éves, szolid, szorgalmas, jól tanul, imádja az apját. Soha nem járt még fiúval, ám – ahogy ez lenni szokott – a balatoni táborból már egy hórihorgas kamasszal az oldalán érkezett haza. Bemutatta a fiút a szüleinek, majd sután hozzátette: apu, Péter nagyon okos, idén érettségizik…, és mi most “járunk”!
– A férjem úgy meredt arra a zavart, helyes kölyökre, mint gyarmatlakó az idegen betolakodóra. Mint az oroszok Napóleon seregeire! – mesélte a feleség sírva-nevetve. – Barátságtalanul mormogott valamit, majd amikor a gyerekek kihátráltak az ebédlőből, drámaian nézett rám: láttad, hogy hurka-ujjai vannak a srácnak? Ezekkel a hurkákkal simogatja a lányunkat!
– Ne pletykáljatok! – kiáltott ránk a szomorú apa. – Inkább hallgassatok meg engem! Ti soha nem figyeltek ránk, idősödő hím oroszlánokra! Tudjátok ti, milyen link voltam én kamasz koromban? Tudjátok, hány lányt vertem át? A haverommal füzetet vezettünk a meghódításra érdemes csajokról, és ha “megvolt” valamelyik, akkor kipipáltuk…
– Szóval te attól félsz, hogy rád hasonlít a lovag? Hogy épp olyan szoknyapecér, amilyen te voltál? – gurult méregbe a feleség. – És én még sajnáltalak!
Megtört a jég. Az eddig méla magányban üldögélő férfiú hirtelen felpattant M. Rezsőről, alaposan megszemlélte a kicsiny farönköt, majd lazán belerúgott. (Mondják meg őszintén, megérdemelte ezt az én szegény Rezsőm? No, mindegy.) – Háziasszony, adj egy kényelmes széket! – kiáltott rám határozottan, majd teletöltötte a poharát. Belekortyintott, szélesen elmosolyodott, szomorkás jókedvvel rám kacsintott. – Naná, hogy ezért aggódom! Az én kislányom bomba nő! És a bomba nők vonzzák az igazi férfiakat! Vegyétek tudomásul, kedveseim, hogy az igazi férfiak pont olyanok, mint én!
