Nagy Testvér anno

Szolnokról jöttünk föl Budapestre, egy hónapos termelési gyakorlatunkat töltöttük a Fehérvári úti nagy gyárban. Hasznos volt, javunkra vált, így utólag is ez a véleményem, sok-sok esztendő távolából. És itt Editre gondolok elsősorban.

Tőle tanultunk ugyanis a harminc nap alatt a legtöbbet. Kizárólag elméletben, legnagyobb fájdalmunkra. Edit ugyanis maga volt a tökély. Arca szép, alakja hibátlan, és egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy szerelmi téren meglehetősen túlképzett. (A kor akkori színvonalán, természetesen.) Edittel a férfi-nő kapcsolat minden részletéről lehetett beszélgetni, ez jobbára abból állt, hogy ő beszélt, mi pedig, mint már említettem: tátott száj…

Most például éppen a női zuhanyozóban tapasztaltakról értekezett. Hogy a Kati kenterbe veri Marikát, látja mindkettőt nap mint nap, hát persze, hogy meztelenül, nem is ruhában! Kati karcsú, kecses, akár egy gazella, Marikán viszont már van némi súlyfölösleg, főleg deréktájt. És hát a mellük! Nem, azt aztán végképp nem lehet egy napon említeni.

Tudnivaló, hogy nem csak mi hárman gyakorlatoztunk a Fehérvári úti üzemben. Velünk volt a zuhanyhíradó említett két főszereplője: Kati és Marika is. Vezetéknevüket e helyt nem említem, de még csak ki sem szivárogtatom, ja, kérem, a személyiségi jogok… A két lány egyébként az utánunk következő évfolyamra járt, mi III. A-sok voltunk, ők meg a II. C fényét emelték, de nagyon. Különösen Marika. Nagyon szép pofija volt, mindig ápolt, barna frizurája, és jobbnál jobb cuccokban villogott, lehetett hallani, hogy rendszeresen külföldi csomagokat kapnak. Ma úgy mondanák, Marika volt a suli megasztárja, ennek megfelelő öntudattal. A kétblúzos, egykardigános Kati egy környékbeli faluból jött, onnét hozta a mosolyát. Istenem, micsoda mosolyt!

Most itt voltak tehát velünk, termelési gyakorlaton, mind a ketten. És Edit, a MEO amatőr szexológusa róluk értekezett. Valóságshow volt ez a javából! A Nagy Testvér – kicsiben. Hiszen képzeletben ott kukkoltunk mi, hárman, kamaszfiúk a női zuhanyozóban, szinte láttuk a két lányt, Katit, aki minden téren (ma úgy mondanánk: valamennyi paraméterében) verte Marikát, mert rajta, ugyebár, már mutatkoztak bizonyos figyelmeztető jelek. És mindennap ment ez a gyári Big Brother, legnagyobb fájdalmunkra nem élő adásban, de minthogy Edit avatott szeme volt a kamera, pazar tálalásban.

Editünk egyébként úgy huszonöt éves lehetett, nem is titkoltan nagy tapasztalattal. Ki tudja, tán már túl is volt egy házasságon, vagy éppen hogy benne, a kellős közepében. Tény, hogy minden kényes kérdésünkre készséggel válaszolt, mondandóját saját életéből vett példákkal illusztrálta. Nem vitás, professzor volt a Szerelem tanszéken. Csoda-e hát, hogy egy idő után – Marika, Kati, utólag is bocsánat! – kizárólag rá voltunk kíváncsiak. Hogy vajon milyen lehet ő az alatt a bizonyos zuhany alatt.

Így érkezett el a gyakorlat utolsó hete. Hétfő délután minden bátorságomat összeszedve, randevút kértem Edittől. Végigmustrált, tetőtől talpig, szemmel láthatólag mérlegelt. Egyfelől nyilván bekalkulálta vonzó pattanásaim valahány báját, másfelől viszont tapasztalataim nyilvánvalóan teljes hiányát. Meglepett hát, amikor némi hatásszünet után igent mondott. Szombaton délután kellett várnom rá a Körtéren.

Vártam is. Órák hosszat. Hiába. Ez volt számomra a négyhetes termelési gyakorlat legnagyobb tanulsága. Meg az, hogy többnyire a zuhany alatt jön el az igazság pillanata.

Kati, Marika, remélem, mindketten jól vagytok, egészségesek! Editnek pedig ezúton üzenem: már nem haragszom, de tovább nem várok. Egyetlen percet sem.