 |
– Én találkoztam vele – nézett rám fáradtan. – Véletlenül tudtam meg, hogy a férjemnek van valakije. Mindketten sokat dolgoztunk, eszembe sem jutott, hogy a páromnak barátnője van, és azért nem jár velem sehová, és a fáradtságra fogtam, hogy nem bújtunk egymáshoz az ágyban. Amikor kiderült, hogy bejött a képbe egy harmadik, a dühön kívül az dolgozott bennem, hogy rájöjjek, miben más az a nő, hogyan tudta elvenni a férjemet? Kíváncsi voltam rá, hiszen ha valakit nem látsz, ha nem beszélsz vele, akkor nem tudod felmérni az “erőviszonyokat”, nem tudod, mit tegyél, hogy megtarthasd a párodat. Így hát találkoztam vele, és nem bántam meg.
 |
Hajnit a Nők Lapja internetes fórumán keresztül ismertem meg, ahol nagyon bölcs tanácsokat adott a riválissal való találkozás esetére. Kíváncsi lettem rá, és hálás vagyok azért, mert találkozásunkkor meglepő őszinteséggel tárta fel nem mindennapi történetét.
– Érettségi után összeházasodtam az első szerelmemmel – emlékezett vissza. – Ő érdeklődött más lányok iránt is, de ezt bocsánatosnak tartottam, hiszen nagyon fiatalok voltunk. Sokszor füllentett, például kiesett a zsebéből két mozijegy, és amikor rákérdeztem, azt mondta, találta egy mozi előtt, és azért rakta el, mert féltékennyé akart tenni… Aztán egyszer felhívott egy lány, és felszólított: szálljak ki a férjem életéből, mert őt szereti, nem engem! Felzaklatott, tudtam, azt várja, hogy elsírjam magam – csak azért sem gyengülhettem el. Higgadtan feleltem: hadd döntse el ezt a kérdést a férjem! Gondoltam, elég kényelmes ahhoz a párom, hogy idővel a családja mellett döntsön, de másfél év után elegem lett abból, hogy napokra is eltünedezett otthonról, és én javasoltam, hogy váljunk el. Könyörgött a válóperes tárgyalásunkon, hogy ne váljak el tőle, miközben a másik lány már a gyereküket várta… A válásunkat követően feleségül vette a barátnőjét.
Gondolhatnánk, itt véget ér Hajni története. Pedig dehogy! Az igazi bonyodalom csak ekkor kezdődik. Merthogy felcserélődtek a szerepek, és Hajni, az egykori feleség hamarosan szerető lett, ugyanannak a férfinak az oldalán.
– A volt férjem a válás után nagyon kedves, figyelmes lett velem, vacsorázni vitt a régi törzshelyünkre, virágot hozott, és rájöttem, hogy a szeretőjének lenni sokkal jobb, mint a feleségének… – vallotta be. – Persze, lebuktunk. Újra megjelent nálam a lány, most már mint feleség, és szemrehányást tett: ha tudnám, hogy mit érez, amikor este nem megy haza a férje! Pont nekem mondta ezt… Választás elé állította a férjét: döntse el, melyikünket akarja. Ő úgy határozott, visszaköltözik hozzám. Ott állt az ajtóban a csomagjaival, és belém hasított, ha most visszafogadom, akkor ez a huzavona életünk végéig tart majd, mert valójában mindketten kellenénk neki. Nemet mondtam, éreztem, ezt az egészet még egyszer nem tudnám végigcsinálni… Ekkor visszament a feleségéhez, s azóta is együtt él vele.
Ennek már jó néhány éve, Hajni azóta új párt talált, akitől született egy kislánya, és megtapasztalta, milyen egy nyugodt, kiegyensúlyozott kapcsolatban élni, s milyen az, amikor bízhat a másikban, és nem kell attól rettegnie, hogy megjelenik nála az a bizonyos harmadik…
– Sokat tanultam ebből a történetből – állapította meg. – Először is azt, hogy az embernek feleségként sem szabad elhanyagolnia magát, igenis ki kell mozdulnia otthonról, “randevúznia” kell a férjével, fel kell szépen öltöznie, kívánatosnak, érdekesnek kell maradnia, hogy a párjának eszébe se jusson más nő. Ma már nem szeretném megtudni, ha szeretője lenne a páromnak, mert felborulna az egész életem. Hogy ez struccpolitika? Meglehet, de tisztában vagyok vele, milyen fájdalmas a harc a harmadikkal, s hogy milyen mély sebeket szerez mindegyik résztvevő ilyen helyzetben.
