Babát vár és boldog

Most talán a magánélete is révbe ért.

Claudia Schiffer májusban férjhez ment, és év végére várja első gyermekét. Mintha csak hollywoodi forgatókönyvírók tollából született volna a történet: a vékony, magas, sápadt tinilány egyik barátja születésnapját ünnepelte egy düsseldorfi diszkóban, amikor valaki odaszólt neki: “Magából topmodell lehetne. Nem akar néhány próbafelvételt készíteni?”. A lány kicsit tétovázott, majd bólintott. Titkon – sok-sok kortársához hasonlóan – már régóta erről a pillanatról álmodozott, bár igazán sosem hitt benne, mert rosszabb pillanataiban kifejezetten csúnyának tartotta magát.

Claudia ekkor mindössze tizenhét éves volt, s úgy élt, mint a többi, vele egykorú, német lány: iskolába járt, kisebb testvéreivel, Stefannal, Ann Carolinnal és Andreasszal játszott, Phil Collins és Elton John zenéit hallgatta, kedvenc filmjét, a Házibulit újra és újra megnézte a videón, s miközben ropogtatta a tévé előtt a pattogatott kukoricát, a szerelemről ábrándozott. Néha a tükör elé perdült, és kuncogva azon meditált, vajon hogyan mutatna a kifutókon. Ám egyetlen percig sem gondolta komolyan, hogy valaha is a világ vezető magazinjainak címoldalán fog szerepelni. Azt pedig végképp nem tudta elképzelni, hogy hamarosan évi tizenkétmillió dollárt keres majd.






Barbie életre kelt!

A Metropolitan ügynökség embere, akivel Claudia a diszkóban összefutott, már másnap elvitte őt a céghez, és hamarosan a szerződés is megszületett, amelyet a lány jogász apja is jóváhagyott. Az ügynökségnél rögtön meglátták Claudiában a nagy lehetőséget: ideális, nyúlánk alakja, gyönyörű, bájos, ártatlan pofija garanciát jelentett a sikerre. “Barbie életre kelt!” – írták róla a lapok, és hamarosan Európa-szerte ismert modell lett. A fotósok, akik szenvedtek attól, hogy sok befutott fotómodell mennyire szeszélyes, megdöbbentek, hogy a német tini mennyire fegyelmezetten dolgozik, és egyetlen zokszó sem hagyja el a száját, még akkor sem, ha órákig kell is egyetlen pózban ácsorognia. A legnagyobb divatházak és kozmetikai cégek is felfedezték maguknak a modellt, s folyamatosan emelkedett a gázsija, mígnem elérte a csúcsot: a divatbemutatónkénti harmincezer dollárt.

Mivel korábban normális életet élt a családjával, és már tinédzser korában is elég stabil értékrendje volt, a hirtelen jött népszerűség meg a sok pénz nem zavarta össze. Rengeteg rajongója akadt, ám időnként megcsipkedte őt a bulvársajtó: jégcsap hercegnőnek, Barbie-utánzatnak nevezték. Nem tudni, mindezt hogyan viselte, hiszen a topmodellek közül talán az ő magánéletéről tudjuk a legkevesebbet – vagyis csak annyit, amennyit ő fontosnak tartott “kiszivárogtatni” saját magáról. Így hát – némely pályatársával ellentétben – róla szaftos pletykák sem keringenek.

Nem lett monacói hercegné





A lánynak persze, szüksége volt arra, hogy valahogyan feloldja a hirtelen jött népszerűséggel együtt járó feszültséget. Ha úgy érezte, hogy túlságosan zaklatott az élete, a feszültséget festegetéssel próbálta feloldani: általában virágokat és állatokat festett, és “művei” többségét azonnal elajándékozta valamelyik szeretett rokonának, ismerősének. Megpróbált minél több időt együtt tölteni a szüleivel, édesanyjának és húgának megvette a legdivatosabb, legelegánsabb ruhákat, a papájával pedig gyakran utazgatott, elkísérte például Monacóba, ahol együtt nézték a Forma–1-es futamot.

Aztán egyszer bemutatták a lányt Monaco hercegének, Albertnek, és ettől kezdve a csinos Claudia elég gyakran feltűnt Albert társaságában. Egyesek már az új Grace Kellyt látták személyében, és drukkoltak, hogy a csapodár herceg végre állapodjon meg Claudia mellett… Csakhogy amilyen ghirtelen kezdődött a viszony, olyan gyorsan véget is ért, bár Claudia vásárolt magának egy apartmant Albert monacói birtokának környékén.