Fontos azonban tudni, hogy a diszlexiás gyerekek is megtanulnak olvasni!
Nem betegség!
– A diszlexiáról egyre többet hallani, egyre többen vizsgálják, és egyre kevésbé tuják, mi is az – magyarázza Dr. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutató Intézetének tudományos munkatársa. – Ez nem egy betegség, nem lehet kigyógyulni belőle, a diszlexia gyűjtőfogalom, az olvasástanulás zavarait jelenti. A tanulási rendellenességekkel küzdő gyerekek is megtanulnak olvasni, írni, számolni, ám ehhez először szükségük van egy sajátos információ-feldolgozási mód elsajátítására, amelyet egész életünkön keresztül használniuk kell. Az olvasás megtanulásának folyamatában más egyéb készségek is érintettek, így gyakran társul a diszlexiához beszédzavar, emlékezetgyengeség, számolási zavar – más néven diszkalkulia –, vagy írászavar, azaz diszgráfia.
A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is az eszükkel, szorgalmukkal van a baj, csupán azokon a területeken, ahol a rendezettség fontos szerepet játszik, sok akadályba ütköznek. Másrészről viszont rendkívül kreatívak, gazdag a képzeletük, sokukból lesz művész vagy műszaki zseni.
A diszlexia előfordulhat olyan családokban, ahol volt már hasonló eset. Ma már tudjuk, mely kromoszómák játszanak szerepet az öröklődésében, a tanulási zavarok biztos megjelenését mégsem lehet előre megjósolni. A születés körüli sérülésekből is kialakulhat később diszlexia, egy felmérés alapján pedig megállapították, hogy a kétéves korukig középfültő-gyulladáson átesett gyerekek jelentős része válik diszlexiássá.
Tünetek, melyek felébreszthetik a gyanút
 |
• ha a gyerek rendesen jár iskolába,
• ha legalább átlagos értelmi képességű,
• ha kizárhatjuk az érzelmi, pszichológiai problémákat (például a szorongást), és az érzékszervi zavarokat, ám a gyermeknek mégis nehézséget okoz az olvasás megtanulása, akkor nagy valószínűséggel a diszlexia áll a zavarok hátterében.
A kizárásos módszeren kívül, bizonyos tünetekből is megállapítható a diszlexia, ezek a következők lehetnek:
• zavarok az egyensúlyérzékelésben, ügyetlen mozgás, távolságok felmérésének hiánya;
• térorientációs zavarok– a gyermek nem tudja követni a mozgásokat, még akkor sem, ha bemutatják neki, s képtelen a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetésére;
 |
• az egymásutániság felfogásának nehézsége – a gyermek többnyire csak azt tudja megjegyezni, ami épp előtte van;
• kusza rajzok, olvashatatlan írás, rossz ceruzafogás;
• beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, gyakran keverik az A és O hangokat;
• betűk azonosításának problémája, például – hasonló felépítésük miatt – összekeverik a B, a D és a P betűket;
• sortartási zavarok – az írást, olvasást, gyakran a sor végéről kezdik, betűket, számokat felcserélik.
