Először a test jelezhet
A depresszió tünetei nagyon változatosak. Lehetnek testi panaszok: fej-, nyak és derékfájás, a kéz és a láb fájdalmai, mellkasi nyomásérzés, nehézlégzés, szívpanaszok, emésztési zavarok, émelygés, alhasi görcsök; szorongás; alvászavar; étvágytalanság, fogyás; a szexuális aktivitás csökkenése; befelé fordulás; öngyilkossági gondolatok; negatív jövőkép. Érthető tehát, hogy a betegek eleinte testi panaszaikat vizsgáltatják, a hátterükben meghúzódó lelki problémákat gyakran észre sem veszik. Leleteik azonban nem mutatnak fizikális eltérést. Kedélybetegségüket sokan szégyennek tartják, ezért is ragaszkodnak vélt testi bajaikhoz.
– A típusos depresszió könnyen diagnosztizálható – folytatja Kárpáti doktor. – Gyakran a számos orvosi kivizsgálás után kizárásos alapon már csak ez marad. A betegség megállapítására egyébként többféle módszer létezik, az egyik az úgynevezett Hamilton Depressziómérő Skála. Ez egy beszélgetésbe ágyazott, speciális kérdőív, amelyet a szakorvos tölt ki. Szükség esetén elektroenkefalográfiás (EEG-s) alvásvizsgálatot is végzünk. Ilyenkor mérjük az elalvástól a gyors szemmozgásos (REM) alvás – azaz az álomperiódus – megjelenéséig eltelt időt. Normális esetben ez kilencven perc, míg a depressziósaknál kevesebb, mint hetven. Persze, a depresszió felismeréséhez nem mindig szükségesek ennyire komoly vizsgálatok. Gyakran elegendő feltenni néhány jellegzetes kérdést a betegnek, például: tud-e még örülni, ugyanolyan könnyen hoz-e döntéseket, mint régen, a hangulata azelőtt romlott-e, mielőtt testi panaszait észlelte, vannak-e szorongásai, alvászavarai és bűntudata, reggel rosszabb-e a hangulata, mint este.
Van megoldás!
A modern terápiás lehetőségekkel szerencsére ma már gyógyítható a depresszió. A gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia együttesen igen hatásos gyógymód. Magyarországon kapható a világ összes forgalomban lévő antidepresszánsa (depresszió elleni gyógyszere), ezek szelektíven hatnak a központi idegrendszerben fennálló biokémiai zavarra: egyesek növelik, mások egy enzimre hatva gátolják az ingerület-átvivő anyagok lebomlását, így korrigálják a működészavart. Általános jellemzőjük, hogy csak napok, hetek múlva jelentkezik jótékony hatásuk. Mellékhatásuk viszont alig van, a szedés kezdetekor lehetnek átmeneti hasi panaszok, fejfájás, előfordulhat libidócsökkenés, potenciazavar. A készítmények java részét kilencven százalékban támogatja a társadalombiztosító.
– Örülnék, ha megfelelő diagnózis esetén a betegek ingyen kaphatnák a szükséges gyógyszert – mondja Kárpáti Róbert –, hiszen az antidepresszánsokat akár másfél-két évig is szedniük kell, ami sokuknak még a viszonylag magasabb támogatás mellett is erőn felüli kiadást jelent.
Mit tehetünk értük?
– Fontos hogy megértsék és elfogadják: szerettüknek ilyenkor még a gondolkodás is nehezére esik. Nem azért marad reggel az ágyban, mert nem akar felkelni, és így tartja úri kedve, hanem azért, mert képtelen rá. Beteg, akit segíteni, biztatni kell, hinni abban, hogy meggyógyul. Mint bármilyen más betegségben szenvedőnek, a depressziósnak is jólesik néhány jó szó. Akkor tesznek érte a legtöbbet, ha minél előbb szakorvoshoz juttatják. Ezt nem kell szégyellni, hiszen a depresszió ugyanolyan biológiailag meghatározott betegség, mint például a cukorbetegség vagy a pajzsmirigy rendellenességei, csakhogy ezeket már elfogadta a társadalom. Minél előbb kerül a páciens orvoshoz, annál hamarabb meggyógyulhat. Minden betegség leküzdésében meghatározó a beteg gyógyulási vágya, illetve az orvossal való kapcsolata; a depresszió esetében ez még inkább igaz. A korrekt, kiegyensúlyozott kapcsolat, a kezelés sikerességébe vetett hit a gyógyulás elengedhetetlen feltétele.
“Döntöttem, vállalom a betegségem”
Beát évek óta ismerem, a barátnőm. Okos, értelmes középkorú asszony, szereti a munkáját. Megragadott a hite, lelkesedése, vidámsága. Rengeteg ember vette körül, sokakra számíthatott. Aztán felfigyeltem arra, hogy időnként visszavonult. Lemondta előre megbeszélt programjainkat, egyedül szeretett volna lenni.
– Tizenkét éve élek úgy, hogy időnként depressziós vagyok – mondja most, hogy már nyíltan tud beszélni betegségéről. – Megtanultam együtt élni vele, elfogadtam az állapotomat. Ez persze, nem ment egyik pillanatról a másikra. Eleinte hallani sem akartam orvosról, kezelésről, gyógyszerekről. Aztán beláttam, hogy szakszerű segítség nélkül nem tudok meggyógyulni. Magánorvoshoz jártam, mert nem akartam, hogy bekerüljek az állami ellátásba, nyilvántartsanak, és kartonom legyen. Rengeteg energiát fordítottam arra, hogy ne látsszon a betegségem. Neked is csak évek múlva árultam el az igazságot. Két éve döntöttem úgy, hogy vállalom a betegségemet.
A depresszió azzal kezdődik, hogy nem szívesen mozdulok ki a lakásból, elfordulok a barátaimtól, bezáródom. Ez eltart egy-két hétig, utána jön a nehezebb szakasz. Éjszakánként nem bírok aludni, reggelente képtelen vagyok felkelni, nincs étvágyam. Három hónap alatt általában tíz kilót leadok. Naponta “összevakarom” magam, bemegyek dolgozni, de minden nehezemre esik. Közben szorongok, hogy nem végzem jól a dolgomat, és emiatt kitesznek az állásomból. Rettegek, hogy nem tudom felnevelni a gyerekeimet. A folyamat egyre rosszabb lesz, míg végül hipochondriás leszek. Mindenféle szörnyű dolgot, betegségeket képzelek magamnak, és ezektől a gondolatoktól képtelen vagyok szabadulni. Máskor falom a könyveket, ilyenkor tompa vagyok, egyet sem tudok kézbe venni. Soha nem tévézem, de ekkor válogatás nélkül bámulom a képernyőt. Depresszióban kell az agymosás. Valahogy semmi nem működik, rendetlen a lakás, nincs meleg étel. Ilyenkor a közértben hosszasan állok a megrakott polcok előtt, és nem tudom eldönteni, mit vegyek vacsorára. Fáj az élet, fáj a lelkem, ráadásul szabályosan meg is csúnyulok.
Gyógyszerszedő betegnek érzem magamat, a betegség határozza meg az életemet, a kapcsolataimat. A legrosszabb az, hogy nem tudok előre tervezni. Volt úgy, hogy a barátaimmal megbeszéltük, elutazunk megnézni a napfogyatkozást. Jó előre megszerveztük az utazást, de mire elérkezett a napja, annyira depressziós lettem, hogy az ágyból sem tudtam kikelni. Egészséges emberek nehezen fogadják el az ilyesmit. Férj nélkül élek, senkit nem akarok terhelni a betegségemmel. Gyakran még magamnak is nehéz elviselnem az állapotomat, nemhogy másnak. Ki töltené szívesen az idejét azzal, aki gödörben van, és úgy érzi, hogy nem is fog kilábalni belőle? Aztán szerencsére három keserves hónap után elmúlik az egész.
Mostanában jobban vagyok. Néhány éve találkoztam egy fiatal, rokonszenves orvossal, aki rendesen beállította a gyógyszerezésemet. Már a depresszió várható megjelenése előtt elkezdem szedni a tablettákat, és előfordul, hogy tünetmentesen vészelem át a kritikus időszakot.
Depresszió gyerekkorban
A gyerekkori depresszió – gyakran valamilyen veszteségélmény, kudarc hatására – akár már hétéves korban kialakulhat, tudtuk meg dr. Gádoros Julianna gyermekpszichiátertől. Ilyenkor nehezebb megállapítani a depressziót, hiszen a kicsi nem tudja árnyaltan kifejezni, mi a baja. Megváltozik viselkedése, teljesítménye, alvása (este sokáig forgolódik ébren, reggel korán felébred), félelmei, szorongásai vannak.
Lehangolt, ingerlékenyebbé válik, képtelen az örömre. Korábbi kedvenc játékai nem kötik le a figyelmét, étvágytalan, vagy éppen ellenkezőleg, túl sokat eszik. Jelentkezhetnek a már említett testi tünetek is. A kezelés csak ritkán gyógyszeres, meghatározóbb a pszichoterápia. A gyógyítás folyamatában nélkülözhetetlen a szülők együttműködése, meg kell tanulniuk, hogyan oldhatják gyermekük feszültségét. Arra kell törekedniük, hogy “áthangolják” őt a pozitív gondolkodásmódra. A kezelést érdemes minél előbb elkezdeni. Sajnos, hosszabb, tünetmentes időszak után is van esély a betegség visszatérésére.
