 |
Adriano Gianninivel nemcsak a tengerparton érzi jól magát |
Így aztán senki sem feltételezte, hogy a közös munkával óhatatlanul együtt járó konfliktusokat – és a kemény szexjelenetekkel fűszerezett forgatást – túlélné a házasságuk. Túlélte. Sőt, a lobbanékonyságáról, excentrikusságáról, botrányairól elhíresült díva mostanában új oldaláról mutatkozik be. Példás feleség, szerető családanya és egy önmagához képest új és meglepő életfilozófia hirdetője: hadat üzent az egoizmusnak. Azt mondja, hogy minden rossz az emberi önzésből ered, és ő maga mindent megtesz azért, hogy leépítse gigantikus önimádatát. Mi több, erre biztat másokat is.
– Miért vállalta el a női főszerepet férje, Guy Ritchie új filmjében, a Swept Away-ben?
– Ő akarta, hogy vállaljam, megkért rá, és én lecsaptam a lehetőségre, hogy együtt dolgozhassam vele. Szeretem az eredeti filmeket. Igazi romantikus vagyok.
– Milyen érzés volt, amikor a saját férje adott instrukciókat a forgatáson? Nem találta bosszantónak?
– Házasok vagyunk, így aztán pontosan tudjuk, hogyan kezeljük egymást. Nem kell kerülgetnie a forró kását, ha akar tőlem valamit. Az ember sokkal sebezhetőbb, ha nem ismeri a másikat. Az, hogy Guy-t jól ismerem, megkönnyítette az egészet. Amikor a forgatókönyvet írta, már akkor sokat beszélgettünk a szerepemről, így aztán rengeteg munkán túljutottunk, mire a forgatás megkezdődött.
– Kellett valamiféle határvonalat szabniuk a vitáikhoz? Ön nem egy hízelkedőmacska-típus…
– Óh velem nagyon könnyű együtt dolgozni! Világos határvonalakat húztunk. Volt néhány nap az elején, amikor zavart, hogy ő a férjem. De tudtam, hogy a családi ügyeinket nem keverhetem bele a munkába. Nyilván nem hoztuk elő azt a témát, mondjuk, hogy a zoknijait rendszeresen szétdobálja a padlón! Megállapodtunk, hogy csak a filmre összpontosítunk. Hasznos volt számomra, mivel az a fajta ember vagyok, aki mindig itt és most akarja megoldani a problémákat, és persze, ragaszkodik a maga igazához. Ez nem mindig visz előre, mert a pillanat hevében az ember száján kicsúsznak olyan mondatok, amelyeket aztán utólag megbán. Szóval, tanultam egy kis visszafogottságot. Hagytam, hogy menjenek a dolgok a maguk útján, és nem kötekedtem naphosszat. Ez jót tett nekem.
– Milyen aggodalmai voltak?
– Nem voltak aggodalmaim. Azt hiszem, Guynak sokkal inkább… Tartott tőle, hogy rámegy a kapcsolatunk. Mások ilyeneket mondogattak neki: “Jobb, ha nem mész bele ilyesmibe! A házasság halála, ha férj és feleség együtt dolgozik.” Mindenki nagyon negatívan állt hozzá. Ő meg halogatta a forgatást, aztán mégis belevágott. Nem aggódott eléggé ahhoz, hogy ne vigye véghez azt, amit akart.
 |
Az apa, a férj és a rendező, Gux Ritchie meg a kis Rocco |
– A férje szeme láttára kellett előadni a szerelmi jeleneteket. Gondolt arra közben, hogy “lám, itt a pillanat, hogy féltékennyé tegyem őt”?
– Nem. Őrülten szerelmes vagyok a férjembe. Semmi romantikus nincs a szerelmi jelenetek forgatásában. Abszolút gépiesen zajlanak. Ott van a stáb, tele van a stúdió filmesekkel. Az ember ideges és öntudatos. Csak arra koncentráltam, hogy elvégezzük a munkát. Nem örültem neki. Alapvetően nem tetszik az ötlet, hogy a férjem szeme láttára csókolózzak egy másik férfival. A testi jelenteket a forgatások legvégére hagytuk. Azt hiszem, mindenki azt várta, hogy most robban a bomba. Az egész stáb azt leste, mikor durran el Guy feje.
