A nőknek könnyebb?
– Kétségtelen, hogy a leszbikus nők jobban belesimulnak a környezetükbe, mint a meleg férfiak – véli F. Lassú Zsuzsa, pszichológus. – Hiszen ha két nő nyilvános helyen megfogja egymás kezét, megöleli egymást, senki nem gondol semmi rosszra. A női szerepbe belefér az intimitás, beleférnek a gyengéd érintések. A fiúknak viszont nem illik kifejezni az érzelmeiket. Hogy nézne az ki, ha két férfi kéz a kézben járna az utcán?! Megszólnák őket, s még a végén megvernék, ahogy az néha meg is esik. De nemcsak ezért fogadja el jobban a társadalom a nők egymás közti szerelmét.
Magyarországon többnyire a férfiak alakítják a közéletet, uralják a médiát, formálják a gondolkodást, így azután amit ők szépnek vagy elfogadhatónak találnak, azt az egész társadalom jobban tolerálja. Márpedig nincs az a férfi, aki ne azt gondolná magában, hogy “Két nő szerelme gyönyörű!” Feltéve persze, hogy őt is beveszik harmadiknak. Na, ez az, ami egy valódi leszbikus viszony esetében szóba se jöhet. A leszbikus nők egy része ugyanis éppen azt a lelki gyengédséget keresi, amelyet a férfiaktól nem kaphatott meg. Ezért nincsenek a kapcsolatban teljesen elhatárolt férfi-női szerepek. Legfeljebb domináns van, de ez időnként változhat.
– Igaz, hogy a leszbikusok párkapcsolatai tartósabbak, mint a homoszexuális férfiakéi?
– Ez változó. Két nőnél összeadódhat a nőiesség minden előnye, a ragaszkodás, a hűség, az érzelemnyilvánítások. Kevesebb a kapcsolatban az agresszivitás, az indulat. Mintha két jó barátnő élne egy fedél alatt. Két férfiről ellenben azt gondoljuk, hogy “két dudás egy csárdában”-t játszik, nincs nő a kapcsolatban, aki elsimítaná a konfliktusokat. Két lány között a szex is kifinomultabb, gyengédebb lehet, kevésbé teljesítménycentrikus, mint egy heteroszexuális kapcsolatban. Ha egyáltalán van szex. Előfordul, hogy a lányok beérik azzal, hogy megsimogatják egymást vagy megmasszírozzák egymás hátát. Tudják, hogy egy nő számára nem csak a kielégülés nyújthat élvezetet. Természetesen a homoszexuális kapcsolat épp olyan változatos, mint egy heteroszexuális – lehet harmonikus, építő, de ugyanúgy féltékenységgel terhelt, vagy romboló hatású.
– Mikor alakul ki a leszbikus nők szexuális orientációja?
– Változó. Van, aki egy házasságnyi időt leél, mire rájön, hogy azért nem működik a párkapcsolata, mert tulajdonképpen a saját neméhez vonzódik. Ez egy nőnél nem olyan egyértelmű, mint egy férfinál, hiszen nincs fizikai jele a vágynak. Ráadásul a nők többsége a heteroszexuális kapcsolataiban sem tapasztalja meg az orgazmust, tehát nem jön rá arra, mitől lehetne boldog. Azok a legszerencsésebbek, akiknek már kamaszkorukban jó az önismeretük. Ez persze, nagyon nehéz, hiszen a külső elvárások legtöbbször eltompítják a belső hangokat.
– A felismerést az is megnehezítheti, hogy a heteroszexuális nők nagy része is képes elgyönyörködni egy másik női test szépségében.
– Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy mi, nők soha nem válunk le igazán az édesanyánkról. Mivel azonos neműek vagyunk, az anyával való azonosulás, az intimitás, az ölelés természetes marad. Egy fiú viszont csak úgy tudja megfogalmazni a nemi identitását, ha megkülönbözteti magát az édesanyjától. A szexuális orientációt egyébként sem úgy kell elképzelni, mint ami csak hetero vagy homo lehet. Van, aki sokáig kísérletezik az egyikkel, aztán visszatér a másikhoz, vagy éppen mindkettőt felváltva űzi. Olyan ez, mint egy skála, amelynek van két végpontja, és közben a szivárvány minden színe előfordul.
Az első csók
– Sok lány akkor jön rá, hogy jobban vonzódik a saját neméhez, amikor elcsattan egy csók egy másik lánnyal. Így volt velem is – meséli Petra. – Huszonkét évesen hívtak el először meleg bárba, és ott csókolt meg egy lány. Mintha megütött volna az áram. Évek óta éreztem, hogy valami nem stimmel. A fiúk jöttek-mentek, de nem éreztem az égvilágon semmit. Igaz, közben voltak furcsa jelek. Tizennégy éves koromban például odajött hozzám egy nő az utcán, és nagyon kedvesen elhívott kávézni. Soha nem felejtem el a szavait: “Te az vagy, ami, csak még nem tudsz róla!” Durván ellöktem magamtól. Később is szinte vonzottam a leszbikus nőket, de nem akartam tudomást venni róluk. Azt hiszem, féltem. Amikor beleszerettem abba a lányba a bárban, teljesen megzavarodtam. Három napig bóklásztam a parkokban, próbáltam tisztába jönni magammal. Végül döntöttem. Azóta hűséges vagyok a barátnőmhöz.
Petra szerint a fordulópontot az jelenti, amikor az ember elmondja a szüleinek a felismerését. Ő egy évet várt vele. Aztán vett egy nagy levegőt, és elárulta az édesanyjának. A mamája furcsa módon meg se lepődött. Azt mondta, régóta sejti. Emlékezett rá, hogy Petra már gyerekkori álmaiban is mindig a fiút alakította, és nem a lányt.
A gének játéka?
A szakemberek szerint a Földön a homoszexuálisok aránya két százalék körül mozog, mióta világ a világ.
– Jelenleg két elmélet létezik – fejti ki dr. Tóth Sára, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Tanszékének docense. – Az egyik az öröklést, a másik a nevelést helyezi előtérbe. Hosszú ideig ez utóbbi tartotta magát. John Money, amerikai pszichiáter azt állította, hogy ha valaki nem egyértelmű hím nemi szervekkel születik, akkor egyszerűbb kislányként fölnevelni, függetlenül a kromoszomális nemétől. Ezt azzal próbálta bizonyítani, hogy egy balesetben külső nemi szerveit vesztett kisfiút lányként neveltetett fel a szüleivel. Csakhogy, amint a gyerek kamaszodni kezdett, a dolog nem működött tovább. A fiú visszaoperáltatta magát, és ma házasságban él. Kiderült tehát, hogy a nevelés önmagában nem befolyásolja döntően az ember nemi identitásának kialakulását.
Az öröklődés szerepét Dean Hamer vizsgálta olyan családokon, ahol halmozottan fordult elő férfi homoszexualitás. Mivel a hajlam az anyai nagybácsikon is kiütközött, arra következtettek, hogy talán a női nemi kromoszómához köthető. Megvizsgálták az X-kromoszóma DNS-molekuláját. Úgy tűnt, hogy az egyik végén van egy olyan szakasz, amelyik nagyobb gyakorisággal fordul elő a homoszexuális fiútestvérek kromoszómájában. Igen ám, csakhogy más családoknál ugyanez nem igazolódott be! Továbbra is fennáll tehát a kérdés: hol rejlik a hajlamosító tényező? Mert hogy van ilyen hajlam, az valószínűnek látszik, a környezet legföljebb csak előhívja. A női homoszexualitás vizsgálata még ennél is nehezebb. Nincs egyetlen jel, nemi jellegzetesség, amely alapján biztonsággal el lehetne dönteni, hogy valaki leszbikus.
Deviancia vagy életvitel?
Ha nem a génektől függ, akkor minek fogjuk fel a homoszexualitást? Betegségnek, ahogy a múlt század közepéig tették? Galgóczi Erzsébet, leszbikus írónőnk 1958-ban még így vallott egy bizalmas barátjának írt levelében:
“27 és fél éves vagyok, és eljutottam odáig, hogy tudomásul vegyem önmagamat. Nem vagyok egészséges ember. Nemcsak azért, mert homoszexuális vagyok – bár ez önmagában is determinálja az embert, magányos jelenét és perspektívátlan jövőjét –, hanem mert skizofréniás vagyok…”
Azóta már tudjuk, hogy a leszbikus hajlam nem pszichiátriai tünet, tehát nem betegség. Akkor hát mi?
– Ma Magyaroszágon a társadalom leginkább devianciának tekinti, mint ahogy a drog- vagy az alkoholfogyasztást is – válaszol Pálfi Balázs, a Petőfi rádió Önazonos, és a Tilos rádió Leszbikusok évezrede/Szappanopera helyett című műsorának szerkesztője.
– Számomra azonban ugyanolyan természetes életlehetőség, mint bármelyik másik. Nézőpont kérdése, minek tekintjük. Hollandiában és Svédországban csak az emberi viselkedés egyik bevett változata. Afrika néhány országában ezzel szemben még ma is halálos bűn. A rendszerváltás óta azért nálunk is sokat változott az emberek hozzáállása. Sokat segített, hogy a médiaszemélyiségek közül néhányan felvállaltuk a másságunkat. De a civilek közül is egyre többen meg merik tenni. Már nincs annyi felháborodott betelefonáló se, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az első műsoromat. Akkoriban legfeljebb öten-tízen gondolkodtunk a homoszexualitásról ebben az országban, ma társadalomtudósok hadát foglalkoztatja a kérdés. Szaporodnak a civil szervezetek is, akik képviselik ezeknek az embereknek az érdekeit. Nyugat-Európában a férfi és női homoszexuálisok már létrehozták saját szubkulturális közegüket. Néhány éve a leszbikusok Magyarországon is önálló egyesületet alapítottak, Labrisz néven. Saját honlapjuk van az interneten, tanári kézikönyvet írtak e témában, és sorozatot indítottak Labrisz–könyvek címmel. Vannak tehát kapaszkodók.
Meggyőződésem, hogy a nyitás jót tesz majd a társadalom közérzetének. Gyanítom, hogy a rendszerváltás előtt, amikor az emberek előtt legfeljebb egyetlen, kijelölt életpálya lehetősége állt, tele lehettek elfojtásokkal. Márpedig, ha az ember sokáig kénytelen hazudni önmagának és a világnak, abba belezavarodik. De legalábbis eltorzul a személyisége.
Antik homo
Természet vagy kultúra? Az ókori görögök fel sem tették ezt a kérdést. Természetesnek tartották, hogy az emberi lényt nemektől függetlenül vonzza a másik szépsége. Arisztotelész megfogalmazása jól tükrözi az emberi természetről vallott realista nézeteiket: a homoszexualitás “némelyekben természettől fogva van meg, míg másokban csak szokás folytán fejlődött ki… Akinél csupán természeti ok forog fenn, azt senkinek se jut eszébe fegyelmezetlennek nevezni, mint ahogy az asszonyokat sem nevezzük így azért, mert a nemi érintkezésben nem cselekvő, hanem odaadó szerepet játszanak.”
Ne higgyük azonban, hogy a régi görögöknél a homoszexualítás “szabad” volt. Ellenkezőleg, szigorú szabályok korlátozták, amelyek nemcsak a szabad emberek és a rabszolgák egyesülését üldözték, hanem a léha gyönyört és a prostitúciót is. Tehát minden olyan kapcsolatot, amely nem ad többet puszta élvezetnél, és elszakadt a fiú és mestere közötti pedagógiai céltól. Az erkölcsi demarkációs vonal nem a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok, hanem a mértékletesek és a kicsapongók között húzódott. Azt, aki nem tudott ellenállni a fiúknak, nem ítélték meg szigorúbban, mint azt, aki a nőket szerette – egyedül az önfegyelem hiánya váltott ki rosszallást.
(Részlet Dominique Fernandez Ganümédész elrablása című könyvéből)
(Nyugat-Európa több országában már annyira előrehaladt a homoszexuálisok egyenjogúsítása, hogy házasságot köthetnek, sőt, akár gyereket is nevelhetnek. Mi az önök véleménye erről? Írják meg a noklapja @ sanomabp.hu e-mail-címre vagy levélben. A borítékon tüntessék fel a jelszót: “Mások”)