Na… Ne duzzogj már! Mondom, hogy fél óra, tudod, hogy megtartom, amit ígérek… Általában. Pá.
Szia, Bélám. Menjünk akkor talán az ír pubba, igyunk meg gyorsan egy barna sört, de mennem kell, megígértem asszonynak, hogy hazavergődöm hamar. Na, hát hogy vagy? Miii? Már megint facéran? Bélám, nem akarok én papolni neked, de hát valamit nagyon elszúrsz időnként… Bár tudod mit, irigyellek is egy kicsit. Tessék, alig három hónapja vagyunk együtt, aztán már most hazarendel. Hú… Ez jólesett. Tudod mit, igyunk még egyet, legfeljebb egy kicsit elkések, de majd megvigasztalódik valahogy.
Halló! Figyelj, drágám, egy kicsit kések, az a helyzet, hogy ez egy fontos megbeszélés, a Béla az üzletfelem, amellett pedig meg is kell vigasztalnom a szerencsétlent, tudod, ő az, akit mindig kirúgnak a nők, és hát most is ez történt.
Na, folytassuk csak! Béla, jut eszembe, én még lógok neked egy sörrel, úgyhogy ezt most törlesztem is neked, az isten éltessen sokáig. Hú, de helyes ez pincérlány… Jöjjön, csak ide, kedvesem! Nem, semmi baj a kiszolgálással, éppen hogy azt szeretném mondani, hogy hú, de nagyon meg vagyunk elégedve magácskával, és hogy mondja csak, meddig is dolgozik ma este? Neem… Az nem lehet, hogy itt robotol egész éjjel, szerintem maga jobbat érdemelne, nem igaz? Nem, nem magamra célzok, bár, ha jobban meggondolom… Várjon csak! Az előbb észrevettem, hogy kivillant a kis tetoválása a keresztcsontja felett, a pólójától délre, a farmerjától északra. Mármost, én fogadtam a Béla barátommal, hogy ez egy távol-keleti ornamentika, a Béla szerint viszont egy sárkány. Úgyhogy most azt kellene csinálni, hogy maga vagy lejjebb húzza a farmerjét, vagy feljebb a pólóját, de nekünk erről itt mindenképpen meg kell bizonyosodnunk… Várjon egy percet, csörög a telefonom…
Figyelj, drágám! Minden rendben van, csak közbejöttek fontos dolgok, épp egy tárgyalás kellős közepében vagyok, mert összefutottam egy klienssel. Élet-halál kérdése, hogy pontot tegyek néhány felmerült problémára. Amint el tudok szabadulni, indulok haza, addig talán rendelj pizzát, és még el tudunk menni valami éjszakai filmre… Nono, ne mondjál ilyet, ha hazamegyek, kapsz majd puszi-muszit mindenhová, na. Ha mondom.
Béla! Hol a pincércsaj? Én ezt nem bírom idegileg. Rendelnél tőle két whiskyt? Nem azért, mintha annyira szomjas lennék, de akkor talán megcsodálhatnánk azt a tetkót… Fú, de jólesett. Hiába, az ír whiskynek nincs párja… Most meg úgy rámjött a bulizhatnék. Micsoda? Hogy menjünk fel a barátnőmért, és vigyük el őt is? Béla! Hülye vagy? Te eljársz a nőiddel buliba? Na ugye! Kapd össze magad, öregfiú, hívom a taxit.
Béla! Ugye, megmondtam, milyen jó ez a hely? Oda’ss, micsoda felhozatal van itt. Funky-bébik! Te, szerinted ezek már elmúltak tizennyolc évesek? Bár… Mit bánom én. Mi? Cseng a telefonom?
Figyelj, drágám, tudom, hogy hajnali két óra elmúlt, de éppen egy stratégiai elemzés közepében vagyok. Átstrukturáljuk a vállalati logisztikát. Ne mondj ilyet, hogy hülyének nézlek, mert ez nem fedi a valóságot száz százalékban… Tudom, hogy üvölt a zene, de az új értekezleti módszereink szerint a lüktető ütemek dinamizmust visznek a döntéshozatalba. Ne… Ne tedd le!
Letette. Béla, bakter, én nem értem a nőket. De most tényleg. Megszakadhatsz, akkor sem tudsz a kedvükben járni. Ha meg nagy néha lazítani akarsz, arra külön hadműveleteket kell kidolgozni. Hát, asszem, most már talán mindegy is. Mindjárt négy óra van. Béla, szerinted találunk a városban valami éjjel-nappal nyitva tartó virágüzletet? Majd később beszerzünk egy közepes csokrot. De most…! Jöjjön közös ellenségünk, a whisky. Ez az, Béla, keményen, egyszer élsz! Ááá!
Figyelj, drágám! Tudom, hogy reggel fél kilenc van. Hogy? Te már elmentél dolgozni? Jaj, de szorgalmas valaki… Figyi, be szeretnék menni a lakásba, de valahol elhagytam a kulcsot. Szerintem az ügyfelem kocsijában lehet… Te! Mit keres az ajtó előtt a két bőröndöm?