 |
A jóslat után megkérdeztem Barbarát, hogy másodiknak mit szeretne: fiút vagy lányt?
– Már nem emlékszem, mit válaszoltál.
– Azt, hogy mindegy, viszont nem tudok mást elképzelni, mint fiút. Egyrészt Benedek miatt – két pasi csak jobban kijön egymással –, másrészt nálam valahogy jobban bejöttek a fiúk. Amennyiben kislány lett volna, őt is ugyanúgy imádnám. Adolf sem bánta, hogy kétszeres fiús apa lesz. Látnod kellett volna azt a büszkeséget, amikor megtudta az ultrahang-vizsgálatból, hogy újabb fiú áll a házhoz.
– Két gyereket szültél császározással. Miért?
– Másként nem tudtam volna világra hozni ilyen óriásbébiket az én szűk medencémmel. Benedek négy és fél kilóval és 63 centivel született, Domonkos ugyanekkora volt, de a négy kiló ötvenhárom dekájával még a bátyuskáját is túlszárnyalta.
 |
| Minden évben ott vannak az Operabálon |
– Adolf majdnem öt kilóval született. Látszik is rajta, szép szál legény lett belőle. Szinte látom, hogy a fiaim is ilyen gyönyörűséges kétméteresek lesznek. Domonkos máris úgy néz ki, mint egy féléves baba. Nagyon jó gyerek. Eszik, alszik, nagyokat vigyorog, már beszélgetünk. Élvezi, ahogy Benedek játszik, a nagy meg magyaráz neki. Jól elvannak. Domonkosnak már természetes, hogy van egy másik gyerek körülötte. Inkább Benedeknek szokatlan, hogy nemcsak hárman vagyunk, hanem négyen.
– Féltékeny a kicsire?
– Úgy nem, hogy bántaná. De azt a három hetet, amikor hazavittem a kis újszülöttet, sokáig emlegetni fogom. Benedek akkor már nem látott egy hete, és rámvetette magát. Őt is ugyanúgy kellett megetetnem cumisüvegből, mint a picit, büfikézett is, szóval visszaminősült csecsemőnek. Nem a picire volt féltékeny, a helyzetet találta szokatlannak.
Benedek éberségét nem lehet kijátszani. Azonnal ugrik, ha a mamája beszél a kicsihez: “Én is itt vagyok!” Barbara végtelen türelemmel válaszol: “Igen, tudom, csillagom!” És össze-vissza puszilgatja a buksiját. Ettől helyreáll a nyugalom, amíg újból nem történik valami, amiből úgy érzi, őt kihagyták. Természetesen akkor éhes, ha a másik eszik, akkor kell nyomni a dudát, amikor az öccsét épp elaltatnák.
– Néhány év, és imádni fogják egymást.
– Már most is imádják. Az elején volt nehéz, főleg nekem. Nagyon kellett vigyáznom az egyensúlyra. Szegény kis Domonkos már megszokta, hogy hangzavarban is el kell tudni aludnia, Benedek viszont sokáig nem értette, miért kell neki csendben maradni. Így aztán a kicsi alkalmazkodott a nagyhoz. Nem tehetett mást. Végtére mindent nem lehet megtiltani egy gyereknek. Most azért már kezdünk belerázódni.
